Sziasztok! :)
Megint én hoztam a részt, de a következőt már szerecsendio fogja! fogalmam sincs mit tudnék, vagy kellene mondanom, úgyhogy jó olvasást! :)
Puszi Dorinaa Xx
~Zayn Malik~
Egy nagyon irritáló és éles hangra nyíltak ki szemeim,
kiszakítva ezzel álmaim világából. Mérgesen húztam a fejemre
párnámat, így sikeresen tompítva a fülemet bántó zajt.
Szerencsétlenségemre a síp hangját négy őrült, és hiperaktív
srác váltotta fel, akik hiába kértem őket, nem akartak békén
hagyni. Bebújtak mellém az ágyba, kényelembe helyezték magukat
és kérdésekkel kezdtek el bombázni, már kora reggel.
- Hol találkoztatok? Mi volt ez tegnap? Kedveled? … - és még sok
ehhez hasonló kérdés, amikre egyáltalán nem figyeltem. Persze
nem szándékosan, egyszerűen csak túlságosan fáradt voltam.
- Válaszolj már! Addig úgysem hagyunk békén – nyaggatott a kis
fürtös, én pedig jobbnak láttam mesélni, mert tudtam, hogy
igazat mond. Akkor is ezt csinálták amikor megláttak Pezzel az
egyik koncert után, vagy amikor Liam szomorúan ült a szobájában,
mert nem merte randira hívni a nála pár évvel idősebb
Daniellet, vagy amikor Louis először csókolózott Ellel.
Leszedtem a fejemről, az addig rajta pihenő párnát, beletúrtam
kócos hajamba és feléjük fordultam teljes testemmel. Négy
kíváncsiságtól csillogó szempár bámult rám. Alig bírtak
megülni egy helyben, de mentségükre legyen mondva, nagyon
próbálkoztak.
- A JamBangben találkoztunk, amikor Nillernek kerestem a tökéletes
ajándékot – mindent csak felületesen és nagy vonalakban mondtam
el, hisz azok a borzalmas pillanatok csak rá, rám és arra a
szemétládára tartoznak. Még most is, hogy csak egy pillanatra
eszembe jutott az a délután, libabőr jelent meg az egész karomon.
Csodálom Victoriát, amiért mindazok után, még mindig képes
kedves lenni másokkal és mosolyával felvidítani az emberek életét
– Tegnap csak elvittem gokartozni, mert jó fej, és igen,
kedvelem, sőt... - hirtelen megakadtam a mondatom közepén, nem
tudtam hogyan is folytathatnám. Egy másodpercre átfutott az
agyamon, hogy kitalálok valami hihető hazugságot, de azonnal el is
vetettem az ötletet, mert mi mindig mindent őszintén megosztunk
egymással. Ezen alapszik a barátságunk – Túlságosan sokat
jelent számomra már most, pedig még semmit sem tudok róla, ami
lényeges.
- Mi lesz Perrievel? - Liam hangszíne cseppet sem volt elítélő
vagy számon kérő, inkább csak aggódott értem, mint mindenki
másért szokott. Ő már csak ilyen.
- Ma beszélek vele, és meglátjuk mi lesz – még beszélgettünk
egy ideig, aztán a hasam kérésére lementünk reggelizni.
Megettem két hatalmas melegszendvicset, amit Liam készített
nekem, csak úgy, mint a kávét. A meleg folyadék égette a
torkomat, mivel egy perce lehetett csak kész, de ennek ellenére egy
húzásra megittam. Amikor végeztem, kimentem a teraszra és
rágyújtottam egy szál cigire. Az egyetlen egy eltervezett szálból
pedig kettő, majd három lett. Sokszor próbáltam már leszokni,
de végül mindig feladtam, azzal a kifogással, hogy megnyugtat a
stresszes helyzetekben. Ami pedig megnyugtat az jó, a jó dolgokat
pedig senki sem dobja el magától.
***
„Beszélnünk kell! Neked megfelel, ha délután benézek hozzád?”
Tizedjére olvasom újra, a már elküldött üzenetet, a Little
Mix közös háza előtt parkoló kocsimban ülve. Egy ideje már itt
szobroztam, mégsem mentem még be hozzá. Igazából kicsit parázom.
De nehogy azt higgye bárki is, hogy nem vagyok száz százalékig biztos a
döntésemben, mert nagyon is az vagyok. Éppenséggel kell még pár
perc. Belenéztem a verdám visszapillantó tükrébe és
megigazítottam a hajam, hogy külsőm tökéletesen nézzen ki, mint
mindig.
