Sziasztok :)
Na, kinek hogy telt a napja? Nekem eszméletlen jó volt, és holnap még első órám sem lesz, ami amúgy történelem lenne *.* Köszönöm szépen a sok-sok támogatást, észrevettétek, hogy már 71-en vagyunk? Hihetetlen! Amúgy, nem tudom, ki mire gondolt, a folytatást illetően, hiszen a "Mi lesz még?" résznél elég félreérthető részletet kaptatok. Szívesen elolvasnám, ki mire számított és hogy tetszett neki a végeredmény :) Amúgy, nem régiben volt egy szavazás a blog negyedik története kapcsán (igen, tudom, hogy ez még csak a második, de túl sok a kreatív energiám) amiben Harry lett a nyertes. Tegnap este csináltam hozzá egy trailert, ha érdekel titeket, akkor nézzétek meg nyugodtan: LINK
Na, kinek hogy telt a napja? Nekem eszméletlen jó volt, és holnap még első órám sem lesz, ami amúgy történelem lenne *.* Köszönöm szépen a sok-sok támogatást, észrevettétek, hogy már 71-en vagyunk? Hihetetlen! Amúgy, nem tudom, ki mire gondolt, a folytatást illetően, hiszen a "Mi lesz még?" résznél elég félreérthető részletet kaptatok. Szívesen elolvasnám, ki mire számított és hogy tetszett neki a végeredmény :) Amúgy, nem régiben volt egy szavazás a blog negyedik története kapcsán (igen, tudom, hogy ez még csak a második, de túl sok a kreatív energiám) amiben Harry lett a nyertes. Tegnap este csináltam hozzá egy trailert, ha érdekel titeket, akkor nézzétek meg nyugodtan: LINK
Millio puszi Xx és jó olvasást!
~Victoria Jones~
Még aznap, szombat este
elhatároztam lefekvés előtt, hogy az ég világon semmit sem
fogok csinálni vasárnap, csak lustálkodom, hiszen szükségem volt egy kis nyugalomra. Az életem sosem volt ilyen eseménydús
ezelőtt, és néha nagyon is hiányzott a megszokott szürkeség. Viszont egy
részem, amiről eddig én sem tudtam, hogy létezik, teljes ellentmondásban állt az előző állításommal, hisz mégsem úgy történtek a dolgok,
ahogy azt először elterveztem. Nem ettem meg nyolc csomag popcornt
és nem néztem meg nyálas filmeket, pedig direkt erre az alkalomra
töltöttem le mindegyiket. Sebaj!
Niall kora reggeli telefonhívására ébredtem, amit másodszori próbálkozására nagy nehezen fel is vettem. Reggeli, rekedtes hangomon szóltam bele a készülékbe, de bármennyire is fáradt voltam, hiperaktivitása rám is rám ragadt. Megkért, hogy találkozzunk a Tower Bridge lábánál és nem tudom miért, de igent mondtam neki. Valami vonzott a társasága felé. Beszélni szerettem volna valakivel, és mivel a lányok nem értek rá, ő pedig igen, ezért egyértelmű volt számomra, hogy neki mesélek a lelkemben dúló háborúról. Miért pont háború? Mert a már említett két felem egyfolytában egymás ellen küzdött. El kellett döntenem mit szeretnék. Továbblépni, vagy minden fájdalom ellenére próbálkozni, amíg meg nem hallgat. Zayn tegnap esti üzenete új életre keltette bennem a reményt, amely már épp készült kialudni, s ezzel a felejtés homályába taszítani a fiút s egész személyét.
A lényeg, hogy belementem a találkozóba és épp ezért álltam már öt perce a megbeszélt helyen, rá várva. Mindössze egy egyszerű lenge kabátot viseltem, amit utólag kicsit megbántam, mert szemerkélni kezdett az a fránya eső, így jéghideg cseppjei miatt libabőrös lett az egész testem. Egyszer csak egy hevesen integető alak bukkant fel a semmiből, akinek kapucni takarta az arcát a kíváncsi szemek elől, én mégis egyből rájöttem, hogy ki az. Vajon a rajongók miért nem jöttek rá? Hiszen ez olyan átlátszó, mint Superman, aki szemüvegben még Clark, de szemüveg nélkül már egy csodákra képes hős, akinek egy zöld kő a gyenge pontja. A lány, aki amúgy mind a két személyt ismeri, mégsem veszi észre a hasonlóságot, pedig majd kiszúrja a szemét. Az egész oly egyértelmű, hogy az már fáj. Szemeim megforgattam, végül rámosolyogtam Ír barátomra, aki viszonozta kedves gesztusomat.
- Nézd, mit hoztam neked! – ölelt magához. Éreztem kölniének kellemesen férfias illatát, ami elkábított, szinte már megszédültem tőle. Alig kaptam levegőt, mégsem szerettem volna megszakítani ölelésünket, mert éreztem benne a szeretetet, amire valljuk be, hatalmas szükségem volt.
