Sziasztok :)
Itt is van az újabb szombat, szóval fejezet :)
Hálás vagyok az összes kommentért és nem győzőm megköszönni :) Remélem ez a fejezet is tetszeni fog :) Jó olvasást <3 xoxo
Feszengve léptem át a küszöböt, mert bevallom féltem a
találkozástól. Mi lesz, ha nem leszek nekik szimpatikus, és ezért Niall sem
akar majd többet velem találkozni, hisz őket már régebb óta ismeri. Hirtelen
nyílt ki az ajtó, és amikor a kezemet szorongató srác elkiáltotta magát, hogy
otthon, édes otthon, mindenki az ajtóban termett.
- Végre, most már értem, miért felejtette el az ír manónk a
koncertünket – ölelgetett meg egy kék szemű srác. Úgy viselkedett velem, mintha
ezer éve ismernénk egymást, és nem most találkoznánk először.
- Az én nevem Liam – nyújtotta felém a kezét, egy sokkal
komolyabb fiú. Nagyon kedves volt a tekintete, és a hangja is lágy muzsikaként
töltötte meg a teret.
- Zayn vagyok – kaptam egy kézcsókot is a következő
bandatagtól, és nem értettem, miért tartottam tőlük annyira. Mind nagyon
kedvesek voltak, pedig azt hittem a híres emberek, mindig el vannak szállva
maguktól. Már értem Diana miért rajong értük. Elkezdtem beljebb sétálni, amikor
egy göndör hajú fiú rohant ki a fürdőből egy szál törölközőben.
- Szabad a zuhany – ordította, de amint meglátott a
törölközőhöz kapott, hogy még véletlenül se essen le – Hopszi, már is itt
vagytok? – vakargatta meg a fejét a szabad kezével, majd eltűnt. Gondolom a
szobájába ment, hogy fel tudjon öltözni. Igazam lett, mert pár perccel később
egy horrorfilmmel a kezében jött le a lépcsőről, és berakta a DVD lejátszóba.
- Mit szóltok a Tükrökhöz? – mindenki boldogan egyezett bele,
hogy megnézzük, és vagy 5 kiló popcornt csináltunk hozzá. Otthonosan mozogtam a
konyhában, bár egy mikrót mindenki el tud indítani, szóval annyira nem nagy
szám. Én a kanapén helyezkedtem el szorosan Niall mellett, mert nagyon féltem.
Alig vártam, hogy vége legyen, de csak halkan sikítoztam, hogy a többiek ne
higgyenek egy gyáva nyuszinak. Amikor vége lett, felkapcsoltuk a villanyt és
észrevettem egy tükröt a falon.
- Srácok, nem lehetne levenni azt onnan? – mutattam a falon
pihenő tükör felé, mire mindannyian elkezdtek nevetni, de végül megtették, amit
kértem.
- Ezt ki kell írnom – jegyezte meg Harry, majd eltűnt a
konyhában, és a telefonjával a kezében tért vissza – Melyik vagy te? Adta a
kezembe a telefont, és én ráböktem az egyikre a lányok közül, akiket kidobott a
kereső a nevemet beírva. Pár másodperc múlva pedig már rezgett is a zsebem.
„ @Kelly_Adams: Le
tudnátok venni azt a tükröt a falról? Hát ez hatalmas Lol. Jó kis horrorfilm
nézés a srácokkal. # Mirrors” – persze mire én már megnéztem többen
válaszolgattak rá, és nem mindenki volt jóindulatú kedvében.
- Egy két rajongó felháborító – mondta Lou, és felolvasott
pár hozzászólást elváltoztatott hangon.
- „Én sosem féltem ettől a filmtől, gáz a csaj” , „Szerintem
hatalmas szöveg” , „én is levetettem utána a tükröket, lelki társ *.*” , „ Ki
az a csaj?” „ Szerintem nagyon szép, és imádni való, szerelmes lettem” – erre
mindenki ránézett.
- Hogy mi? – kérdezte Niall, mire Lou hozzátette:
- Ja, bocs. Ezek csak a te gondolataid – majd folytatta
tovább, én pedig elmosolyodtam a megjegyzésén, de kedvem el is rontották a
következő kommentek – „Fogalmam sincs, biztos valami ribanc” , „ Hagyjátok már,
egész szép” , „Hát szerintem meg ocsmány, mi ez a hajszín?”!
