VIII. fejezet: Minden titkom

Sziasztok :)

Elsősorban szeretném megköszönni azoknak az olvasóknak, akik írnak nekem minden egyes alkalommal és pipálgatnak, mert nagyon hálás vagyok érte. Tudom, nyár van, mindenki pihen és nyaral, nincs időtök ilyenekre, páran mégis szakítotok rám a pihenésetekből. A tőlem megszokott módon folytatnám a mi kis családunk tagjainak számlálását 43 rendszeres olvasó/51 követő *.*. Hatalmas számok.

Mivel kedden nem leszek itthon, úgy döntöttem felteszem a részt, inkább két nappal korábban, mintsem később. De a következő változatlanul vasárnap jön, bocsi :/

Nem fűznék sok mindent ehhez a részhez, csak annyit, hogy a vége megdöbbentő lehet... és félreérthető. Ne öljetek meg! :) Jó olvasást kívánok nektek <3 Ti vagytok a legjobbak! *.*

Millio puszi Xx

ui.: felkerült a Prológus az új blogra, amit kriszty96-tal írok. Ha valakit érdekel a moduloknál megtalálja.  <3

~Victoria Jones~

Mióta megismertem a fiúkat még sosem volt olyan reggelem, amikor frissen és kipihenten keltem volna fel, így a mainak nagyon tudtam örülni. A lehető leglassabban és leghalkabban sétáltam ki a szobámból, mert meg akartam ijeszteni Zaynt, aki már nem feküdt mellettem, de bármerre is kerestem, sehol sem találtam, pedig még a kanapé mögé is belestem. Csalódottan ültem le, a már említett bútorra és az ablakon keresztül kémlelni kezdtem a gyönyörű tájat. Kedvem támadt belelógatni a lábam a tegnap látott tó vizébe, így felkaptam egy kardigánt és kirohantam az udvarra. Épp befordultam a ház szélénél, amikor hatalmas lendülettel beleütköztem az eddig úgy keresett srácba. A szájából egy cigarettaszál lógott ki, de amikor meglátott azonnal elnyomta a csikket. Ajkaival lassan közeledett felém, de eltoltam magamtól, bármennyire is vágytam csókjára.

- Sajnálom, de bűzlesz a cigitől – húztam el a szám – Nem kérem, hogy miattam szokj le, csak kérlek szépen a közelemben ne csináld – szememet szúrni kezdte egy kikívánkozó könnycsepp, de még mielőtt lefolyhatott volna, otthagytam Zaynt és a stég vége felé igyekeztem. Amikor odaértem leültem és belelógattam a lábam a kissé hideg vízbe. Letöröltem időközben előbuggyanó könnyeimet és a táj szépségében gyönyörködtem, szomorkodás helyett. A közeli erdőből odajött hozzám két mókus, akiknek legszívesebben adtam volna egy kevéske mogyorót, de sajnos nem volt nálam, ahhoz pedig túl lusta voltam, hogy bemenjek a házba és keressek nekik. Körülbelül fél órája lehettem kint, amikor valaki leült mellém, ezzel elijesztve az állatokat, de egy cseppet sem bántam az új társaságot. Gondosan betakargatott egy pléddel, nehogy megfázzam és a kezembe nyomott egy bögre meleg kávét.

- Köszönöm – dőltem neki, illata ezúttal sokkal finomabb volt, gyümölcsös.

- Miért lettél olyan szomorú, amikor megláttad, hogy cigizem? - kérdezősködött, miközben engem nézett, teljes figyelmét nekem szentelve. Sokáig tartott, míg válaszoltam, ugyanis azon gondolkoztam, mit is mondhatnék. Először valami hazugságon törtem a fejem, végül az igazi okát árultam el.

- Apukám miatt. Ő is rabja volt a nikotinos bűzrúdnak. Két éve halt meg tüdőrákban. Anyu teljesen maga alá került és egy hónapra rá ő is elhunyt – előző könnycseppemet rengeteg új követte, mivel még senkinek sem beszéltem erről a temetésük óta. Jobban megviselt, mint gondoltam – Tommy szerint anyu apu hiányába halt bele. Annyira szerette, hogy nélküle nem volt képes élni – Zayn szorosan magához ölelt és a hajamat simogatta, közben egy lassú dallamot dúdolt kellemes hangján.