***
Magabiztosan kopogásra emeltem a kezem, pár perc múlva pedig egy
szőke, energiabomba ugrott a nyakamba. Szenvedélyes csókot nyomott
ajkaimra, nyelveink táncot jártak a szánkban. Teljesen más volt,
mint Torié, a két csókot össze sem lehet hasonlítani. Mind a kettő
teljesen más érzést kelt életre az emberben. Az Ővé gyengéd és
szeretetteljes volt, egy másik felé képen szenvedélyes. Na jó,
ezt nem lehet megfogalmazni, ezt át kell élni.
Nagy nehezen, de erőt vettem magamon és óvatosan eltoltam. Nem
játszadozhatok az érzéseivel, ennyire még én sem vagyok rossz.
- Ez nem helyes, előbb tudnod kell mindenről – buktak ki belőlem
a szavak, ő pedig szomorúan nézett fel rám, talán legbelül
tudta miért jöttem.
Besétáltunk stílusához nagyon illő vidám, otthonosan
berendezett szobájába, azután leültünk az ágyára és várta,
hogy megszólaljak.
- Tegnap megcsókoltam egy másik lányt – kezdtem a közepén, de
aztán úgy folytak belőlem a szavak, hogy még ha akartam volna
sem tudtam volna befogni. Minden érzésem és kételyem őszintén
megosztottam vele, ő pedig egész idő alatt figyelmesen
hallgatott. Egyszer sem szólt közbe, és ezért leírhatatlanul
hálás voltam neki.
- Szereted? - és elsőre feltette az ezer dolláros kérdést, amire
sajnos senki sem tudja a választ, még én sem.
- Nem tudom Pezz. Hidd el nem akartalak megbántani, mert fontos vagy
számomra, de Ő. Hisz nem is ismerem, mégis... - arcom a kezeimbe
temettem, Perrie pedig vállamra tette egyik kicsi és puha kezét,
míg a másikkal a hátamat simogatta körkörös mozdulatokkal.
- Tudod mit? Szakítsunk. Találd ki, mit is szeretnél igazából. Ha
végül mégis engem akarsz, amit nagyon remélek, ott folytatjuk,
ahol abbahagytuk. Ha a másik lányba vagy szerelmes, akkor barátok
maradunk – el sem hiszem, hogy kimondta, megkönnyítve nekem ezzel az egészet. És én még attól féltem, hogy megutál.
- Imádlak Pezz!
~Perrie Edwards~
- Imádlak Pezz! - azonnal magához ölelt, testén éreztem mennyire
megkönnyebbült, és ez fájt. Már alig bírtam visszatartani a
szememet szúró könnyeimet. Mert igazából legszívesebben
jelenetet rendeztem volna, felpofoztam volna, törni-zúzni akartam,
de tudtam, hogy mind hiába lenne. Nem szerelmes belém, már régóta
éreztem. Az egész kapcsolatunk tiszteleten és testiségen alapult,
semmi több. Hisz még a családjának sem mutatott be, pedig jó
idege együtt voltunk már a nyilvánosság előtt is.
Még beszélgettünk egy ideig, végül sietősen távozott, hogy
beszélhessen azzal a másik lánnyal. Tudom, hogy nem szép tőlem,
de az eszem egyfolytában azon kattogott, hogyha egyszer összefutok
vele, megtépem a kis ribancot.
~Victoria Jones~
Már megint itt ülök az irodámban a megszokott asztalom mögött,
a megszokott monitort bámulva. A tegnapi nap nagyon király volt, de
az, hogy betörtünk egy elhagyatott, már szinte senki által nem
használt gokárt pályára, nos szóval, az még nem nagy sztori.
Így most jelenleg a 90 napos diéta előnyeit és hátrányait
vesézem ki. De nem panaszkodom, hiszen hála a Nando's-os ötletemnek
és a lassú tempómnak a fúkkal tölthettem a tegnap estét. Amikor
hazaértem Tommy sajnos már sehol sem volt, amit nagyon bántam, de ezen hétvégén kárpótolom mindenért.
- Tori, nincs kedved eljönni velünk vásárolni? Öt perc és
húzhatunk haza – mosolygott rám Tara, de semmi kedvem nem volt
hozzá, na meg pénzem sem, de ez utóbbit inkább nem kötöttem az
orrára.
- Ma nem jó, majd máskor – visszafordultam a képernyőhöz,
befejeztem az utolsó simításokat és elküldtem e-mailben
Pamelának, majd hazafelé vettem az irányt. A kint uralkodó
időjárás egyre hidegebb az idő múlásával, a hurrikánhoz
hasonlító szél teljesen összeborzolta, reggel még tökéletesen
álló hajamat.
Haza érve a lépcsőt választottam a mindig zsúfolt lift helyett.
Lábaimat lassan helyeztem egymás után, hisz nem sietek sehova.