- Ne is foglalkozz velük - ölelt át Niall – szerintem
gyönyörű vagy – mosolygott őszintén, így jegeltük a témát, és beraktunk egy
vígjátékot. Ezen pedig sikeresen el is aludtam.
***
Reggel egy ágyban ébredtem, ami persze nem a sajátom volt.
Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam, és amikor megfordultam egy szőkeséggel
találtam szemben magam. Olyan békésen aludt, hogy a lehető legcsendesebben
lépkedtem ki a szobából, nehogy felébresszem. Lent megint csak a csend és az
üresség fogadott, így gondoltam meglepem őket valami finom reggelivel.
Előszedtem pár serpenyőt, és a hozzávalókat a palacsintákhoz. Jó
vastagtésztásat csináltam, ahogy anyu tanította. Fejenként hatot tettem minden
tányérra, majd leöntöttem őket csoki sziruppal. Ínycsiklandozóan néztek ki, és
már alig vártam, hogy felkeljenek a többiek. Elég volt erre gondolnom, Harry
jelent meg az ajtóban.
- Jó reggelt, napsugár – mosolygott fáradtan, majd elvett
egy tányért, és leült a Tv elé, amiben valami mese ment. Őt követte Zayn és
Lou, akik szintén a másik szobában reggeliztek meg. Liam volt az egyetlen, aki
ott maradt velem, és leült mellém az asztalhoz. Kedves volt tőle, bár nem
szükségszerű, hisz egyedül is elvagyok. Szerencsére pár perc múlva Niall is
boldogan lépkedett le a lépcsőn, és amint megérezte a palacsinta illatát
odajött, megölelt, él az ölébe húzott, miután kényelmesen elhelyezkedett az
egyik széken.
- Hmm, ez nagyon jól sikerült, imádlak kincsem –
puszilgatott meg néhány falat közben, amitől melegséget éreztem ott legbelül.
De ez nem tartott sokáig, mert egy ideges férfi rontott be az ajtón, és amint
meglátott szólásra nyitotta a száját.
- Te meg ki vagy? – miközben beszélt, a feje teljesen
elvörösödött, és megszólalni se mertem, így Liam válaszolt.
- A neve Kelly, és ahogy látom megijeszted.
- Á, a lány, aki miatt majdnem négyen léptetek fel öt helyet
– sajnálkozva néztem rá, ami után elhalkult, és egy teljesen más témával
folytatta, aminek megint csak köze volt hozzám.
- Na és Harry – mutatott az egyik ujjával a göndör hajú
srácra, aki azonnal éberebb lett, mintha nem is negyed órája kelt volna ki az
ágyból – mégis hogy képzelted azt, hogy twitteren teszed közzé, hogy Kellyvel
épp filmet néztek?
- Én csak… - hebegte a srác megszeppenve, ha nem
hülyéskedtünk volna este, azt hinném, hogy egy beszari kocka, nem pedig egy
vagány kölyök, amilyennek tegnap megismertem.
- Te csak már megint nem gondolkoztál. Tudod, nem olyan
felemelő érzés kora hajnalba telefonhívásokra kelni, hogy ki is az a lány a
bejegyzésből, csak nem egy új barátnő? – Niall egész végig szorította a kezem,
ezzel is nyugtatva engem és saját magát, mivel az előző vita borzalmasan
ijesztő volt.
- De hisz egy új barátnő – kezdett bele Louis, mire Zayn
befogta a száját, hogy hallgasson el, mielőtt az ő feje is le lesz ordibálva a
helyéről.
- Ez még túl korai srácok, le kell tagadni, legalább egy
hónapig. Szóval meg ne csókold az utcán Horan, megértetted? – ezt már apai
gondoskodással mondta, amire Niall vette a bátorságot, és tett egy megjegyzést.
- Hát azt nagyon nehéz lesz megállnom, kérlek segíts rajtam
– én pedig készséggel megcsókoltam, olyan szenvedélyesen, ahogy még soha.
- Viszont nektek nemsokára lesz egy dedikálásotok, innen
elég messze. Készülődés – csapta össze a tenyerét. Elbúcsúztam a többiektől, és
hazafelé indultam, de előtte még újdonsült barátom visszarántott és a fülembe
suttogott pár szót:
- Amint lehet,
benézek. Ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése