Sziasztok :)
El sem tudjátok hinni, mennyire boldog vagyok, és hogy már mennyire vártam, hogy végre kitehessem ezt a fejezetet, ami ismételten egy történet legelső mérföldköve. Ilyenkor olyan nehéz ez az egész, és bár már legalább az ötödik első fejezetem - ezen a blogon a harmadik -, nem tudok nem izgulni, főleg, hogy itt nem lesz banda, csak Louis, mint egy színész. Igen, elég fura lesz, de remélem nem rémít meg titeket. Köszönöm a 75 rendszeres olvasót, nagyon szeretlek titeket és a 39 kommentről már inkább nem is beszélek, hiszen hatalmas számok. Köszönöm, köszönöm és köszönöm.
Millio puszi Xx és jó olvasást mindenkinek!
ui.: kinek hogyan teltek az első napjai a szünet után? Szerintem nagyon fárasztóak a pihenést követően, ezzel csak én vagyok így?
°Louis Tomlinson°
„Ez
képtelenség! Szerelem első látásra - ilyen nem létezik. A
szerelem akkor jön el, ha az ember alaposan megismerte a másikat,
mégis éreztem, hogy fenekestül fel fog fordulni az életem, ha
megszólítalak. Én pedig voltam olyan óvatlan, hogy megtettem.”
Már
csak pár végső simítás volt hátra, hogy teljesen kész legyünk a külsőmmel
kapcsolatos dolgokkal. Ma tökéletesen kellett kinéznem, hiszen nem
akárhova mentem és én sem voltam akárki. A nevem Louis Tomlinson,
a híres neves színész, akinek mindene megvan, akiért rajonganak a
lányok és aki után kapkodnak a producerek, hisz az eddigi filmjeim
kasszasikerek lettek. A legtöbb ember számára nem voltam más csak
egy sztár, akiről beszélhettek és mostanában én is kezdtem
elhinni ezt az egészet. Már rég óta nem volt barátnőm, csak
futókalandjaim és minden egyes ember kihasznált vagy én
használtam ki, hogy feljebb jussak azon a bizony ranglétrán.
Jelenleg úgy éreztem ennél már nem léphetnék magasabbra, mert
akkor nagy valószínűséggel leszédülnék. Innen pedig hatalmasat
lehet zuhanni, akkorát, hogy talán túl sem élném.
A
menedzserem szigorún méregetett, ujjaival a karján pihenő méreg
drága órájának lapját kopogtatta, jelezve, hogy késésben
vagyok, olyannyira, hogy az már nem illő, bármekkora is a
hírnevem, ezt még én sem engedhettem meg magamnak. Lazán
megrántottam a vállam, még egyszer belenéztem a tükörbe,
beletúrtam felzselézett hajamba és elindultam a kijárat felé. A
liftben szótlanul álltunk egymás mellett, nem volt értelme a
üres párbeszédeknek és igazából nem is tudtunk volna miről társalogni. Egy
ideje nem volt miért ledorgálnia, hisz jó kisfiú voltam,
tekintve, hogy ma volt a bemutató és nem vetne rám jó fényt, ha
összefeküdnék egy lotyóval vagy részegen randalíroznék.
A
jeges hangulatot árasztó fémdoboz ajtaja kinyílt, így leértünk
a portára, ahol a kapus fiú kinyitotta nekünk a bejáratot, amit a
menedzserem Bill megköszönt, míg én mindössze egy apró intéssel rendeztem le a dolgot. Az utcán
már ott várt ránk egy koromsötét limuzin, amiben kényelmesen
helyet is foglaltunk. A kezembe vettem egy pezsgőt, amit a jéggel
teli ládából vettem ki, majd miután kibontottam, egyszerűen
meghúztam. Kellett egy kis alkohol, hisz az ilyen esték általában
dög unalmasan teltek el, kivéve ha jó bőr volt a partnerem és esetleg
később még kaphatónak is találtam egy kis huncutkodásra a lakásomon.
-
Ki lesz a kísérőm? - kérdeztem félvállról, mint akit nem
különösebben izgat ez az egész dolog, ami félig igaz is volt.
Csak azért imádkoztam, hogy a lány legyen szép. Nem számít a
személyisége, csak is a külső. Hisz kit áltatunk manapság? Aki
azt állítja, hogy a belső a fontosabb az vagy naiv vagy
kibaszottul csúnya.