Hirtelen valaki elkapta a csuklómat, testemen pedig eluralkodott a
pánik. Szidtam magam, amiért nem a lomha felvonóval mentem, a
többi emberrel összezárva. Azelőtt sosem volt ilyen, bátran
bevertem volna egy hatalmasat a támadómnak, de megváltoztam, még
akkor is, ha ezt próbálom leplezni.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni – engedett el az ismerős
idegen, majd hátrált egy lépést felemelt kezekkel.
- Semmi baj. Mit keresel itt? - értetlenkedtem, egy tapodtat sem
mozdulva a lépcsőfokról.
- Beszélni szerettem volna veled, de nem voltál itthon, így a
kocsimban vártalak. Láttam, ahogy belépsz az ajtón, szóval
utánad rohantam.
- Beszélhetünk, de ne itt – mutattam körbe a kissé koszos helyen
– Feljössz? De előre szólok, nem olyan szép, mint a tiétek –
rendben, ez gyenge próbálkozása volt a viccelődésnek, de
mindegy.
Beérve a lakásomba Zayn ámulva nézett körül, amit nem tudtam
mire vélni, hisz már említettem, hogy nem nagy szám az otthonom.
Talán azt hitte csak szerénykedem. Levettem a cipőmet és
feleslegessé vált kabátomat. Valami ehető után kezdtem kutakodni
a konyhában.
- Kérsz valamit? - ordítottam, a még mindig egy helyben álló
fiúnak.
- Egy pohár kávénak nagyon örülnék – válasza már a hátam
mögül érkezett. Leült az asztalhoz és engem nézett, ahogy
szerencsétlenkedem. Már feltúrtam az egész konyhát, kávé,
vagy valami hasonló után kutatva, de csak kakaót találtam.
- Csak Nesquick van – megráztam magam előtt a dobozkát, hogy ő
is jól lássa, végül elhúztam a számat.
- Tökéletes – mosolygott biztatóan, pont úgy, mint tegnap,
amikor a munkámról kérdezett. Villám sebességgel készítettem
el italainkat, amikor kész lett, kezünkben egy-egy bögrével
foglaltunk helyett a nappaliban.
- Mit gondolsz arról a tegnapi csókról? - szóval ezért van most
itt. Komolyan lelkizni akar? Vettem egy mély levegőt és úgy
válaszoltam.
- Mit kéne? Egy másodpercig talán még élveztem is, de barátnőd
van, ahogy azt te is mondtad – minden szavam őszinte volt.
Belekortyoltam kissé kihűlni kezdő kakaómba és vártam a
reakcióját.
- Már nincs. Ma szakítottunk – lazán mondta, mint aki nem bánja,
mégis szavai hallatán félre nyeltem. Szó szerint fuldokolni
kezdtem, még egy könnycsepp is végigcsordult az arcomon. Zayn
közelebb jött és finom ütögetni kezdte a hátamat.
- Szakítottatok? Miattam? Sajnálom – buktam ki belőlem, amint
szóhoz jutottam. Nem akartam, hogy ez legyen, hogy miattam dobja a
barátnője. Szörnyű bűntudat lett úrrá rajtam.
- Nem kell. Közös megegyezés volt. Rájöttem, hogy nem vagyok belé
szerelmes, ő pedig elfogadta – egész idő alatt a szemembe
nézett gyönyörűen barna szemeivel, amit sötét és dús,
fekete szempillái kereteztek, így téve még ellenállhatatlanabbá.
- Már azt hittem miattam – kuncogtam fel kínosan. Igazából
megkönnyebbültem, hogy tévedtem. Elkerekedett szemeim újra
normálisan néztek ki, szívem visszatért nyugodt üteméhez.
Amikor felnéztem a mellettem ücsörgő srácra, ő csak az üres
poharával játszadozott. Hirtelen felém fordult, és szólásra
nyitotta a száját, mégsem mondott semmit. Még kétszer ismételte
meg ugyanezt, csak az után ejtette ki a számomra hihetetlen szót.
- Miattad – a köztünk lévő csekély távolság nullára
csökkent, ajkaink összeértek és már másodszorra forrtak össze
egy szenvedélyes csókban.
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is, furán viselkedett Pezz, remélem nem indít majd el valami bosszú hadjáratot! :D Zayn olyan kis aranyos volt ahogy izgult. :$ Meg persze Tori is, és pont itt hagyod abba? Ahw...fe rossz. Várom a folytatást! Ja és megnéztem a videódat és nagyon tetszett, de sajnos olvasni biztos nem fogom, mert nem lenne időm arra. :I
Dodó
Drága Dodó!
TörlésElső komi? Hogy csináltad? Tudni akarom a titkodat! :P *.*
Pezz.. nos, annyit elárulok, hogy lesz még szerepe a történetben és nem tűnt el örökre.. á, dehogy tűnt! Zayn, hát nem zabálni való?! Sajnálom, hogy itt hagytam abba, de ezt így álmodtam meg. Örülök, hogy tetszett, na meg a videó is. Semmi baj, nem is azért mutattam :)
Millio puszi Xx szeretlek, holnap pedig felteszem a folytatást :)
Szia!
