21. fejezet: Happy Birthday, honey!

Sziasztok :)
Hát tudom, sokat kellett várni erre a részre, nagyon sajnálom, csak meg akartam nektek mutatni a novellámat. Nagyon örültem, hogy nem csalódtatok bennem! Viszont, ez a rész nem lett a kedvencem, nem is tudom, olyan hiányérzetem van vele kapcsolatban, mégsem tudtam mit kéne rajta javítani. Ha ti is így gondoljátok, írjátok le nyugodtan. Amúgy ebben a részben lesz 18-as jelenet a végén, de ne gondoljatok nagyon durvára. Egy barátnőm szerint tudok olyat is írni, de az ő együttlétüket gyengédre és aranyosra terveztem, abba pedig nem illik a "karmoljuk egymás hátát és hasonlók" majd lesz olyan is egy másik történetbe, de ebben nem illik!!
Nagyon szépen köszönök minden támogatást, amit tőletek kapok, az immár 19 rendszeres olvasót *.* imádlak titeket <3 Jó olvasást! 
Xoxo

*Kelly*
Szeptember 16-a. A fiúk már borzalmasan hiányoznak, de holnap végre hazajönnek. Persze jó volt a lányokkal eltölteni egy kis időt, úgy, mint régen és minden nap szórakozni a hatalmas Direction házban, de a srácok nélkül mégsem volt az igazi. Csak most, hogy nem voltak velem jöttem rá, mennyire a szívemhez nőttek. Viszont nem panaszkodom, mivel minden egyes nap beszélek velük Skype-on. Az időeltolódás miatt volt, amikor hajnali háromkor kapcsoltam be a laptopom, de mindig megérte. A suli már két hete elkezdődött és egyszerűen imádom. Sosem gondoltam volna, hogy én valaha ilyet ki fogok ejteni a számon, de szeretek iskolába járni. Mindenki művészlélek csak úgy, mint én. Sok új barátot szereztem, és ez benne a legjobb. Most is itt ülök a hatodik, egyben utolsó órámon, várom, hogy kicsöngessenek és otthon Demiékkel ünnepeljünk. Hogy mit? A szülinapomat.

- Miss Adams, ön mit gondol erről a témáról? - zökkentett ki gondolatmenetemből a tanár úr mély és dörmögős hangja. Azonnal megráztam magam, és segélykérően pillantottam körbe a teremben. Jake a fejével a tábla felé bökött, amire nagy betűkkel rá volt írva : magánélet.

- Szerintem... - túrtam bele a hajamba, hátha kipattan a fejemből az isteni szikra, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. Ránéztem a falon lévő órára, ami szerint még 10 perc van az órából, így nem úszom meg, válaszolnom kell valamit – Szerintem, mindenkinek joga van a magánélethez. Legyen az illető híres filmsztár vagy egy egyszerű boltos néni.

- De az újságírás arról is szól, hogy kedvenc hírességeinkről megosszunk néhány információt másokkal, ami néha elég intim – magyarázta tovább az óra anyagát, amivel tisztában voltam, de egy részem mégsem értett vele egyet.

- Én ezt értem tanár úr. De ezeket a személyes dolgaikat lehet szépen és kevésbé szépen megfogalmazni. Lehetek jó újságíró akkor is, ha nem forgatom ki a tényeket. Nem ért egyet? - kérdeztem vissza, mire elmosolyodott, és bólogatni kezdett.

- Igazad van – és máris kereste következő áldozatát, a mellettem ülő Skylert. Hozzám hasonlóan ő sem figyelt, inkább fantáziálgatott, így mikor a tanár közel sétált hozzá, a feje leesett a kezéről, amivel eddig megtartotta.

***

Belépve a villa ajtaján hatalmas sötétség fogadott. A függönyök be voltak húzva, így a napfény hiánya miatt az orromig sem láttam el. Nagy nehezen elbotorkáltam a villanykapcsolóig, és amikor a világosság betöltötte a hatalmas teret, óriási meglepetés ért. Jamie, Demi, Diana, Lou, Liam, Harry, Zayn és Niall ugrott a nyakamba. Próbálták egyszerre ordítani, hogy Boldog Szülinapot, de nem jött össze nekik. Örömömben kicsordult pár könnycseppem, és amint letöröltem őket a fiúk berángattak a konyhába, ahol egy hatalmas torta fogadott. Mind a tizenkilenc gyertya fényesen ragyogott, nekem pedig az eddigi összes szülinapom lepergett a szemem előtt.

