Sziasztok :)
Nem is tudom, hol kezdhetném, Szeretnék megköszönni nektek mindent, hiszen tényleg annyira kedvek vagytok, amikor hétről-hétre írtok nekem. Öröm olvasni. Remélem nektek nem olyan nehéz ez az utolsó nagy hajtás a szünet előtt... mostanában úgy érzem semmire sincs időm. Mindenesetre három dolgot is szeretnék megemlíteni nektek.
1) Van egy VERSENY az egyik design blogon, amin kritikákat írok, meg videókat szerkesztek. Ha van kedvetek, jelentkezzetek nyugodtan. Link
2) Vasárnap este felkerült a Prológus az új blogomra, ha valakit érdekel, olvasson bele nyugodtan. Link
3) Tudom, hogy még elég messze van, de Január végén lesz egy éves a blog, és gondoltam csinálhatnánk valamit. Van bárkinek különleges kérése? Esetleg még egy 'Ti kértétek novella'? Szerintem az előző nagyon vicces lett, hiszen remek jeleneteket alkottatok meg.
Végül szeretnék mindenkinek jó olvasást kívánni, remélem tetszeni fog a rész <3
Millio puszi Xx
ui.: EZ A 100. BEJEGYZÉS *.* WÁÁÁ :) és 82 rendszeres olvasó *.* Köszönöm, köszönöm és köszönöm :)
ui.: EZ A 100. BEJEGYZÉS *.* WÁÁÁ :) és 82 rendszeres olvasó *.* Köszönöm, köszönöm és köszönöm :)
„Az
ember egyik adottsága a hazugságra való képesség; mindegy, hogy
jó vagy rossz célért, haszonért vagy túlélésért, mind
hazudunk. Korán eltanuljuk és idővel fejlesztjük. Olykor etetjük
a szüleinket, a tanárainkat, a főnökeinket, de ami a legrosszabb,
hogy néha még magunkat is.”
°Grace
Evans°
Épp
Summer kihívó ruháit terítettem ki a hátsó udvaron, amikor
meghallottam, egy kocsi hangos motorját, amint felzúg és
feltehetőleg hatalmas porfelhőt hagyva maga után, elszáguld
messze a háztól, vagyis az elkényeztetett fruska elment itthonról,
úgy, ahogy ígérte. Bevallom őszintén, amikor megtudtam, hogy itt
kell majd töltenem az egész nyarat, valamivel kellemesebb légkörre
és emberekre számítottam, arra, hogy néha majd segítenem kell a
ház körüli munkákban, de ez mindenen túltett. Summer pedig meg
volt róla győződve, hogy én a cselédje vagyok.
Mihelyt
kész lettem a rám bízott munkákkal, felrohantam a szobámba és
átöltöztem, mivel még mindig abban a cuccban voltam, amit
leöntött. Fogalmam sem volt miért utált ennyire, bár nem is
nagyon izgatott. Két és fél hónap, ennyit még egy lakatlan
szigeten is könnyebb lenne elviselni, mint ebben a puccos
kastélyban. Kissé agresszívan dobtam be a szennyesek közé, eddig
rajtam lévő felsőmet és gondolkozás nélkül kaptam magamra az
elsőt, ami a kezem közé akadt. Sosem érdekelt túlzottan a divat.
Szerintem az embereket nem csak a ruha teszi, sokkal inkább a
személyiségük. Az, hogyan viselkednek az adott szituációkban, és
hogy ki mennyire bír ember maradni, amikor minden kötél szakad.
Rövidnadrágom
zsebéből előhalásztam a cetlit és rákerestem az interneten,
hova is kellene mennem. Az útvonaltervező ki is dobott egy három
átszállásos lehetőséget, így felírtam a mobilomba, melyik
megállókban kell majd leszállnom és már az utcán is voltam. A
háztól körülbelül egy kilométert kellett sétálnom a
napsütésben, de ez volt a legkisebb problémám, hisz a látvány,
ami elém tárult, valami elképesztően csodálatos volt. Egyforma
házak sorakoztak egymás mellet, a fű mindenhol egyenletesen volt
lenyírva, a színes virágokról nem is beszélve. Pár gyerek az
utcán biciklizett, vagy éppen ugatós házi kedvencét sétáltatta,
ami kárpótolt minden szenvedéssel töltött percért.