- Mit? - kérdeztem, gyermeteg kíváncsisággal a hangomban, mire a kezembe nyomott egy tábla csokit, méghozzá a kedvenc milkámat. Nem emlékeztem arra, hogy említettem volna neki valaha is a lila tehenes finomság iránt generált mérhetetlen imádatomat, de ez teljesen lényegtelen volt – Köszönöm – ugrottam a nyakába, de abban a pillanatban még jobban rázendített a szürkés színekben pompázó égbolt, és már nem csak esett, de egyenesen zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Rohantunk, mint két ütődött, amikor megláttunk egy játszóteret, ami az időjárásnak köszönhetően teljesen kihalt volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam Niall karját és felrángattam egészen a mászóka tetejéig, ahova nem esett be az eső. A sárrá változott homoktól koszos lett az egész cipőm és még a nadrágom vége is, de nem fordítottam eme ténynek túlságosan nagy figyelmet, hisz csak egy haszontalan lábbeli volt, semmi különös. Még csak márkásnak sem tudtam volna nevezni.
- Tudod, hogy még egy sarok és találtunk volna egy Nando's-t? - nézett rám csalódottan, de én csak oldalba löktem, mire majdnem kizuhant a gyerekek számára épített „biztonságos” épületből. Szerencse, hogy épp idejében kaptam utána – most már biztos, hogy meg akarsz ölni.
- Tessék? Én mentettelek meg – nyújtottam ki a nyelvem, végül előhalásztam a nagy sietség közben, zsebembe nyomott csokoládét és kibontottam a lila papírját. Kedvesen megkínáltam, mire csillogó szemekkel kapott az apró, foltos kockák után.
- Köszi. Na és ha már itt ragadtunk, amit csakis neked köszönhetünk – játszotta a sértődöttet, több kevesebb sikerrel. Kezeit összefűzte mellkasa előtt, szemeivel pedig szúrósan nézett az enyémekbe – Elmondhatnád, hogy miért kerülsz minket?
- Nem kerülök senkit, vagyis csak őt – bámultam ki a semmibe, miközben bekaptam egy újabb csokit, ami kellemesen édes ízével töltötte meg a számat, ahogy nyelvemmel játszadoztam vele, ahelyett, hogy összerágtam volna.
- Őt sem kéne, mert így mi sem látunk. Tudod, hogy megijedtem, amikor nem vetted fel azt a fránya telefont? - szidott le, akár egy aggódó bátyó, és valahol belül annak is érzem, még akkor is, ha fiatalabb volt nálam pár hónappal. A kor nem más, csak egy ostoba szám, a személyiségünk mutatja meg, hány évesek is vagyunk valójában, hogy mennyi idős a lelkünk; mert az, ami igazán számít.
- Sajnálom, egyedüllétre volt szükségem, nem úgy mint neki. Már is új barátnője van – jegyeztem meg gúnyosan, ajkaim lebiggyesztettem, majd szám alsó részébe haraptam, hogy elfojtsam a feltörni készülő siránkozó mondatok tömkelegét, hisz nem tudtam eltitkolni az érzéseimet. Túlságos szerettem. Niall az állam alá nyúlt puha ujjaival, ezzel maga felé fordítva az arcomat, hogy a szemébe nézzek, mindazok ellenére, hogy eddig kerültem tekintetét. Érdeklődve bámult íriszembe, közben mosolyra húzta száját, amivel végképp összezavart. Miért vidám, ha én nem? Ennyire szórakoztató lenne, amit mondtam? Hisz kitárom a lelkem.
- Te hülye vagy, már megbocsáss – puszilta meg az arcom, amibe beleborzongtam, de az is lehet, hogy a hideg szél hatására lettem libabőrös. Igen, ez sokkal valószínűbb – Pezz csak egy barát... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Barát? Te és én is barátok vagyunk, mégsem feküdtünk le – mondtam kissé felháborodva, ami ismét nevetésre késztette. Mérgesen fújtattam egyet, végül hatalmas lendülettel ugrottam le a mászókáról. Nem volt kedvem tovább hallgatni a sületlenségeit. Sárga converse cipőm besüppedt a homokban, kissé fájt a talpam, de töretlenül haladtam előre, kifelé az elkerített játszótér kapuján.
- Várj! Nem hallasz? - ezúttal ő kapott a kezem után, de én egy egyszerű mozdulattal kirántottam magam a fogságból. Hülye ötlet volt ez a találkozó. Abban a percben nem akartam mást, csak kiverni a fejemből az egész hülye bandát, bántam, hogy elfogadtam a munkát. Bárcsak... bárcsak elfelejthetnék mindent – Hibázott, miért nem adsz neki egy esélyt? Kezdjétek újra – próbálkozott feleslegesen, nem hatottak meg a szavai. Egy másodpercre se tántorodtam meg. Hajamból csavarni lehetett volna a vizet, a ruhámról nem is beszélve. Gyűlöltem az esőt, akkor is esett, amikor anyut temettük. Hideg és nedves, egyáltalán nem jó dolog! - Szeret – szemeimből hullottak a könnyek, de az cseppeknek köszönhetően nem lehetett észrevenni. Kár hogy Niall pontosan tudta mi a helyzet. Kezeim megremegtek a kilincsen, megtört. Dühösen fordultam meg, ordibálni kezdtem. Nem érdekelt, hogy valaki hallhatja, bár erre, valljuk be őszintén, kicsi volt az esély.
- Fejezd be! Nem szeret, tegnap sem akart látni. Nem hallgat meg. Lefeküdt a volt barátnőjével. Utál – ütögettem a mellkasát, mire szorosan magához húzott. Csak álltunk az esőben, miközben megállíthatatlanul bőgtem. Testem rázkódott karjai között, állát a fejemre helyezte, kezei fel s le jártak a gerincem mentén.
- Szeret, csak makacs. Nyugodj meg kérlek. Haza viszlek – kezét áttette a vállamon és úgy sétáltunk el egészen az autójáig. A sötét és óriási kocsinak be volt sötétítve minden ablaka, így az emberek nem láttak be rajta. Biztonságban éreztem magam Niall mellett, aki feltekerte a rádió hangerejét és minden számot hamisan énekelt, csak hogy felvidítson.
Hazaérve berohantam a fürdőszobába és ledobtam magamról minden egyes ruhadarabot. Azonnal bevágtam őket a mosógépbe, végül beálltam a zuhany alá. A tűzforró víz égette a bőröm, mégis élveztem, a borzalmas fájdalom ellenére is. A tusfürdő hidegsége enyhítette a kínt, ahogyan lassan bemasszíroztam az égett területet. Ahogy jött a kellemes hideg, úgy áradt szét a testemben a nyugalom. Lassan besamponoztam a hajamat, végül a fogaimat is a zuhany alatt mostam meg. Földön heverő cuccaim felől egy halk csipogó hangot hallottam meg. Gyorsan leöblítettem a testem, elzártam a csapot és egy törölközőbe bugyolálva nyúltam a telefonom felé. Kicsit homályos volt a képernyő, a bent felgyülemlett párának köszönhetően, de amikor kiléptem a folyóra már mindent tisztábban láttam. Egy üzenetem érkezett, méghozzá Tarától.
„Cikk! Holnapra! Nincs több időd, sajnálom. Szeretlek, és tudom, hogy szaftos lesz a sztori. Megérdemli, hogy megtudja a világ, milyen is valójában. Xx”
Beérve a szobámba felvettem a pizsamámat és turbánba tekertem a hajam, így egy tincs sem lógott ki a törölköző alól. Kényelmesen befészkeltem magam a pihe-puha párnák közé, magamra húztam meleg takarómat és bekapcsoltam a laptopom. Kék fénye bevilágította az egész szobát, kissé tengerpartivá varázsolva a helyet. Ujjaimmal különböző, a felismerhetetlenségig eltorzított dallamokat kopogtattam, miközben arra vártam, hogy betöltsön a készülék. Először pár ikon jelent meg, később a wifi, végül a jegyzetek és a Skype. A víz miatt ráncossá vált ujjam ráhelyeztem az egeret helyettesítő fekete kockára, aminek egyenletlen volt a felülete. Az apró fehér nyilacskát az elátkozott mappa felé irányítottam és finomat rákattintottam kétszer, hogy ezzel pupilláim elé táruljon a tartalma. Szememmel olvasni kezdtem a már megírt cikket...
One Direction. Kinek mi jut eszébe erről a két szóról? A legtöbb embernek öt eszméletlenül tehetséges és szexi fiú. Több százezer sikítozó rajongó, sok zenei elismerés vagy pár igen őrült klip. De vajon mit találnánk ha a felszín alá néznénk? Talán semmi extrát, hisz ugyanolyanok mint bárki más. Nekik is van családjuk, szeretteik, hibáik és titkaik is mint nekem vagy neked. Annyiban különbözünk, hogy ők jobban titkolják. De most lehull a lepel... - itt abbahagytam az egészet és egy egyszerű mozdulattal töröltem a következő sorokat. A szívemre hallgattam, ahogy azt Milly tanácsolta nem is olyan rég, így beraktam egy témához illő zenét és az ujjaim szárnyakra kaptak. Villámgyorsan pötyögtem a billentyűzeten, elképzeltem minden együtt töltött pillanatot, a történeteket a fiúkról és nekiláttam a sztori befejezéséhez.
… A rémes igazság az, hogy a fiúkat mindennek lehetne nevezni, csak tökéletesnek nem. Rengetek apró hibájuk van, mint például a lustaság, a rendetlenség és olykor, ha rossz napjuk van, akkor nagyon bunkók tudnak lenni. Mégis, mindezek ellenére szerények, kedvesek és feldobják az ember napját. Ahogy lassan megismertem őket, a hibáik eltörpültek a pozitív dolgok mellett, hisz erről szól a szeretet. Elfogadni valakit mindannak ellenére, hogy hibázik néha, és ezzel együtt mellette lenni, amikor szüksége van rá.
Kismilliószor átolvastam, mindig kijavítva a folytonosan észrevett fogalmazási hibákat, végül, amikor már elégedett voltam vele, elküldtem Pamelának. Lecsuktam a laptopom tetejét és belebújtam a takaróba. Holnap reggel korán fogok kelni, így jobb lesz, ha azonnal lefekszem és kipihenem magam, hisz ha minden igaz, nem lesz egyszerű napom. Miért is lenne?! A rossz előérzet úrrá lett a testemen, így csak nagy nehezen sikerült elaludnom. Folyton forgolódtam, és többször is felriadtam az éjszaka közepén, hála a rémálmoknak, melyek szörnyű képekkel kísértettek.
Niall kora reggeli telefonhívására ébredtem, amit másodszori próbálkozására nagy nehezen fel is vettem. Reggeli, rekedtes hangomon szóltam bele a készülékbe, de bármennyire is fáradt voltam, hiperaktivitása rám is rám ragadt. Megkért, hogy találkozzunk a Tower Bridge lábánál és nem tudom miért, de igent mondtam neki. Valami vonzott a társasága felé. Beszélni szerettem volna valakivel, és mivel a lányok nem értek rá, ő pedig igen, ezért egyértelmű volt számomra, hogy neki mesélek a lelkemben dúló háborúról. Miért pont háború? Mert a már említett két felem egyfolytában egymás ellen küzdött. El kellett döntenem mit szeretnék. Továbblépni, vagy minden fájdalom ellenére próbálkozni, amíg meg nem hallgat. Zayn tegnap esti üzenete új életre keltette bennem a reményt, amely már épp készült kialudni, s ezzel a felejtés homályába taszítani a fiút s egész személyét.
A lényeg, hogy belementem a találkozóba és épp ezért álltam már öt perce a megbeszélt helyen, rá várva. Mindössze egy egyszerű lenge kabátot viseltem, amit utólag kicsit megbántam, mert szemerkélni kezdett az a fránya eső, így jéghideg cseppjei miatt libabőrös lett az egész testem. Egyszer csak egy hevesen integető alak bukkant fel a semmiből, akinek kapucni takarta az arcát a kíváncsi szemek elől, én mégis egyből rájöttem, hogy ki az. Vajon a rajongók miért nem jöttek rá? Hiszen ez olyan átlátszó, mint Superman, aki szemüvegben még Clark, de szemüveg nélkül már egy csodákra képes hős, akinek egy zöld kő a gyenge pontja. A lány, aki amúgy mind a két személyt ismeri, mégsem veszi észre a hasonlóságot, pedig majd kiszúrja a szemét. Az egész oly egyértelmű, hogy az már fáj. Szemeim megforgattam, végül rámosolyogtam Ír barátomra, aki viszonozta kedves gesztusomat.
- Nézd, mit hoztam neked! – ölelt magához. Éreztem kölniének kellemesen férfias illatát, ami elkábított, szinte már megszédültem tőle. Alig kaptam levegőt, mégsem szerettem volna megszakítani ölelésünket, mert éreztem benne a szeretetet, amire valljuk be, hatalmas szükségem volt.
- Mit? - kérdeztem, gyermeteg kíváncsisággal a hangomban, mire a kezembe nyomott egy tábla csokit, méghozzá a kedvenc milkámat. Nem emlékeztem arra, hogy említettem volna neki valaha is a lila tehenes finomság iránt generált mérhetetlen imádatomat, de ez teljesen lényegtelen volt – Köszönöm – ugrottam a nyakába, de abban a pillanatban még jobban rázendített a szürkés színekben pompázó égbolt, és már nem csak esett, de egyenesen zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Rohantunk, mint két ütődött, amikor megláttunk egy játszóteret, ami az időjárásnak köszönhetően teljesen kihalt volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkaptam Niall karját és felrángattam egészen a mászóka tetejéig, ahova nem esett be az eső. A sárrá változott homoktól koszos lett az egész cipőm és még a nadrágom vége is, de nem fordítottam eme ténynek túlságosan nagy figyelmet, hisz csak egy haszontalan lábbeli volt, semmi különös. Még csak márkásnak sem tudtam volna nevezni.
- Tudod, hogy még egy sarok és találtunk volna egy Nando's-t? - nézett rám csalódottan, de én csak oldalba löktem, mire majdnem kizuhant a gyerekek számára épített „biztonságos” épületből. Szerencse, hogy épp idejében kaptam utána – most már biztos, hogy meg akarsz ölni.
- Tessék? Én mentettelek meg – nyújtottam ki a nyelvem, végül előhalásztam a nagy sietség közben, zsebembe nyomott csokoládét és kibontottam a lila papírját. Kedvesen megkínáltam, mire csillogó szemekkel kapott az apró, foltos kockák után.
- Köszi. Na és ha már itt ragadtunk, amit csakis neked köszönhetünk – játszotta a sértődöttet, több kevesebb sikerrel. Kezeit összefűzte mellkasa előtt, szemeivel pedig szúrósan nézett az enyémekbe – Elmondhatnád, hogy miért kerülsz minket?
- Nem kerülök senkit, vagyis csak őt – bámultam ki a semmibe, miközben bekaptam egy újabb csokit, ami kellemesen édes ízével töltötte meg a számat, ahogy nyelvemmel játszadoztam vele, ahelyett, hogy összerágtam volna.
- Őt sem kéne, mert így mi sem látunk. Tudod, hogy megijedtem, amikor nem vetted fel azt a fránya telefont? - szidott le, akár egy aggódó bátyó, és valahol belül annak is érzem, még akkor is, ha fiatalabb volt nálam pár hónappal. A kor nem más, csak egy ostoba szám, a személyiségünk mutatja meg, hány évesek is vagyunk valójában, hogy mennyi idős a lelkünk; mert az, ami igazán számít.
- Sajnálom, egyedüllétre volt szükségem, nem úgy mint neki. Már is új barátnője van – jegyeztem meg gúnyosan, ajkaim lebiggyesztettem, majd szám alsó részébe haraptam, hogy elfojtsam a feltörni készülő siránkozó mondatok tömkelegét, hisz nem tudtam eltitkolni az érzéseimet. Túlságos szerettem. Niall az állam alá nyúlt puha ujjaival, ezzel maga felé fordítva az arcomat, hogy a szemébe nézzek, mindazok ellenére, hogy eddig kerültem tekintetét. Érdeklődve bámult íriszembe, közben mosolyra húzta száját, amivel végképp összezavart. Miért vidám, ha én nem? Ennyire szórakoztató lenne, amit mondtam? Hisz kitárom a lelkem.
- Te hülye vagy, már megbocsáss – puszilta meg az arcom, amibe beleborzongtam, de az is lehet, hogy a hideg szél hatására lettem libabőrös. Igen, ez sokkal valószínűbb – Pezz csak egy barát... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Barát? Te és én is barátok vagyunk, mégsem feküdtünk le – mondtam kissé felháborodva, ami ismét nevetésre késztette. Mérgesen fújtattam egyet, végül hatalmas lendülettel ugrottam le a mászókáról. Nem volt kedvem tovább hallgatni a sületlenségeit. Sárga converse cipőm besüppedt a homokban, kissé fájt a talpam, de töretlenül haladtam előre, kifelé az elkerített játszótér kapuján.
- Várj! Nem hallasz? - ezúttal ő kapott a kezem után, de én egy egyszerű mozdulattal kirántottam magam a fogságból. Hülye ötlet volt ez a találkozó. Abban a percben nem akartam mást, csak kiverni a fejemből az egész hülye bandát, bántam, hogy elfogadtam a munkát. Bárcsak... bárcsak elfelejthetnék mindent – Hibázott, miért nem adsz neki egy esélyt? Kezdjétek újra – próbálkozott feleslegesen, nem hatottak meg a szavai. Egy másodpercre se tántorodtam meg. Hajamból csavarni lehetett volna a vizet, a ruhámról nem is beszélve. Gyűlöltem az esőt, akkor is esett, amikor anyut temettük. Hideg és nedves, egyáltalán nem jó dolog! - Szeret – szemeimből hullottak a könnyek, de az cseppeknek köszönhetően nem lehetett észrevenni. Kár hogy Niall pontosan tudta mi a helyzet. Kezeim megremegtek a kilincsen, megtört. Dühösen fordultam meg, ordibálni kezdtem. Nem érdekelt, hogy valaki hallhatja, bár erre, valljuk be őszintén, kicsi volt az esély.
- Fejezd be! Nem szeret, tegnap sem akart látni. Nem hallgat meg. Lefeküdt a volt barátnőjével. Utál – ütögettem a mellkasát, mire szorosan magához húzott. Csak álltunk az esőben, miközben megállíthatatlanul bőgtem. Testem rázkódott karjai között, állát a fejemre helyezte, kezei fel s le jártak a gerincem mentén.
- Szeret, csak makacs. Nyugodj meg kérlek. Haza viszlek – kezét áttette a vállamon és úgy sétáltunk el egészen az autójáig. A sötét és óriási kocsinak be volt sötétítve minden ablaka, így az emberek nem láttak be rajta. Biztonságban éreztem magam Niall mellett, aki feltekerte a rádió hangerejét és minden számot hamisan énekelt, csak hogy felvidítson.
Hazaérve berohantam a fürdőszobába és ledobtam magamról minden egyes ruhadarabot. Azonnal bevágtam őket a mosógépbe, végül beálltam a zuhany alá. A tűzforró víz égette a bőröm, mégis élveztem, a borzalmas fájdalom ellenére is. A tusfürdő hidegsége enyhítette a kínt, ahogyan lassan bemasszíroztam az égett területet. Ahogy jött a kellemes hideg, úgy áradt szét a testemben a nyugalom. Lassan besamponoztam a hajamat, végül a fogaimat is a zuhany alatt mostam meg. Földön heverő cuccaim felől egy halk csipogó hangot hallottam meg. Gyorsan leöblítettem a testem, elzártam a csapot és egy törölközőbe bugyolálva nyúltam a telefonom felé. Kicsit homályos volt a képernyő, a bent felgyülemlett párának köszönhetően, de amikor kiléptem a folyóra már mindent tisztábban láttam. Egy üzenetem érkezett, méghozzá Tarától.
„Cikk! Holnapra! Nincs több időd, sajnálom. Szeretlek, és tudom, hogy szaftos lesz a sztori. Megérdemli, hogy megtudja a világ, milyen is valójában. Xx”
Beérve a szobámba felvettem a pizsamámat és turbánba tekertem a hajam, így egy tincs sem lógott ki a törölköző alól. Kényelmesen befészkeltem magam a pihe-puha párnák közé, magamra húztam meleg takarómat és bekapcsoltam a laptopom. Kék fénye bevilágította az egész szobát, kissé tengerpartivá varázsolva a helyet. Ujjaimmal különböző, a felismerhetetlenségig eltorzított dallamokat kopogtattam, miközben arra vártam, hogy betöltsön a készülék. Először pár ikon jelent meg, később a wifi, végül a jegyzetek és a Skype. A víz miatt ráncossá vált ujjam ráhelyeztem az egeret helyettesítő fekete kockára, aminek egyenletlen volt a felülete. Az apró fehér nyilacskát az elátkozott mappa felé irányítottam és finomat rákattintottam kétszer, hogy ezzel pupilláim elé táruljon a tartalma. Szememmel olvasni kezdtem a már megírt cikket...
One Direction. Kinek mi jut eszébe erről a két szóról? A legtöbb embernek öt eszméletlenül tehetséges és szexi fiú. Több százezer sikítozó rajongó, sok zenei elismerés vagy pár igen őrült klip. De vajon mit találnánk ha a felszín alá néznénk? Talán semmi extrát, hisz ugyanolyanok mint bárki más. Nekik is van családjuk, szeretteik, hibáik és titkaik is mint nekem vagy neked. Annyiban különbözünk, hogy ők jobban titkolják. De most lehull a lepel... - itt abbahagytam az egészet és egy egyszerű mozdulattal töröltem a következő sorokat. A szívemre hallgattam, ahogy azt Milly tanácsolta nem is olyan rég, így beraktam egy témához illő zenét és az ujjaim szárnyakra kaptak. Villámgyorsan pötyögtem a billentyűzeten, elképzeltem minden együtt töltött pillanatot, a történeteket a fiúkról és nekiláttam a sztori befejezéséhez.
… A rémes igazság az, hogy a fiúkat mindennek lehetne nevezni, csak tökéletesnek nem. Rengetek apró hibájuk van, mint például a lustaság, a rendetlenség és olykor, ha rossz napjuk van, akkor nagyon bunkók tudnak lenni. Mégis, mindezek ellenére szerények, kedvesek és feldobják az ember napját. Ahogy lassan megismertem őket, a hibáik eltörpültek a pozitív dolgok mellett, hisz erről szól a szeretet. Elfogadni valakit mindannak ellenére, hogy hibázik néha, és ezzel együtt mellette lenni, amikor szüksége van rá.
Kismilliószor átolvastam, mindig kijavítva a folytonosan észrevett fogalmazási hibákat, végül, amikor már elégedett voltam vele, elküldtem Pamelának. Lecsuktam a laptopom tetejét és belebújtam a takaróba. Holnap reggel korán fogok kelni, így jobb lesz, ha azonnal lefekszem és kipihenem magam, hisz ha minden igaz, nem lesz egyszerű napom. Miért is lenne?! A rossz előérzet úrrá lett a testemen, így csak nagy nehezen sikerült elaludnom. Folyton forgolódtam, és többször is felriadtam az éjszaka közepén, hála a rémálmoknak, melyek szörnyű képekkel kísértettek.
Drága és egyetlen szerecsendio! <3
VálaszTörlésEgy kisit elgondolkodtam azon, hogy mit is írjak, hiszen annyira fantasztikus minden rész, hogy komolyan már csak ezt a sablon szöveget tudom rá írni, hiszen annyira jó olvasni az egészet, hogy erre a legjobb szó a fantsztikus! :D Nagyon-nagyon tetszett! És hát ja. Egy kicsit másra számítottam, mint például, hogy Zaynnel fog találkozni, de jobban belegondolva talán egy kicsit el lett volna sietve a dolog, szóval így volt tökéletes! És mondanom sem kell, hogy iszonyatosan várom a kövi részt! *-*
Szerencsére túl vagyok ezen a zsúfolt napon, és bár nem lett meg az a nyavalyás fogászati könyvem, amiért anyukám ki fog nyírni, nagyon örülök, hogy végre elolvashattam a részt hiszen annyira vártam már!
Izgatottan várom a jövő hetet! :)
Sok puszi, Kriszti :)
UI.: Még nem is mondtam, hogy gratulálok Harrynek :D Ja és a trailerről következtetve, az is nagyon érdekes lesz! :)
Drága Kriszti :)
TörlésHasonló érzéssel szoktam válaszolgatni a kommentárokra, hiszen manapság én sem tudom, mit is írhatnék a sablonos Köszönömön kívül, hiszen tényleg nagyon hálás vagyok minden egyes sorért, amivel megajándékoztok. Nagyon aranyosak vagytok egytől egyig <3. Gondoltam, hogy a legtöbben Zaynre fogtok gondolni, és bevallom, fogalmam sincs, miért nem úgy írtam meg. Számomra is rejtély, ami furán hangozhat, tekintve, hogy én alkottam meg eme történetet. A következő részben viszont, már ismételten szerepelni fog a keleties vonásokkal rendelkező macsó, nem kell aggódni :) Fura olvasni, hogy fantasztikusnak tartod a fejezeteket, pedig egyre rövidebbeknek találom a részeket, amiért borzalmas bűntudatom van. Remélem észre sem vetted :P Én is nagyon várom már, hogy olvashassátok a következő részt, mert szerintem sorsdöntő lesz.
Sajnálom, amiért nem lett meg az a fogászati könyv :( Pedig annyira szorítottam, hogy megtaláld. Anyukád csak nem lesz olyan mérges <3
Millio puszi Xx szeretlek, és köszönöm, hogy szántál rám időt *.*
ui.: láttam, hogy írtál a YouTube-s videó alá, és nyugi, lesz még mit olvasnod addig, egyszerűen csak nem bírtam magammal és muszáj volt megcsinálnom. A szám címe: Laura Marano: I finally me <3
Kinga!