2012. szeptember 16.

Izgatottan vártam, hogy végre megérkezzenek a a barátnőim, most is délután ötkor, mint minden évben. Tegnap volt Emma szülinapja, így a házban még mindig látható a tegnapi buli díszítése. Sokáig átoknak gondoltam, azt, hogy az ő szülinapja egy teljes nappal korábban van, de mára már áldás, hiszen Emmának mindig volt legalább hat tortája, így mi mindig megehettük a maradékot.

- Itt vagyunk! - kiabáltak Demiék a földszintről, én pedig azonnal a nyakukba ugrottam. Felráncigáltam őket a szobámba és elkezdtünk filmeket nézni, miközben hat különböző ízű tortát, popcornt és csokit tömtünk magunkba. Szánalmasan hangzik, hogy valaki így tölti el a 18. szülinapját, pedig egyáltalán nem tartom annak. Hogy is lehetne szánalmas, ha azokkal vagyok, akik a legfontosabbak a számomra? Este nyolc körül Emma is csatlakozott hozzánk, és bekapcsoltuk a hangfalat, hogy táncolhassunk egy kicsit. Egy boával a nyakamba hülyéskedtem, majd kinyitottam az ajándékaimat, és meghatódva ugrottam barátnőim nyakába. Össze-vissza puszilgattam őket...

- Kívánj valamit! - utasított Louis, én pedig nem tudtam mit kívánhatnék még, hisz jelen pillanatban mindenem megvolt. Végül azt kértem, hogy minden maradjon meg ilyen tökéletesnek, majd elfújtam minden gyertyámat.

- Azt hittem csak holnap jöttök – fordultam feléjük, majd kerestem egy kést, amivel felvághattam a saját tortámat. Nem gondoltam volna, hogy már egy torta is ennyit jelent a számomra.

- És hagytuk volna ki a szülinapod? Na azt már nem! - ugrott a nyakamba Harry, majd rávetette magát Jamiere.

- Boldog szülinapot! - csókolt meg Niall és átnyújtott nekem egy kisebb dobozkát. Türelmetlenül letéptem róla a csomagolópapírt, aminek a darabkái a földön landoltak. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, aminek a medálján két szívecske volt összefonódva – Szeretlek. Már nagyon hiányoztál – újabb csókok, de most még fel is emelt és megpörgetett a levegőben. Olyan mesébe illő volt az egész.

- Most az enyémet! - akaratoskodott mellettem Hazza, és a kezembe nyomott egy hatalmas dobozt. Ezen is széttéptem a csomagolást, és egy új laptop került a kezembe. Eltátott szájjal bámultam az ajándékom, majd a göndör hajú srácot. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg az enyém – Egy újságírónak megfelelő laptop kell, és ne haragudj meg, de a tied bármelyik pillanatban kigyulladhatott volna – azonnal a nyakába ugrottam, megköszönve kedvességét.

- Az enyém sokkal jobb – nyújtotta ki a nyelvét Louis, és egy újabb ajándékdoboz landolt a kezeim között. Ennek a belseje egy répás converse cipőt rejtett – Egyedi darab. Külön neked csináltattam - büszkélkedett, én pedig gyorsan bele is bújtam. Nagyon kényelmes volt ráadásul illett a rajtam lévő narancssárga egybe ruhámhoz.

- Remekül áll. Remélem ez is tetszeni fog - nyújtotta félénken felém a csomagolópapírba rejtett iPod-ot Zayn, ami megint csak elnyerte a tetszésemet. Liamtől egy gitárt kaptam, a csajok pedig együtt összedobták a pénzt egy Rihanna koncertjegyre, meg pár új ruhára. Sosem voltam anyagias, de imádtam az összes dolgot, amit ma kaptam.

Később mindannyian megettünk egy-egy szelet tortát, és átöltözve bikinibe, beugrottunk a medencébe, pont úgy, mint az utolsó estén, amit Londonban töltöttek a srácok. Egymást spricceltük vízipisztollyal, és Zayn is velünk együtt ugrált a medencébe, mert még nyáron megtanítottuk úszni a lányokkal. A vízipisztoly csata után egymás nyakába ültünk, így próbálva lenyomni a másikat a víz alá. Felhőtlenül szórakoztunk, és nem túlzok, ha azt mondom, ez életem eddigi legjobb szülinapja. De ekkor eszembe jutott valami, amit a fiúk váratlan érkezése kivert a fejemből. Gyorsan felrohantam a szobámba és a szekrényemben kezdtem el kutakodni.