Kedvesen
köszöntem a sofőrnek, amikor felszálltam egy piros buszra, végül
leültem egy üres helyre, ahonnan rálátást nyertem a kijelzőre,
ami mindig kiírta melyik megállónál tartottunk éppen. Szükségem
volt ennyi segítségre, hiszen még sosem jártam Londonban ezelőtt,
így könnyen eltévedhettem volna, ha csak egy pillanatra is
elterelődött volna a figyelmem az úti célomról a
látványosságokra, amik valljuk be, határozottan csábítóbbak
voltak.
A
harmadik buszról is leszállva, ismét egy úri környékre
kerültem, de azért egy kicsit mégis visszafogottabb volt, ha lehetett
ilyet mondani olyan házakra, amik nagyobbak, mint amilyeneket
Liverpoolban valaha is láttam. A tizenhatos házszámhoz érve
vettem egy hatalmas levegőt és megnyomtam a csengőt, amelyre csak
egy nagy 'T' betű volt firkantva, így hirtelen ötletem sem volt,
ki lakhatott itt.
Már
körülbelül öt perce állhattam türelmetlenül várakozva,
kezemben szorongatva a cetlit, s kezdtem azt hinni nem is a jó
címen vagyok, csak ismét megszívattak. Annyira csak nem lehet nagy
ez a ház, hogy ennyi idő alatt ne érjen el a bejáratig a lakosa.
Fejemben megfordult az a gondolat, hogy itt hagyok egy üzenetet a
postaládában, de nem akartam bunkó lenni, elvégre nem ő tehetett róla, hogy éppen a legszarabb napjaim egyikét éltem. Határozott mozdulattal nyomtam meg
ismét a csengőt, és elkiáltottam egy 'Hahó'-t, bár utóbbit
fogalmam sem volt, miért csináltam.
-
Itt vagyok már, nem kell ekkora zajt csapni – az ismerős srácnak
kissé vizes volt a haja, gondolom a randira készült, amit Summer
lemondott az utolsó pillanatban. Amikor meglátott, egy másodpercre,
mintha megjelent volna egy kósza mosoly a szája sarkában, de ezt
az aranyos kifejezést hamar leváltotta egy gúnyos grimaszra – Te
meg mit keresel itt?
-
Summer küldött... - nem engedte, hogy folytassam, azonnal behúzott
a házába, olyan hévvel, hogy ellenkezni sem volt, nem hogy időm,
de erőm se.
-
Itt várj! - ültetett le a kanapéra, és eltűnt, mintha ott sem
lett volna. Minden londoni ilyen lenne? Valamiféle különleges
képessége lenne, akár csak Marynek? Elszórakoztatott a gondolat,
hogy valamiféle kapcsolt van kettőjük között, hogy esetleg
esténként összejárnak és megmutatják egymásnak az új
trükkjeiket. A boldogság pedig az arcomra is kiült, hisz egy
levakarhatatlan mosoly jelent meg rajta. Unalmamban a
rövidnadrágomból kilógó cérnaszálat kezdtem piszkálni, de az
sem segített, így jobb elfoglaltság híján inkább körülnéztem
a szobában. Kicsit rumlis volt, de egész otthonos és talán még
szerethető is, bár a hatalmas plazma tévé elrontotta a családias
összhatást. Igazán feleslegesnek találtam – Itt vagyok, mit
szeretnél?