-
Emily Rudd, modell. Állítólag nagyon kedves és aranyos. Jól el
lehet vele beszélgetni és ami mindennél fontosabb nem üresfejű.
Van humora – látszott rajta, hogy folytatná tovább, de amikor
elhúztam a számat inkább abbahagyta. Kinéztem az ablakon,
fogalmam sem volt merre vagyunk. Ezen a környéken még sosem
jártam, így inkább ismét belekortyoltam az alkoholba, ami
bódítóan égette a torkomat. Jól esett keserűsége, hisz
teljesen párhuzamban volt az élettel, amit éltem.
Viszonylag
hamar megérkeztünk a rendezvényre. A kocsi megállt, én pedig
kiszálltam rögtön azután, hogy valaki kinyitotta nekem a limuzin
ajtaját. Szemeim majd kisültek a hirtelen jött fénytől, amit a
lesifotósok kamerái okoztak. Régebben, amikor még nem voltam
ekkora sztár, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a kezemmel
tompítsam a fényt, manapság viszont már inkább csak belenéztem és felöltöttem magamra ellenállhatatlannak mondott mosolyom. A vörös
szőnyeg másik oldala felől odasétált hozzám egy sötétbarna
hajú lány - feltehetőleg Emily – és egy határozott
mozdulattal belém karolt. Határozottságától elállt a
lélegzetem, köpni-nyelni nem tudtam. Csak akkor, amikor helyet
foglaltunk a számunkra foglalt helyeken, jött vissza a hangom,
azzal együtt pedig úriemberhez méltó modorom.
-
Köszönöm, hogy kimentettél – mosolyogtam rá, de csak
legyintett egyet, hiszen ő a partnerem. Ez volt a dolga – Valahogy
szeretném viszonozni. Mit szólnál hozzá, ha a premier után
lelépnénk? - suttogtam a fülébe, mire kikerekedett szemekkel
bámult rám. Száját résnyire kinyitotta, mondani akart valamit,
de a szoba elsötétült, a film pedig elindult, ezzel belé fojtva a
kikívánkozó szavakat. A képernyőn feltűnt kidolgozott
felsőtestem, ahogyan fekszem egy ágyon, mellettem pedig egy igen
csinos nő épp kisurran a szobából. Kezeim felfedezőútra
indultak, végül megpihentek Emily combján, amit az említett
személy nem díjazott túlzottan. Keményen arrébb lökte kezemet
és próbált rám sem nézni. Én viszont nem adtam fel olyan
könnyen, mit ő azt gondolta.
A
filmben újra forró jelenetek következtek, hisz egy titkos ügynökös
forgatókönyvből nem maradhat ki a szex. Ez kellett a közönségnek,
így meg is kapták, főleg, hogy eljátszani sem utolsó a tüzes
jeleneteket, amikor több héten keresztül egymáson fekszetek a
színésztársaddal és ajkaitokkal kényeztetitek egymást. Nem
egyszer volt már, hogy olyan jól belejöttünk, hogy később este
élesben is megvalósítottunk pár mozdulatot. Kit áltatok? Vadul
szexeltünk. Fejem a modell lány felé fordítottam. Olyan közel
voltam hozzá, hogy érezte leheletem a nyakán, amibe bele is
remegett.
-
Tudom, hogy te is szeretnéd – de ahelyett, hogy bármit is mondott
volna, apró kezei az arcomon csattantak. Ha nem abban a pillanatban
lőttem volna le valakit a filmben, ezer százalék, hogy mindenki
minket bámult volna, mert hatalmasat csattant ütése. Életemben nem
gondoltam volna, hogy egy ilyen vékony lány lehet ilyen erős.
Szemeim elkerekedtek, nem akartam felfogni a visszautasítást, de
sajnos muszáj volt. Az idő hátralevő részében a képernyőt
figyeltem, egy pillantást sem vetettem az őrült nőszemély felé.
Hülye, ha nem veszi észre mit veszített. Felejthetetlenné tettem
volna az éjszakáját. Fogadok, hogy senki sem elégítette ki már
jó ideje, ezért volt ilyen morcos.
Amint
vége lett a vetítésnek mindenki átvonult egy másik helyre, ami
már javában elő volt készülve a fogadtatásunkra. Jégszobrok,
furábbnál furább ételek, amiknek a legtöbb ember még a nevét
sem tudta és nem utolsó sorban pia minden mennyiségben. Utam
egyből a bárpulthoz vezetett, ahol kényelmesen helyet is
foglaltam, de ahelyett, hogy kivártam volna a soromat, bunkón
intettem a csaposnak aki duzzogva bár, de készséggel kiszolgált.
Elém rakott egy pohár wiskeyt, amit egy húzásra megittam. Semmi
hatása nem volt, még tiszta volt a látásom, jól hallottam a
hangokat, az egyensúlyom is megmaradt, hiszen nem zuhantam le a
magasított bárszékről.
Kezemmel
ismét intettem, így megérkezett az újabb kör alkohol, majd a
következő és az azt követő. Utáltam az ilyen bulikat, amikben az
emberek bájcsevegnek tánc helyett, ahol jégszobort állítottak DJ helyett
és még órákig sorolhattam volna a problémákat.
Alig,
hogy erre gondoltam meg is érkezett a következő. A menedzserem
leült a mellettem elhelyezkedő székre, de a helyett, hogy ő is
rendelt volna valamit, mint minden normális ember egy bárpultnál,
inkább felém fordult és akkor már tudtam, hogy az a hülye picsa
panaszkodott.
-
Te komolyan ennyire idióta vagy? - förmedt rám, mire elfordultam a
másik irányba. Nem voltam rá kíváncsi, ahogy a hegyi beszédére
sem.
-
Ne oktass ki! A magam ura vagyok, tudom mit csinálok – megérkezett
a következő kör bourbon wiskey, az átlátszó pohárban jól
észre lehetett venni a barnás színű folyadékot, ami hamarosan a
gyomromban fog landolni, rögtön azután, hogy lemarta a torkomat.
Egyszer csak Bill hatalmas és tömzsi tenyerét éreztem meg a
vállamon, amit legszívesebben azonnal arrébb löktem volna, de
türtőztettem magam. Annyira nem voltam még részeg, hogy balhét
csapjak. Nem vetne rám jó fényt, elég volt, hogy egy hónapja
minden címlap a kocsmai verekedésemmel volt tele.
-
Szerinted normális dolog rámászni valakire? - fejét először
jobbra, majd balra rázogatta, arca szomorú volt, sőt sokkal inkább
csalódott. Egy másodpercre elkezdett fájni a mellkasom, mintha
bántam volna amit tettem, de végül még egyszer átgondoltam mindent és
már is eltűnt a szúró fájdalom.
-
Nem másztam rá, csak megfogtam a combját és simogattam volna ha
nem lök el – kacsintottam menedzseremre és felhajtottam a
kezemben szorongatott pohár tartalmát. Bill arca kissé eltorzult,
határozottan feldühítette az, amit mondtam. Mostanában mindig ez
volt, pedig kár törnie magát, én ilyen vagyok. Nem kellett a
szentbeszéd és nem állt szándékomban megjavulni, nem mintha kéne. Én jó
voltam, mi több, tökéletes.
Szemeimmel
átnéztem egykori cimborám válla felett és a tömeg közepén
kiszúrtam egy gyönyörűen szép lányt. Barna haja laza
hullámokban omlott a vállára, mélyen dekoltált ruhája pedig épp
eleget láttatott testéből ahhoz, hogy ne keljen túl sok mindent a
fantáziámra bízni. Torkomat megköszörültem, mire az eddig velem
társalgó férfi is abba az irányba kapta fejét. Amilyen gyorsan
tette meg az előző mozdulatot, olyan sebességgel fordult ismét
felém és heves tiltakozásba kezdett.
-
Meg ne próbáld! - nyomott vissza a székemre, ahonnan az előbb már
fel is emelkedtem, hogy megszólítsam a gyönyörűséget. Alig
akartam hinni a fülemnek. Ő akarja megmondani nekem, hogy mit
csinálhatok is mit nem?
-
Miért? - löktem oda nemtörődöm módon és kezeim közé
kaparintottam még egy pohár italt. Nem kortyoltam bele, egyszerűen
csak játszadoztam a pohárral. Ujjaimat végigvezettem szélén,
amitől nagyon halk zenélő hangot adott ki.
-
Mert ő nem más, mint Summer Delgado. Sokak szerint nagyon beképzelt
és pökhendi. Hidd el haver, még rajtad is túltesz. Az egész
családja kő-gazdag és ha csak egy rossz szót is szólsz, már
pedig téged ismerve fogsz, akkor keresztbe tesznek neked. Akkor
pedig búcsút inthetsz a csodás karrierednek – magyarázta, de
nem tudtam másra koncentrálni, csak arra a lányra, aki rabul
ejtett egy pillanat alatt. Meg akartam őt szerezni!
-
Delgado, mint Delgado Records? - helyeslően bólintott, mire magamba
öntöttem a barnás színű folyadékot, megigazítottam a hajamat
és elindultam felé. Bill még motyogott valamit, de ismételten nem
figyeltem rá.
A
lábaim maguktól száguldottak át a tömegen, mintha egy
felsőbbrendű erő vonzotta volna őket Summer társasága felé. Éreztem, hogy meg
kell szólítanom, hogy elvesztek valami fontosat, ha nem teszem meg
ezt a lépést. Kezeimmel rántottam egy aprót a rajtam lévő
ingen, hogy a helyére kerüljön, szépítve az összhatást. A
mellkasomban minden milliméternél egyre hevesebben dübörgött a
szívem, ami bármelyik pillanatban képes lett volna kiugrani a
helyéről, de ezt betudtam az alkohol egyik mellékhatásának, így
szemet hunytam felette. Óvatosan megkopogtattam a lélegzetállítóan
kinéző lány vállát, ő pedig azonnal rám nézett. Kék szemei
lyukat égettek a homlokomra, ahogy bámult velük. Kiszedett
szemöldöke az egekbe szökött, de engem sokkal inkább lekötött
vérvörösre rúzsozott szája. Olyan csókolni valóan nézett ki,
hogy nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne vessem rá magam abban a
pillanatban mindenki szeme láttára.
-
Mit akarsz? - szavai visszhangoztak a fülemben a maga csilingelő
hangján, ami kiugrasztott a gondolataim közül, ezzel
visszarángatva a valóságba. Az idióta és unalmas buliba, ahol
siralmas zene szólt, de ahol mégis rátaláltam.
-
Táncolni – mosolyogtam rá elbűvölően, mire megforgatta
szemeit, de felém nyújtotta apró és puha kezeit.
-
Egy táncba talán még nem halok bele – vetette oda, kissé sem
halkan. Direkt úgy beszélt, hogy én is jól halljam megjegyzését,
de figyelmen kívül hagytam. A lényeg, hogy elértem a célom, hisz
nem utasított el. Egy lassú szám csendült fel, mire közel húztam
magamhoz és lépegetni kezdtünk, először balra, majd jobbra.
Egész idő alatt a derekán pihentettem a kezemet, és elképzeltem,
hogy a ruha alatt is pontosan olyan selymes és hibátlan a bőre,
mint a gondosan szabott ruhájának anyaga. Ajkamat megnyaltam,
próbáltam nem elkalandozni még ennél is jobban, hisz ő volt Thomas
Delgado egy szem lánya, nem vihettem azonnal szobára, akkor nekem
végem lett volna. A lehető legközelebb hajoltam hozzá, magamba szívtam
édeskés parfümjének illatát, csak utána törtem meg a ránk
telepedett csendet.
-
Találkozunk még? - suttogtam fülébe, de nem nézett rám. Hangja
olyan érzelemmentes volt, hogy azzal vágni lehetett volna a
legmasszívabb fémet is. Ijesztő, mégis csábítóan hívogató.
Ellenállhatatlan.
- Talán
– a zenének vége lett, ő pedig kikerült a szorításomból, a
következő pillanatban pedig eltűnt a tömegben. Bármennyire is
kerestem, képtelen voltam megtalálni barna haját, dekoltált
ruháját, kék szemeit vagy vérvörös ajkait. Mintha a föld
nyelte volna el. Egy dologban azonban biztos voltam. Nem most
találkoztunk utoljára.
Lomha
léptekkel vánszorogtam vissza a bárpulthoz, majd búskomor képpel
fordultam a csapos srác felé, akinek már kérdeznie sem kellett,
kapásból tudta mit szeretnék. Jöjj, én drága barátom te jó
öreg wiskey, csillapítsd szomjamat!
AAAAAAH!! AH.! LEVEGÖT!!!!
VálaszTörlésAzt hiszem ez lesz a legjobb! Ez.. ez lesz a legjonb történet a blogspoton! Megkockáztatom! Nagyon tetszik Louis stilusa, és hogy milyen szemmel látja magát, s a világot! Nagyon várom a folytatást! :)
U.i.: A továbbiakban hosszabb kommnetet adhatok, de még nagyon az elején vagyunk <3
XOXO :))
Szia Drágám!
TörlésBe kell valljam, az első, ami eszembe jutott, hogy, DE IMÁDOM EZT A LÁNYT!, Esküszöm. Egy élmény volt olvasni a soraidat, és engem személy szerint megmosolyogtattál, főleg a legelső soroddal. XD Annyira boldog vagyok, hogy tetszik a történet, már most, amikor ennyire az elején vagyunk, az pedig, hogy szerinted ez a legjobb történet... annyira bolond vagy, köszönöm szépen a dicséretet, hatalmas hálával tartozom érte :) <33
Millio puszi Xx és köszönöm hogy írtál, a hossz pedig sosem érdekelt, a lényeg, hogy őszinte és szívből jövő kommentár legyen <33 Ez pedig az :) Semmi kétség!
Drága, Egyetlen Szerecsendiom!
VálaszTörlésElőször is, minden sorodat faltam. Azt akartam, hogy ne legyen vége a fejezetnek, de sajnos befejeződtek sorok:( Nagyon, de nagyon tetszett. Eszméletlenül jó volt olvasni. El sem hiszem, hogy ő Louis. xD Kissé furcsa volt, bár nagyon is tetszik ez az énje. :D
És benne volt Emily Rudd is *-* Mikor megláttam a nevét, felnevettem. (vajon miért is?) Jaj, jaj, ez a Lou. Kis kanos *-* De Emily sem egy üres fejű kislány, jól ellátta a baját :D
Viszont ez a Summer.... hát nem a kedvenceim közé fog kerülni, az már biztos.:)
Már nagyon várom a jövőhét szerdát. Egyszerűen már most imádom ezt a sztoridat is *-* Mondtam, hogy tökéletes lesz!<3
Millió puszi Drágaság! Szeretlek <3
Drága, Édes Mollym!
TörlésElőször is, igazából fogalmam sincs, hol kezdjem a hálálkodást, főleg, hogy tudom, mennyire ritka amikor írsz, főleg ilyen késői időpontban. Vicces, hogy esti mesének hívod a blog fejezeteit, de örülök, hogy ezzel feldobhatom a szerdáidat, ha legalább egy kicsikét is. Pedig Ő Louis, és igen Emily Rudd, vajon honnan is ismerős? Mentségemre legyen, amikor elkezdtem írni, még nem is ismertelek :$ Summert szerintem a későbbiekben sem fogok szeretni, Kriszti például utálja, de hát nem lehet mindenki kedves és aranyos :/ :)
Már is imádod? :O Jaj, de szeretlek <333
Millio puszi Xx és köszönöm mindent <33 nagyon imádlak!
Drága kicsi szerecsendio!
VálaszTörlésJaj, ezt muszáj volt leírnom, olyan aranyos :D
Nos, hát itt nagy bajok lesznek Louis-val kapcsolatban. Egy öntelt bunkó!
Nem szeretem ezt a Louist, mégis annyira jól áll neki, mert te tökéletesen írod meg!
Aztán ahogy olvastam.. kíváncsibb lettem, hogy vajon Summert hogy ismeri meg! És hát nem eltaláltam? Egy szórakozóhelyre tippeltem, és igazam lett, vagyis nagyjából!
Egyre kíváncsibbá teszel, de nem szegem meg a szabályt, miszerint nem fogok kérdezőskösni hogy hogyan lesz a folytatás! :D
u.i: sok sikert, és nagyon szeretném megköszönni a támogatásaidat, imádok veled fecsegni, nagyon szeretlek <333
Drága, édes Abbie!