- Valahol itt kell lennie – mérgelődtem hangosan, mivel még mindig nem találtam a CD-t, a plüssmacit, a bonbont és a papírt, amire egy dalt írtam.

- Már mindenhol kerestelek. Miért rohantál el olyan hirtelen? - nézett rám aggodalmasan gyönyörű kék szemeivel Niall, mire elpirultam.

- Csak van egy meglepetésem a számodra, mindjárt lemegyek – toltam ki az ajtón, és tovább folytattam a keresést. Pár perc múlva sikeresen előkerült a lila ládika, így lerohantam vele az emeletről. Megbotlottam az utolsó lépcsőfokon, de nem estem el, szóval rohantam tovább. A kerti ajtóhoz érve kiordítottam, hogy jöjjenek be. Bár nem szívesen, de megtették amit kértem. Dünnyögve ültek le a kanapéra, én pedig előhúztam a hátam mögül azt a valamit amit oly sokáig kerestem. Niall felé lépkedtem és átadtam neki. Kikerekedett szemekkel mért végig, majd felállt és megköszönte.

- Ne hidd, hogy te semmit nem kapsz ajándékba. Tudom, hogy Szeptember 13-án születtél. Ettől zengett a rádió – tettem csípőre a kezem, mivel ő egy szóval sem említette aznap, hogy egy évvel idősebb lett.

*Niall*

Kelly csípőre tett kézzel állt velem szemben, miközben izgatottan nyitottam ki az ajándékomat. Találtam benne egy csomó apróságot, amit imádok, de ez még semmi sem volt ahhoz képest, amit ezután csinált. Elővett egy papírdarabot és énekelni kezdett. Gyönyörű hangja betöltötte az egész házat. El sem hiszem, hogy írt nekem egy dalt. Régebben már említette, hogy ez egyfajta önkifejezés a számára, de nem tudtam, hogy ennyire jó ebben. Tehetsége van hozzá. Kezdtem egyre homályosabban látni, mert bármennyire is próbáltam erősnek mutatni magam, ez nagyon is meghatott. Amint befejezte felálltam és megöleltem.

***

Beérve a szobámba azonnal nekinyomtam a falnak és csókokkal borítottam be az egész testét. Kezem felfedezőútra indultak a ruhája alatt. Felemeltem a csípőjénél fogva, ő pedig ellenkezés helyett átkulcsolta lábait a derekamon. Vele együtt indultam meg az ágyam felé, miközben a szobában korom sötétség volt. Szerencsére semmibe sem ütköztem bele, így akadály nélkül döntöttem a hátára egyenesen a puha takarókra. Mohón húztam fel szoknyáját, és levettem róla az egész ruhát. Kezem az éjjeliszekrényen pihenő kis lámpa felé nyújtottam. Amint felgyúlt homályos fénye, megpillantottam Kellst, egy szál fehérneműben. Kezeit a pólóm aljához tette, és egy egyszerű mozdulattal letépte rólam. Amikor meglátta felsőtestem beleharapott az alsó ajkába, ami teljesen beindított. Szám végigvándorolt minden egyes négyzetcentiméterén, és csak miután kiélveztem a helyzetet kapcsoltam ki melltartóját. Testem elöntötte a vágy, de még mielőtt átadtam magam az érzésnek, hagytam neki egy kis időt, hogy visszakozzon. De nem tette, így a bugyija is lekerült, csak úgy, mint az én nadrágom és boxerem. Meztelen testünk összesimult, és akkor óvatosan belé hatoltam, aminek hatására egy apró nyögés hagyta el a száját. Lassan és ritmusosan kezdtem mozogni. Az ő teste is felvette az enyém ritmusát. Nemsokára éreztem, hogy közeledem a csúcs felé. A tempót meg csak gyorsítottam és gyorsítottam, majd megtörtént. Hatalmas sóhaj, aztán a mellkasomba temette az arcát. Csak feküdtünk egymás mellett, az arcomon pedig lemoshatatlan vigyor tündökölt. Kelly rátette a kezét a hasamra és kis csillagokat kezdett rajzolgatni apró kezeivel.

- Szeretlek – pusziltam meg a haját, nem sokkal később pedig éreztem, hogy egyenletesen szuszog mellettem. Elaludt a karjaimban.