VálaszTörlésEgy újabb remek rész tőled nem is vártam mást. Nagyon szeretem az írásaidat, mert egyediek. Várom a következő részt.
xoxo
Nóri
Ut.: Én pont egy ilyen részre számítottam <3
Drága Nóra!
TörlésMilyen jó itt is látni, annyira kedves vagy :) Örülök, hogy tetszett a rész, és annak is, hogy erre számítottál. Igazán megleptél vele, hiszen nem gondoltam, hogy bárki is ki fogja találni <3 Büszke vagyok rád.
Millio puszi Xx köszönöm, hogy írtál *.*
Drága, Egyetlen, TEHETSÉGES (!!!!!) Csillagom!
VálaszTörlésEl sem tudod képzelni mennyire vártam már ezt a fejezetet. Borzasztó kíváncsi voltam már arra, hogy miféle cikk fog megszületni Tori kezei által. És, most, hogy kiderült, csak még jobban izgulok, hiszen a főnöke reakciója bár tudom milyen lesz, már nagyon izgatja a fantáziámat, hogyan is írtad meg azokat a sorokat. Niall egy tündér *.* És megkívántam a csokit is :P Borzasztó szép gesztus volt tőle, hogy a lány segítségére volt és próbálta megmutatni az elméjének, hogy Zayn igen is szereti csak túl makacs és büszke ahhoz, hogy ezekkel az érzelmekkel a lány elé is álljon és megbocsásson neki. Rettenetesen sajnálom Torit, nagyon rossz volt olvasni, hogy ennyire szenved, hiszen teljes szívéből szereti Zayn – t, ez abból is látszik, hogy mérhetetlen módon eluralkodik felette a féltékenység. Az esős része, amik leírtad, hogy a lány édesanyját is esőben temették el nagyon megérintett, hiszen az elvesztés a legborzadályosabb dolog a világon :( Végezetül pedig a cikk elképesztően melegszívű lett, örülök neki, hogy ezt a formáját küldte el és nem hallgatott az egyik barátnője szavaira, hanem helyette a másik tanácsát fogadta meg. Ebből is látszik, hogy mekkora odaadással rajong Zayn – ért és ez borzasztó idill, öröm volt olvasni, hogy képes még a munkáját is kockára tenni. Mivel nem, hiszen, hogy a főnöke ezzel megelégedne és hát… nem lövöm le a poénokat, amiket már tudok :) Viszont azt őszintén remélem, hogy végre a két főhős mindent megbeszél, hiszen megérdemlik, hogy egymás mellett legyenek felhőtlenül boldog állapotban! És így a végén még kitérnék a videóra, amit ugyan tegnap már volt szerencsém látni ismét megnéztem, mert annyira jól sikerül, hogy azt el nem tudom mondani! *.* Már alig várom, hogy azt is másolgasd nekem, ahogyan szoktad, mert az alap rettentően elnyerte a tetszésemet :D
Összegzésül; Ez a rész is fantasztikus volt, mint az összes többi és már most tűkön ülve várom, hogy tovább olvashassam, bár nekem szerencsém van, hiszen szinte minden nap olvashatok Tőled! *.*
Millió puszi és szoros ölelés! <3 <3 <3 Nagyon szeretlek!!! <3<3<3
Drága Csigusz!
TörlésAnnyira édes ez a kommentáod is, hogy már alig találok szavakat, bár az is lehet, hogy azért van ez a fogalmazásbeli problémám, mert már megírtam egy hat oldalas fejezetet a közösbe és egy két oldalas esszét a Bánk bán témazáróra. Oh, ezt még nem is meséltem neked. Nagyon jól sikerült, pedig nem is tanultam rá. Úgy látszik a bloglásnak hála az írás a vérembe került.
Igen, nagyon sok kulisszatitkot tudsz, és szinte minden nap olvashatsz tőlem, egy-egy részletet, vagy egész fejezetet (mint ma), de szerencsére ebben a kivételes dologban én is részesülök, hiszen imádom a szavaidat, ahogy képes vagy megfogalmazni egy-egy cselekedetet vagy érzelmet *.* EL kéne hinned, hogy nagyon nagyon tehetséges vagy. De erről már beszéltünk privátban is.
Tudom, hogy te nem Niallre számítottál, de valamiért mindig bele írom a történetekbe, talán azért, mert ő a kedvencem az egész bandából. Úgy éreztem, ő az a személy, aki Torinak kell, aki rá tudná ébreszteni arra, hogy a makacsság nem vezet sehova. Az pedig, hogy sikerül-e neki, nos a következő fejezetben garantáltan kiderül, ahogy Pamela reagálása is. A cikket még a buszon találtam ki, erre tisztán emlékszem, hisz ez volt az első töredék, ami kirajzolódott előttem a történetből. Személy szerint nekem az a kedvencem ebben a fejezetben. A temetős mondat pedig, nos. Mindig is úgy képzeltem, hogy az esős temetés a világ legszomorúbb és legidillibb dolga, így önkénytelenül is bele írtam. Az ujjaim megfogalmazták és nem volt szívem kitörölni.