VálaszTörlésHú! Nagyon-nagyon jó volt. Sajnálom Pezz-t, és szerintem érthető miért akart törni zúzni, és miért akarta megtépni Torit...
Az hogy egyszer csókolóztak az úgy..."oké". De aztán Zayn elmegy a lányhoz, és elkezdi neki mondani, hogy szakítottak, és mind ezt nagyon lazán, leesett az állam. Utána meg? Kibukik belőle, hogy Tori miatt szakítottak. Majd csókolóznak. Mamám! Nagyon jó lett. Már nagyon várom a folytatást! :)
Szia :)
TörlésÉn is megértem Pezzt, ezért is írtam meg így, mert nem akartam, hogy csak úgy eltűnjön a történetből. Én az életben imásom, amit csinált, de persze a történet szempontjából ennek így kellett történnie. De visszatér, és lehet, hogy törni zúzni fog. Ki tudja?!
Most, hogy így írtad, lehet, hogy elkapkodtam Zayn cselekedeteit, de azért remélem még így is a lehető legjobbat hoztam ki belőle. Örülök, hogy tetszett, és holnap jön a folytatás :)
Millio puszi Xx köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent <3
Szia!
VálaszTörlésÓriási rajongód vagyok! De tényleg! Ez a rész egyszerűen nagyszerű! :D Komolyan nem tudtam mit szólni amikor a végén közli, hogy "miattad" ráadásul még csókolóznak is! Nagyon nagyon ügyes vagy! Már nagyon várom a kövit, csak sajnos nem tudom majd megnézni szombaton, mert aznap reggel megyek táborba és ott is fogunk aludni egy hétig, szóval azt utólag fogom olvasni, de tuti naon jó lesz!
Puszi, Kriszti!
Ui.: Ha van kedved és időd nézz be hozzám: http://parisismykryptonite.blogspot.hu/ ;)
Szia :)
TörlésTessék? :O Úristen, teljesen lesokkoltam. Annyira aranyos vagy, még álmodni sem mertem róla, hogy valaki ilyet fog mondani :O
Köszönöm szépen a kedves szavaidat és jó szórakozást a táborhoz. Remélem, tényleg tetszeni fog.
Természetesen szakítok időt a blogodra :)
Millio puszi Xx <3 és tényleg mindent köszönök <3
Jujj nagyon jó lett!:) Igazából egy kicsit meglepődten Perrie viselkedésén. Van egy olyan érzésem, hogy ő még befog valahogy kavarni. Ajj alig várom a folytatást:D
VálaszTörlésSzia :)
TörlésKöszönöm szépen, ez egy nagyon jó megérzés, de erről már tényleg nem mondok többet, mert a végén még kicsúszik valami lényeges dolog ezen a lepcses számon. Köszönöm, hogy írtál, és holnap fel is teszem a folytatást :)
Millio puszi Xx <3
Drága szerecsendio!
VálaszTörlésNem is tudom mit mondhatnék, talán azt, hogy miért most hagytad abba?! Szörnyen kíváncsivá tettél és már nagyon izgulok a miatt, hogy mi következik ezek után. Hogy miképpen reagál Tori. :) Nagyon várom már a következőt! :)
Drága Kriszty :)
TörlésÉn sem tudom, már mit mondhatnék, hisz a köszönöm, olyan snassz. Közel sem írja le eléggé azt, amennyire hálás vagyok, amiért írtál/írtatok. Holnap minden kiderül, és remélem elég izgalmasnak találod majd.
Millio puszi Xx nagyon szeretlek <3
Drága szercsidió!
VálaszTörlésVéégree :) Végre szakított Perrievel.
Az eleje olyan cuki volt *.* Mikor a fiúk nyaggatták Zaynt :)
Nesquick :3 nyamm :D
Nem tudom lehet, hogy még lesznek viták Pezzel, a szakítás miatt :(
És az a csók Tori-val *.*
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett a komi, de kérlek nézd el nekem, mert még életemben nem írtam ennyi hozzászólást <3
Imdlak xxx Cinti
Drága Cinti :)
TörlésNem is olyan rövid ez a hozzászólás, és nem hogy elnézem, de egyenesen megköszönöm <3
Mondtam én neked, hogy.. mindegy is, ha úgy érzed írnod kell, akkor írj csak :)
Igen, szakítottak, de ez még nem jelenti azt, hogy soha többé nem kerül be a képbe. Perrie nem volt a legboldogabb, és hát.. na jó nem árulok el semmi konkrétat, pedig annyira szeretnék.
Millio puszi Xx nagyon szeretlek, egy angyal vagy <3