- Annyira sajnálom, megígérem, hogy soha többé nem gyújtok rá előtted. Talán leszokni is képes leszek, hiszen most már van kiért – mosolyodott el és nagyon gyengéden, szinte már védelmezően csókolt meg. Nyelveink örömtáncot jártak, aminek a végére már én is nevettem.

- Tommy a testvéred? - kíváncsiskodott tovább, hisz szinte semmit sem tudtunk egymásról. Boldogan bólogattam, miszerint igen.

- A bátyám. Neked vannak testvéreid? - tettem fel egy kérdést, amire a világ fele tudja a választ, én viszont még nem, mivel nem tartottam fontosnak, amikor utánanéztem a fiúknak. Most viszont érdekelt minden egyes apróság vele kapcsolatban, és boldog voltam, hogy ezt személyesen tőle tudhattam meg, nem pedig az internetről.

- Van három lánytestvérem, és mindennél jobban szeretem az én kis húgocskáimat na meg persze a nővéremet is – magyarázta lelkesen. Teljesen lázba hozta a téma, mintha csak egy büszke apuka beszélne a lányairól.

- Voltál már igazán szerelmes? - és tessék, hangulatom újra visszaesett, legalább ötven százalékkal, de most nem szomorú, hanem dühös lettem.

- Igen. Minden álmom feladtam volna érte, de ez neki nem volt elég és megcsalt. Azóta csak a munkámnak élek – kezeim önkéntelenül is ökölbe szorultak, testem megfeszült, bár ezzel nem csak én voltam így. Zayn is pont ezt csinálta, ami hihetetlenül jól esett. Arcáról újra a tájra tereltem figyelmemet, mert már így is túlságosan megnyíltam neki.

- Hol dolgozol pontosan? - puhatolózott tovább, rajtam pedig úrrá lett a félelem. Féltem elmondani az igazat, mert akkor elveszíteném. Igazából a cikk után úgyis el fogom, de addig szeretnék kiélvezni minden egyes vele töltött másodpercet.

- Elfogyott a kávé – biggyesztettem le az ajkam, és kiskutyaszemekkel néztem bele barna íriszébe.

- Bent még van – húzott fel a helyemről és kézen fogva sétáltunk be a faházba.

- Reggeliztél már? - nyitottam ki a hűtő ajtaját, valami ehető után kutatva benne, végül a tojás mellett tettem le a voksomat. Előkerestem egy serpenyőt, raktam bele egy kevés olajat, majd feltettem a tűzhelyre és begyújtottam alatta.

- Még nem. Csinálsz nekem is? - közelebb jött és átölelt hátulról, én pedig elejtettem a kezemben lévő tojást. Hiába kaptam utána azonnal, túl lassú voltam így a földön landolt.

- Majd én megcsinálom – erősködött, de addigra már el is kezdtem a takarítást. Amíg én erre figyeltem Zayn valahogyan levert még egyet a pultról, ami a fejemen tört ketté.

- Hé – nyúltam a kobakomhoz, kezem csupa ragacs lett tőle, ahogyan a hajam is. A mellettem lévő Zayn annyira viccesnek találta ezt az egészet, hogy már majdnem megfulladt a nevetéstől, arca teljesen elvörösödött. Engem viszont elöntött a méreg reakciója hatására, gyorsan a pulton pihenő tojás felé kaptam és megdobtam vele. Arcáról egy pillanatig döbbenetet lehetett leolvasni, de pár pillanat múlva kinyitotta a hűtőt és máris repült felém a következő étel. Az arcomat beborította a ragacsos tojás – Ezt még nagyon megbánod, Malik – fenyegetőztem és folytattam a kajacsatát. A kisebb háborúnk végére teljesen romokban állt a ház, nem beszélve rólunk.

- Van egy kis tojáshéj a fejeden – húzott közelebb magához, majd miután leszedte rólam, megcsókolt. Ez most nem tartott sokáig, csak pár röpke másodpercig, de ugyanúgy élveztem, mint az összes többit.

- Elmegyek zuhanyozni – kacsintottam és felrohantam az emeletre. Ledobtam magamról minden ruhát és bemásztam a zuhany alá. Már épp megengedtem a kellemesen meleg vizet, ami jólesően folyt végig testemen megtisztítva azt, és kimosva belőle minden feszültséget, amikor kinyílt a kabin ajtaja és valaki bemászott mellém.

- Te meg mi a frászt művelsz? - kérdeztem ledöbbenve a mellettem álló meztelen sráctól.

- Spórolok a vízzel. Miattad ma reggel már harmadszorra zuhanyzom le – nevette el magát, én pedig továbbra is lefagyva bámultam ki a fejemből. Izmos, kidolgozott teste teljesen lenyűgözött, férfiasságáról már nem is beszélve. Éreztem, ahogyan arcom lángba borul, így gyorsan elfordultam és a tusfürdő felé nyúltam – Szégyenlős vagy? - fordított maga felé, én pedig a csupasz lábujjamat kezdtem el nézni, miközben zavaromban játszadoztam velük.

- Tudod AZ óta egy kicsit igen – vallottam be, hisz ő is tanúja volt annak, amikor majdnem megerőszakoltak. Igazából neki köszönhetem, hogy nem történt meg, ezzel érzelmileg teljesen rokkanttá változtatva.

- Sajnálom – húzta el a száját, elbűvölő arcát eltorzítva egy aprócska grimasszal – Megvárom, míg befejezed – már azon volt, hogy kilép a zuhany alól, de az utolsó pillanatban a karja után nyúltam. Nagy erőfeszítésembe került elűzni a rémképeket, amik megrohamozták elmémet, de nem akartam szomorúnak látni.

- Nem zavarsz. Maradj csak, meg amúgy is valakinek segítenie kéne, mert nem érem el a hátam közepét – mosolyodtam el amitől ő is látványosan boldogabb lett.

- Kötelességemnek érzem, hogy segítsek – vette ki a kezemből a tusfürdőt, nyomott egy keveset a kezére és gyengéden masszírozó mozdulatokkal mosni kezdte a hátamat. Puha kezei leírhatatlanul gyengédek voltak.

***

Zuhanyzás után kitakarítottunk, majd autóba ültünk, hogy a legközelebbi kisvárosban töltsük a napot és megreggelizzünk, mivel semmi ehető nem maradt a házban.

Egy Pub&Grill nevű helyre ültünk be, ahol egy kedves pincérlány felvette a rendelésünket.

- Mindig énekes akartál lenni? - kérdeztem meg, mielőtt beállna a néma csönd.

- Mióta csak az eszemet tudom. De álmodni sem mertem róla, hogy egyszer ilyen sikeres leszek és hogy olyan emberekkel csinálhatom majd ezt, akik mindennél fontosabbak nekem - beszédéből hallani lehetett, hogy minden egyes szavát komolyan gondolja, és ez tiszteletreméltó. Kevés ilyen őszinte embert ismerek, hisz én sem vagyok az – A gimiben voltál bálkirálynő? - kérdése hallatán hatalmas nevetésben törtem ki, amivel minden vendéget megzavartam, így kényszerítettem magam arra, hogy lenyugodjak.

- Még csak jelölt sem. Na és te?

- Engem jelöltek, de nem nyertem meg. A mai napig sem értem miért – kacagott fel, majd megérkezett az előbbi pincérlány és lerakta elénk a kajákat.

- Köszönjük – néztem rá kedvesen, azután visszafordultam Zayn felé – Én sem értem – veregettem vállba, majd hozzáláttam a palacsintáimhoz. A csokoládésziruppal leöntött édesség nagyon jól esett éhes gyomromnak, így pár perc alatt el is pusztítottam.

- Te aztán gyors vagy, Niallel is felveszed a versenyt – tátotta el a száját döbbenetében, mivel ő még csak a felénél járt.

- Csak éhes voltam – nevettük el magunkat, amikor védekezően magam elé emeltem a kezeimet, végül belekortyoltam a narancslevembe.

- Amúgy még mindig nem mondtad el hol dolgozol – emlékeztetett, hisz ahányszor csak feljön ez a téma, én találok valami kifogást és sosem válaszolok. Az agyam automatikusan valamiféle kibúvót keresgélt, de megint csak az igazat mondtam el, úgy, ahogy apámmal kapcsolatban is.

- A Fresh News újságnál – egész idő alatt az arcát figyeltem, amiről hirtelen lefagyott a mosoly és komollyá változott. Csak ült egy helyben, nem evett, nem szólt semmit, én pedig átkoztam magam, amiért eljárt a pofám.