Összességében, ajj, de imádom ezt a részt, szóval, köszönöm, hogy írtál. Fantasztikus vagy, és az, hogy mindig biztatsz, nos, leírhatatlan érzés. Nagyon szeretlek, és köszönöm, hogy vagy <3
Millio puszi Xx
Szia Drága!
VálaszTörlésMit ne mondjak....ez valami IMÁDNIVALÓÓÓÓ!!! Nem tudom elhinni hogy vére itt van ez a rész! Nagyon kíváncsi voltam hogy mi lesz ha Tori megkapja az üzenetet Zayn-től, vagy hogy milyen lesz a cikk.Most pedig azért izgulok hogy mi lesz ha a főnöke meglátja.Mivel nem szaftos leleplező dolgokat írt ahogy azt mindenki várja, hanem az igazságot és azért is tetszik mivel íj módon írta le . Azt eddig is tudtam hogy Niall nagyon kedves de azt nem tudtam hogy ilyen angyali. Nagyon aranyos tőle hogy nem csak ki békíteni próbálja Toriékat, de még csokit is hoz... Remélem Zayn-nek időben megjön az esze mivel Torin látszik mennyire szereti. Lényegében az volna a mondandóm hogy: a rész Fantasztikus, és Imádom ahogy téged is, nagyon tehetséges vagy ahogy azt már a blogírásod leges legelején megmutattad nekünk. És már szerintem ahogy mindenki más aki elolvasta ezt a részt én is tűkön ülve várom már hogy újjab mesterművet olvashassak el amit te írtál!
Millió puszi és ölelés Xx... <3 <3 <3 <3
Drága Liza <3!
TörlésNem jutok szóhoz, annyira édes kommentárral ajándékoztál meg! Igen, nagyon sokáig húztam ezt a cikket, pedig már a legelső fejezet is ezzel indult, de hát ami késik, nem múlik, tarja egy mondás. És mennyire igaz :) Hát, mindenkinek meg lesz a maga véleménye a cikkről, valakinek pozitív, valakinek negatív, és határozottan felejthetetlen következményekkel fog járni, amit már legszívesebben azonnal mutatnék nektek, de hát még nincs szerda. Niall egy cukorfalat, és csak édességgel tudtam elképzelni, és most, meg is kívántam egy kis csokit *.* Az, hogy megjön -e Zayn esze, vagy sem... esküszöm szerdán kiderül, hiszen már csak három rész és vége. Egyszerre vagyok boldog is meg nem is ezzel kapcsolatban.
Annyira imádlak, hogy azt el sem tudom mondani, nem vagyok én olyan nagy szám, de nem vitatkozom, hiszen mindig is elfogult voltam magammal (rossz értelemben). Remekmű?! Mindjárt sírok :') Köszönöm, hogy itt vagy, hogy olvasod a munkám, hogy biztatsz, egyszóval azt, hogy vagy :)
Millio puszi Xx <333
Szia Draga!:)
VálaszTörlésHmm..hm...hm....
Valamiert, furcsa reszkent konyvelem el ezt. Fogalmam sincs miert. Eloszor is a cime: tokeletes cikk..... Nos, amikor a tortenetekben es persse a valosagban is irnak kulonbozo cikkeket a One Directionrol, egyiknel sem erzem azt hogy kulonleges. Valamiert annyira ugyan ugy kezdodik es hasonlo tartalmuaaz osszes.... Egyrbkent nem gondoltam volna hogy ez lesz az a nagy cikk... Batrabbnak gondoltam Torit, es remeltem hogy meg meri tenni azt a lepest hogy elkuldi az eredetit. Mellesleg nagyon tetszett a fjezet, esbar egyaltalan nem eppen esemenydus volt, teljesen atereztem rs ez az ami a legfontosabb. Hogy azolvaso at tudja erezni es maga elott lathassa a tetteket!:) neked ez megint sikerult!:) varom a folytatast,es hianyzol!
Szeretlek! XOXO
Drága Cher!
TörlésEgyáltalán nem bánom, hogy furcsa részként könyveled el ezt a fejezetet, hiszen nem a legerősebb, ezt kár lenne tagadnom. Azért adtam neki azt a címet, hogy Tökéletes cikk, mert nagyon jól hangzott, nem pedig azért, mert valóban különleges a megfogalmazása, esetleg a tartalma. Tori ebből a szempontból inkább a szívére hallgatott, és annyira szereti Zaynt, hogy nem tudta elküldeni az eredeti, letaglózó alkotását, hiszen abban a lehető legtöbb dolgot megemlíti, ami a fiú magánéletével, problémáival kapcsolatos. A hátrányos helyzetét, hogy az anyja alkoholista, hogy megtámadta és a fiától is lopni próbált. Szerintem, ha ezt elküldi, akkor elásta volna magát, hiszen ő nem ilyen. Sokra tartja a családot, hiszen neki nem adatott meg, a szülei halála miatt. Ez volt a döntő érv. Köszönöm a biztató szavakat, azt, hogy mindezen hibák ellenére át tudtad érezni. Te is nagyon hiányzol nekem, és remélem nem okoztam csalódást <3
Millio puszi Xx <3 nagyon szeretlek :)