-
Igazából lemondani a randit – húztam el a számat és kerültem
a tekintetét, így a lábaimat kezdtem fixírozni, hisz még az is
jobb volt, mint látni a csalódottságot a szemeiben. A várt
szomorúság azonban elmaradt, helyette dühöngeni kezdett. Cifra
káromkodások hagyták el a száját, de nem is ettől ijedtem meg
igazán, hanem a hangos csörömpöléstől, ami az üvegasztal
összetörését jelentette. A srác bal keze elkezdett vérezni, én
pedig azonnal a segítségére siettem. Felpattantam a helyemről és
ezúttal én rángattam arrébb, messzire a szilánkok közeléből,
hisz ilyen állapotban még azt is kinézném belőle, hogy kárt
tesz önmagában – Fejezd be! Ezt mind Summer miatt? Te teljesen
meg vagy húzatva! - üvöltöztem vele, amikor durván eltolt
magától, annyira, hogy majdnem elestem. Hogy lehet valaki ennyire
fafejű?! Csak segíteni akartam.
-
Igen, miatta, mert nem értem mi a baja. Úgy láttam kedvel –
forgatta meg a szemeit, mintha egy agyi beteg lennék, hisz nem
jöttem rá magamtól, mennyire odavan ezért a csajért, ezzel
viszont csak egy volt a bökkenő.
-
Summer nem szeret senkit, csak önmagát – mérgesen sepertem le a
ruhám, és elindultam a kijárat felé, hisz én lemondtam a
találkozójukat, ennyivel el is volt intézve minden, többet nem
tehettem.
-
Csak féltékeny vagy rá, mert neki mindene megvan, veled
ellentétben, akit cselédnek néztem az első alkalommal – vetette
oda nekem sértő szavait, amit nem hagyhattam válasz nélkül, hisz
egyáltalán nem volt igaza.
-
Én féltékeny? Rá? Hülyeség! - már azon voltam, hogy végleg
faképnél hagyom ezt a felfuvalkodott gyökeret, de akkor egy
pillanatra elém tárultak igazi érzelmei. Egy percre levette
álarcát, nekem pedig megesett rajta a szívem. Olyan
kiszolgáltatott volt, látszott rajta, hogy fülig beleesett abba a
csajba, én pedig nem voltam képes magára hagyni.
Se
szó, se beszéd kimentem a konyhába és a harmadik lenti szekrénybe
találtam egy mini seprűt és lapátot, amivel tisztává
varázsoltam a nappalit, végül a fiú utasításait követve a
kezeim közé kaparintottam elsősegély csomagját, amivel elláttam
újonnan szerzett sérüléseit. Mindezek alatt beszélgetni
kezdtünk, így megtudtam a nevét és ő is az enyémet, meg pár
apróságot arról, melyikünk hogyan is találkozott Summerrel.
-
Csak azt sajnálom, hogy lefoglaltam egy egész termet és most kárba
vész az erőfeszítésem – egy percre lehajtotta a fejét, de
aztán villám sebességgel emelte rám tekintetét, és akkor már
tudtam, hogy ma nem érek „haza” egyhamar – Te szeretsz moziba
járni?
-
Régen voltam már, de igen – vallottam be az igazat, ezzel
elindítva egy lavinát, ami teljesen betemetett, esélyt sem adva a
menekülésre. Louis megfogta a kezemet és gyengéden húzni
kezdett, mint később kiderült a garázsa irányába. A látvány,
ami elém tárult, lélegzetelállítóan gyönyörű volt. A motorja
egyenesen a szívembe lopta magát, hiszen mindig is akartam egyet,
csak anyuék túl veszélyesnek gondolták, így esélyem sem volt,
hogy meggyőzzem őket arról, nekem is kéne egy.
-
Menjünk ezzel – biggyesztettem le az alsó ajkam és ráadásképp
megrebegtettem szempilláimat, hátha nála is beválik a kiskutya
pofi, hisz a világ kilencvenkilenc százaléka ellenállhatatlannak
találta, ő miért lenne kivétel?
-
Kizárt. Még összetöröd – kezdett heves ellenkezésbe, miközben
fejét hol jobbra, hol balra fordította, így haja kissé
összekócolódott, de ennek ellenére cseppet sem vesztett
jóképűségéből.
-
Nem azt kértem, hogy én vezessek, csupán rá szeretnék ülni –
sóhajtoztam, de amikor rájöttem, hogy semmi esélyem, megadóan
vágódtam be Range Rover-ének anyósülésére. Karjaimat
összefontam a melleim alatt, de nem azért, mert duzzogtam, csupán
így volt kényelmes.