TörlésHahhaha, muszáj? Nem is vagyok én olyan kicsi :$
Igen, vele még nagyon sok baj lesz, hiszen egy beképzelt pöcs, és az emberek nagyon nehezen változnak, mégis, úgy gondoltam megpróbálkozom egy ilyen történettel is. Hisz miért is nem? Amúgy is szeretem a kihívásokat. Gratulálok, hogy eltaláltad, bár ez nem is nevezhető szórakozóhelynek, hiszen ahogy Lou is mondta, dög unalmas a parti, s ha nem lenne pia, talán már le is lépett volna. De akkor nem ismerte volna meg Summert és azért kár lett volna :)
Nyugodtan kérdezősködj :P És én is szeretek veled beszélgetni, nagyon aranyos vagy :)
Millio puszi Xx és köszönöm, hogy írtál. Jól esik hallani, hogy tetszett a rész, és hogy tökéletesnek találod, ahogy leírtam, pedig ... na mindegy, mindig alúl értékelem magam :D Szeretlek <333
Drága, Egyetlen Csillagom!
VálaszTörlésAnnyira röstellem, hogy csak most írok, nagyon gyűlölöm magamat miatta!!!!! Remélem nem haragszol annyira rám, de kiengesztelésül eldöntöttem, hogy minden lemaradt – azaz az összes – részhez írni fogok Neked megjegyzést, hiszen nagyon is megérdemled!!!!! <3 Tudod, hogy mennyire szeretem ezt a történetedet – ahogyan az összeset – és el kell, mondjam, hogy Louis gyökeres változáson esett át, mivel ezt a részt már olvastam így nem okozott számomra meglepetést a találkozásuk, de akkor bővebben is elmondom a véleményemet. Azt már mondtam Neked, hogy Bill nagyon kedves szereplő a számomra, egy igazi barát, aki nagyon fontos Louis számára. Nagyon kedvelem őt. Louis… hogy is fejezhetném ki… számomra az elején kissé visszataszító személyiségnek tűnt, de, mint a későbbiekben kiderült, megvan rá az oka, hogy ilyen legyen és ezt teljes mértékben meg tudom érteni. Együtt érzek vele. Summer –el is valamilyen szinten, de ez nem jelenti azt, hogy a szívembe zártam csak szimplán sajnálom és kész. Ettől függetlenül persze a történet csodás, hiszen mivel a történetek lényege magába foglalja az érzelmi fejlődéseket tökéletes ez a történeted. Ez volt az első olyan Louis – os történet, amiben olyan elemek bukkantak fel előttem, hogy a fiú nem a szokásos gyerekded és óvódás értékeket kapta meg ezért is olyan csodálatos és egyedi!!! *.*
Nos, olvasom is tovább és ahogyan megígértem mindegyikhez írni fogok Neked!!!!
Millió puszi és szoros ölelés!!!!! <3333333333 Nagyon szeretlek és hatalmasat alkottál!!!! <33333
ÉS A KIHAGYHATATLAN ÖSSZEGZÉS: Nagyon imádom a történetedet és rettentően várom, hogy a kedvenc fejezeteimet is újraolvashassam!!!!!!! A történet úgy tökéletes, ahogyan van, hiszen rengeteg érzelemmel fűszerezted meg!!!!! <33333
Drága Csigusz!
TörlésEgy ilyen kommentár után hogyan tudnék haragudni rád - nem mintha amúgy menne?! Jaj, el sem hiszed mennyire sokat jelent nekem, hogy ide is írtál, pedig ez már elég régóta fel lett töltve. Sosem köteleztelek rá, hogy írj nekem, főleg, hogy a legtöbb részt már olvastad, de boldog vagyok, amiért mégis megtetted, hiszen nekem rengeteget számít a véleményed. Hisz tudod, mennyire tehetséges írónak tartalak - és erről nem nyitok vitát, az vagy és kész <33
Említetted már, hogy ez volt az első olyan Louis-os történet, amiben nem állították be szegényt egy répaimádó bolondnak - utálom az olyanokat, hiszen olyan felületesek,és ezért is szerettem volna megmutatni másoknak egy másik oldalát is. *.*
Bill, bár keveset fog szerepelni, nekem is nagy kedvencem, hiszen hatalmas figura és igaz barát, még akkor is, ha Louis nem értékeli, amiket érte tesz vagy tett.
Nagyon, nagyon és még inkább szeretlek <33333 <333333 És te is napról napra hatalmasokat alkotsz ... :$
Millio puszi Xx és köszönök mindent, köszönöm, hogy vagy <3 nélküled, vagyis a barátságod és a támogatásod nélkül már el sem tudom képzelni a napjaimat :)
Összességében pedig (imásom ezt a részt) KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM ÉS KÖSZÖNÖM. Nem tudom szavakban leírni, mennyire hálás vagyok neked mindenért :)