Hamar
elértünk a moziba, ami nem csoda, hisz Louis szerintem egyszer sem
tartotta be a sebességhatárt, sőt volt olyan pillanat, amikor ki
akartam szállni és hányni, akár csak a Taxi című filmben.
Mindezt félretéve, élveztem a száguldást, hisz annyira
felszabadultnak éreztem magam, mintha képes lettem volna bármire, akár
arra is, hogy elrepüljek innen, mint egy madár.
-
Hahó, ne bambulj már – zökkentett ki kellemes képzelgésemből
egy durva rángatás, ami egyáltalán nem esett jól, mégis amikor
elkezdett hülyén integetni és táncolni előttem, képtelen voltam
megállni, hogy ne nevessek. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el ezt
a srácot, hisz hogy lehetne bárki is jó fej, aki összeáll Summer
Delgadoval?! Sehogy, bár örülök, hogy tévedtem vele
kapcsolatban.
-
Oké, menjünk mielőtt kitiltanak minket innen a hülye táncod
miatt. Megrémíted a többi embert – dorgáltam le, megjátszott
szigorral a hangomban, végül a hátához léptem és tolni kezdtem,
több-kevesebb sikerrel.
-
Ne erőlködj és amúgy is a miénk az egész terem – nyújtotta ki
a nyelvét és végre bementünk az épületbe. Nem is kellett jegyet
vennünk, simán beengedtek, bár egy pillanatig sem hittem, hogy elfért volna a
kezembe még az is, a sok üdítő, popcorn és nachos mellett. 'Ha
már itt vagyunk, együnk is.' visszhangzott a fejemben, én pedig
ismét hallgattam a kis hangra – Kizárt, hogy meg tudjuk enni! -
nevetett fel, én meg annyira rá koncentráltam, hogy majdnem
felbuktam az utolsó lépcsőfokban.
-
Tudjuk? Egyedül is menne – vágtam vissza. Olyan volt, mintha egy
régi barátommal beszéltem volna, akit már ezer éve ismertem,
pedig ez nem volt igaz. Nem tudtam róla szinte semmit csak a nevét és
azt, hogy színész. Már reggel is ismerős volt az arca, de nem
gondoltam volna, hogy híres, bár mit vártam? Summer sosem kezdene
ki senkivel, ha nem lenne gazdag. Ennyire már én is ismertem.
-
Fogadunk?
-
Fogadjunk! - vágtam rá azonnal, majd leültem az egyik általam
kiválasztott székre, hiszen egy árva lélek sem volt a teremben
rajtunk kívül. A szokásos reklámok ezúttal elmaradtak, helyette
egyből a film képkockáit kezdték el vetíteni, ami egy vígjáték
volt, név szerint a Másnaposok 3. A duci főszereplő - sajnos a
nevét nem tudtam pontosan - egy menő járgányt vezetett, amihez
hozzá volt kötve egy utánfutón szállított zsiráf. Nem kellett
sokat gondolkozni ahhoz, hogy rájöjjek ennek nem lehet jó vége,
és nem is lett. Szegény védtelen állat feje nem fért át a híd
alatt és szó szerint leesett a helyéről. Mind a kettőnkből
feltört egy mélyről jövő kacaj, és nem is múlt el, amíg vége
nem lett az egész filmnek.
Kilépve
a moziból, még mindig világos volt, bár a nap kezdett eltűnni a
horizonton, így nem volt nehéz rájönnöm, hogy jócskán
elszaladt az idő, nekem pedig haza kellett volna már mennem. Mosolyogva ültem
be Louis mellé, bekapcsoltam az övemet és felkészültem a
legrosszabbra, hiszen a gyomrom tele volt popcornnal és a
száguldozás ilyenkor a legrosszabb, hisz a hullámvasútra sem
lehet ráülni teli hassal, anélkül, hogy ne legyen kellemetlen
következménye, ami mondjuk az előtted ülő nyakába szabadul,
amint kinyitod a szádat. Igen, a hányásról beszéltem.
-
Jól vagy? - nevetett mellettem Lou, miközben én az út szélén
hánytam, egy utcára Summerék házától. Igazán lehetett volna
egy kicsit megértőbb, de egyszerűen nem tudta abbahagyni a
vihogást, én pedig a rókázást – Mondtam, hogy azt az utolsót
nem kéne.
-
Inkább fogd be és segíts a hajammal – néztem rá mérgesen, ami
ismét megnevettette, de egyből lefagyott a mosoly az arcáról,
amikor a következő adag a cipőjén landolt – Bocsi – már mind
a ketten röhögtünk, mint két idióta.
-
Ha végeztél hazaviszlek – veregette meg a hátam, én pedig
bólintottam egy aprót. Összességében egész jó nap volt és
örülök, hogy Summer nem hagyott más választást, mert biztos
vagyok benne, hogy a dolgok nem úgy sültek el, ahogy ő azt előre
eltervezte. Ennek pedig csak örülni tudtam.
Drága szerecsendio!
VálaszTörlésHú, nem is tudom mit írjak igazából. Valószínűleg azt, hogy még sosem olvastam tőled, de akkor hazudnék, mert szerintem minden történetedbe bele olvastam már legalább egyszer, így nem vagy számomra új arc. Mivel a megfázás miatt ágyhoz vagyok „kötözve” és a Halálmadár c. blogod is tetszett, ezért ’megbánni úgysem fogom’ stílusban bele kezdtem tegnap ebbe a történetedbe is. Valójában eddig azért nem követtem nyomon a fanfictionjaidat, mert nekem nem volt meg benne a megfelelő realitás, de ebben viszont megtaláltam. Figyelemfelkeltő az alaptörténet, a főszereplők érdekesek és úgy alapjában véve tetszik az írásstílusod, szembetűnően sokat fejlődtél. Na, de akkor most rátérnék akkor az adott fejezetre. Louis végre megvillantotta felénk a ’jobbik’ oldalát, ami kifejezetten szimpatikus a másikkal szemben, talán Grace mellett leszáll a magaslóról és rájön nem a pénz a világ és a hírnév a világ legfontosabb dolga, legalább is remélem. Az előbb említett lányról, pedig egy rossz szavasam sem lehet, bár én Summert tuti pofán vágtam volna. Várom a következő részt és sajnálom, hogy nem szolgálhattam hosszabb kommenttel.
U.I.: Azt hittem először, hogy három különböző lány alakítja Gracet, de komolyan! De aztán rá kerestem Googlen és rájöttem tévedtem. Jó sok „arca” van ennek a csajnak, az is biztos.
Ölel,
Diana Brunwin
Drága Diana!
TörlésIgen, biztos voltam benne, hogy más olvastál tőlem, és ezt most nem nagyképűségből mondom, hanem azért, mert életem első kritikáját - ami pont ehhez a bloghoz tartozott - tőled vagyis tőletek kértem már az akkori SROB csapatától. Akkor nagyon sablonosnak találtatok, de örülök, hogy a szemembe mondtátok, mert akkor talán még mindig túlzottan az lennék. Így ezúton is köszönöm. Tényleg hálás vagyok érte.
Jobbulást, remélem hamar meggyógyulsz <3 Nagyon jólesett olvasni a soraidat, főleg tőled, hiszen mindig is nagy bloggernek gondoltalak,hiszen szerintem mindenki ismeri a nevedet és aki nem, az még csak rövid ideje bloggerkedhet.
Az, hogy Louis ilyen marad-e Grace mellett, az majd idővel kiderül, de Summer miatt még nagyon sokáig rossz úton fog járni. Három különböző lány? :O Nekem fel sem tűnt, de az is lehet, hogy csak azért mert én tudtam, hogy egy emberről van szó :) Mindenesetre nagyon megleptél ezzel. Summert egyébként én is szívesen megütném, ha létezne,viszont azt sem szeretném elárulni, hogy lesz-e verekedős jelenet a két lány között. Legyen ez meglepetés, hogy csak még inkább érdekeljen a folytatás.
Ez pedig egyáltalán nem rövid komment! Eszedbe se jusson ilyen és amúgy sem a méret a lényeg, hanem a tartalom és a szándék. Köszönöm, hogy itt vagy és írtál <333
Millio puszi Xx
Szerecsendio, ilyet sem olvastam még! :) A mozizós és rókázós jelenet megnevetetett, hiszen olyan hamar összebarátkoztak, hogy nem is zavarta, hogy a csaj, akit alig ismer, letaccsolta a cipőjét. Bevallom én azt hittem, hogy a kapcsolatuk döcögős lesz az elején, mivel két külön világról van szó, de kellemesen csalódtam :) Ha láthatnám Summer arcát, mikor Grace haza ér...:D Persze teljességgel lehetetlen, de akkor is :) Louis meg tök más ha nem a libával van, felszabadultabb, ami tetszik. Várom a következőt :))
VálaszTörlésEleanor xx
Drága Eleanor!
TörlésNem olvastál még ilyet? Huh, először nem tudtam eldönteni, hogy ez jó, vagy sem. Végül arra jutottam, hogy legalább egyedi lettem :D Igen, elég hamar összebarátkoztak, de ez nem jelenti azt, hogy felhőtlen lesz a kapcsoltuk, hiszen viták mindig mindenhol vannak, főleg ebben a történetben. Igen, Summer arcát én is szívesen megnéztem volna, de ne aggódj olvashatod majd a véleményét ezzel kapcsolatban. Ami nem lesz semmi, mint minden vele kapcsolatban. Igen, Louisnak két személyisége is van, majd meglátjuk melyik kerekedik felül a másikon <333
Millio puszi Xx köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent <333
Szia Csillámpóni!
VálaszTörlésBüszkén kijelentem ez a kedvenc részem. Egy azért, mert kifejezetten tetszett hogy Bella lehányta Louis cipőjét, másrészt pedig nem szerepelt benne Summer :D
Meglepődtem hogy ilyen hamar összebarátkoztak, eleinte azt hittem Louis elmondja mindennek a lányt, de tévedtem viszont így jobban tetszik.
Egyébként ez a mosolygós Louis sokkal szimpatikusabb, mint a "perverzvagyokmindenkitmegfogdosok" énje :DD
Sok sikert a továbbiakban, sajnálom a rövid kommentet! Ezer puszi és nagyon szeretlek <3333<3<3
Drága Ever béjbi!
TörlésMáris lett egy kedvenced? Jaj, mennyire aranyos vagy, hát meg zabállak <33 Mindenki azt hitte, hogy nehezebben fognak összebarátkozni, bevallom, nekem ilyen még csak meg sem fordult a fejemben. nem tudom miért, így jobban belegondolva sokkal ésszerűbbnek tűnik az a megoldás. Mindegy, örülök, hogy így is elnyerte a tetszésedet, most nagyon büszke vagyok magamra ^^ Amúgy megsúgom, ez a Lou nekem is szimpatikusabb, de ez nem jelenti azt, hogy a másik egyik pillanatról a másikra el fog tűnni.
Egyáltalán nem érdekel, nekem az is elég, ha egy szót írsz, a lényeg a szándék!! :)
Millio puszi Xx köszönöm, hogy írtál, imádlak <3333
Drága szerecsendio!
VálaszTörlésMérhetetlen nagy bűntudat gyötör, amiért nem hagytam megjegyzést az előző részhez, és igazából most is rohanva írom ezt neked, tehát az esetleges hibákért előre is bocsánat.
Annyira nagyon tetszett ez a rész (is). Egyszerűen fantasztikus, zseniális, csodálatos, az egyik legeslegjobb, és imádom, és téged is, és asdhkasdhasksdjsa. Annyira csodálatosan fogalmaztál meg minden egyes mondatot, hogy szinte odaképzeltem magam, és olyan volt, mintha én is ott lennék. Írnám újra, hogy fantasztikus, de ez több, mint az, meg egyébként is, túl sok lenne a szóismétlés, szóval gondold azt, hogy kismilliószor leírtam, hogy "imádom" "legeslegjobb" "fantasztikus".:D♥ #uh, ez lehet furán jött ki, na mindegy.
Tudod, hogy nagyon szeretem azt, ahogyan írsz. Mindig kitalálsz valami újat, mindig viszel a fejezetekbe valami varázst, valami különlegességet, és ez most sem maradt el. (Egyébként kb. háromszor elolvastam egymás után, annyira nagyon tetszett.)
Minden.olyan.TÖKÉLETES. Annyira tetszett az a rész, mikor Louis megfogta Grace kezét, és húzni kezdte ki a garázsba..Imádom az egészet.
#rengetegszóismétlésmiattbocsi
u.i: minél hamarabb hozd a folytatást, és remélem, hogy nem haragszol rám, amiért csak most kommenteltem :c
Ölel, és puszil:
Jane Elliott xx
♥
Drága Jane!
TörlésNe legyen bűntudatod, hidd el, már azért hálás vagyok neked, amiért itt vagy és írsz nekem, nem baj, ha nincs időd minden egyes fejezet alá véleményezni, hiszen én is tudom, milyen nehéz a szünet előtti nagy hajtás, ráadásul ott van a közeledő félév,a haverok meg minden, a családól és a Karácsonyi lázas készülődésről nem is beszélve.
Juj *.* Nagyon szépen köszönöm, annyira aranyos vagy, hogy az leírhatatlan :D Te vagy az egyik legeslegkedvesebb olvasóm, nem is tudom, mi lenne velem nélküled ^^ Minden egyes mondatot? Még mindig olyan fura nekem, hogy valaki ennyire szereti, amit csinálok és azt, ahogyan csinálom. Mérhetetlenül sok erőt adtál ezzel a kommenttel a folytatáshoz *.* Háromszor is elolvastad? Na jó, komolyan mondom, hogy már nem találok szavakat *.* Víííí, most itt mosolygok, mint egy idióta :DD
Nekem az a kedvenc részem ebben a fejezetben, amikor hazaviszi a lányt, de a garázsos is versenybe száll ezzel. Szerintem nagyon aranyos páros, bár ez még nem elég a szerelemhez, főleg, ha ott van Summer.
Sietek a folytatással,már mindjárt szerda :) Nem haragszom, sosem szoktam, főleg nem egy ilyen apróságért *.*
Millio puszi Xx nagyon imádlak és köszönöm, hogy itt vagy <33
Drága szerecsendiom!
VálaszTörlésMár annyira ég az arcom, amiért ilyen későn kommentelek, ha időm volt is rá, energiám nem. Iszonyatosan sajnálom, remélem azért nem haragszol nagyon! <3
Hű, nem is tudom mit mondhatnék így elsőre erre a fejezetre, teljesen levett a lábamról. Szinte szavakba se tudom önteni, mennyire örülök, hogy Summer helyett Grace ment el a randira, már sokkal jobban látszik, hogy ő meg Louis összeillenek. Nem mondom, hogy bánnám, ha Grace vigasztalná Lou-t, ha Summer egy bunkó, már pedig mikor nem az?
Szóval, összeszedve nagyon imádtam, és ahw, már annyira várom, hogy ebből mi fog kijönni, köszönöm, amiért írod ezt a különleges történetet! <33333333333
Nagyon szeretlek és iszonyú tehetséges vagy, Azy <3
Drága, kedves Azym!
TörlésIlyet ne is halljak, hiszen akkor írsz, amikor csak szeretnél és amikor az időd engedi. Egyáltalán nem szeretném, hogy azt hidd, kötelezve vagy bármire is! Sosem tudnék haragudni rád, ilyen apróság miatt meg pláne nem <33
Igen, Summer ezt nagyon megjárta, hiszen Louis egy egészen nagyszerű randival készült a számára, de legalább nem ment kárba :)) Annyit megsúgok, hogy Grace pont ezt fogja tenni, amikor kiderülnek a dolgok és Lou a padlón lesz, de erről nem mondok többet, mert még jobban elszólom magam <3 Köszönöm, amiért olvasod <3333
Millio puszi Xx nagyon szeretlek és jaj mááár, te is legalább ennyire tehetséges vagy, ha nem jobban <333