Sziasztok :)
Először is, szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt nekem pár sort az előző rész alá, annak ellenére is, hogy tíz napot kell várni a frissre. Szerintem többen úgy gondoljátok, hogy ez a telefonszámos dolog sablonos volt, és ezért a történet is az lesz, de remélem, hogy ezzel a fejezettel majd bebizonyítom nektek, hogy a látszat gyakran csalóka. Nem is nagyon húznám a szót, kellemes hetet, és jó olvasást!
Nagyon szeretlek titeket <3
Millio puszi Xx
ui.: szerintem még sosem írtam ilyen rövid "előszót" :')
uui.: sajnos nem tudtam olyan alaposan átolvasni, mint szerettem volna, így ha találtok hibákat szóljatok nyugodtan!
uui.: sajnos nem tudtam olyan alaposan átolvasni, mint szerettem volna, így ha találtok hibákat szóljatok nyugodtan!
Little mix |
/Liam Payne
A Nap sugarai áttörnek a sötétítő durva
anyagán, ahogy a nyitva felejtett ablakon beszökken a friss, hajnali levegő. A
fény bántja a szemeimet, így kelletlenül, de megfordulok az ágyban, azonban
ahogy a hideg megcirógatja a meztelen felsőtestemet már érzem, hogy nem fogok
tudni visszaaludni. Szorosan összepréselem a szemhéjamat, megpróbálom felidézni
magamban az álmomat, melynek halovány emléke még ott lebeg a lelki szemeim előtt,
de ahogy utána nyúlnék, elillan és tovaszáll, ahogy a füst a levegőben. Nem
tudom megfogni, kifolyik az ujjaim közül, akár a homok, pedig szívesen újraélném
minden egyes másodpercét, vagy ami még izgatóbb: ott folytatnám, ahol megtört a
varázs és szertefoszlottak a képzelt világ képkockái.
Egy ideig még hezitálok, kiszálljak-e vagy
sem a leheletvékony takaró alól, ami olyan, mintha rajtam sem lenne. Végül az
időjárás legyőz, erőt veszek magamon és ülésbe tornázom, kissé megfáradt testemet.
Ahogy a lábam érintkezik a fagyos parkettával, szó szerint kiráz a hideg és a felkaromon megjelennek azok az apró pontok, amelyektől olyanná válik a bőröm, mint
egy megkopasztott baromfinak. Az ujjaimmal rászorítok az ágy szélére, a lepedőbe egyszeriben
ráncok költöznek, melyeket összevont szemöldökökkel vizslatok. Nincs túl sok
életkedvem, szinte minden képes kizökkenteni vagy lekötni… talán még egy
madarat is elnézegetnék, ha éppen berepülne a szobámba.
Észre sem veszem, hogy elindulok a fürdőszoba
felé, csupán akkor tűnik fel, hogy mozognak a lábaim, amikor belerúgok egy
vaskos könyvbe, ami az egyik félredobott ingem alatt rejtőzködik. Szitkozódva szívom
be az alsó ajkam, jobb tenyeremmel belekapaszkodom a legközelebbi stabil
dologba; az ajtófélfába. Ahogy végignézek a felduzzadt lábujjamon, a
halványlila zúzódáson, ami percről percre sötétebb lesz és saját, skarlátszín
véremen, elszörnyedek. A szám széle szabályosan megrándul, majd ahogy felszegett
fejjel körbepásztázom a szobámat, összeugranak a szemöldökeim. Teljes a káosz.
-
Szerintem ráférne egy tatarozás a házadra – összerezzenek a váratlan hangra,
eddig ugyanis abban a hiszemben éltem, hogy egyedül vagyok a lakásban. Mérgesen
fordulok Zayn felé, de pakisztáni barátom csupán egy vállrándítással reagál a
felszínre kívánkozó, ámde készségesen lappangó hisztimre.
Eltrappolok mellette, kis híján magammal rántom,
de nem érdekel. Aki ismer, az tudja, hogy reggelente kiállhatatlan vagyok,
azóta a bizonyos délután óta pedig minden idegtépő tulajdonosom felerősödött.
Belépve az fürdőszobába, bezárom magam mögött
az ajtót. Hallom, ahogy a kulcs kattan a zárban, azonban csak akkor nyugszom
meg, amikor ez a tompa zaj megismétli önmagát: kétszeres védelem. Kivételesen
nem nézek a tükörbe, nem foglalkoztat a külsőm; a megviselt hajam vagy a
nyúzott arcom. Egy gyors, de könnyed mozdulattal leveszem a nadrágomat, amit az
alsóm követ, így anyaszült meztelenül lépek be a zuhanyzó kabinjába. Régebben
komolyan elgondolkodtam azon, hogy építettek a helyére egy kádat, de most
kimondottan örülök annak, hogy valami mindig közbejött. A jobb kezemmel
elfordítom a csapot, hagyom, hogy a jéghideg víz kimosson belőlem minden csepp
fáradtságot. A fejemet a zuhanyrózsa felé emelem, összepréselt szemeimen
végigfolynak a hűvös cseppek, mintha én magam sírnék. Lábujjhegyre állok, hogy
elérjem a tusfürdőt, a sötétkék gél hamar fehér habbá válik, ahogy a tenyereim
közé nyomva dörzsölni kezdem. A mentol illata megcsapja az orromat, már semmi
sem emlékeztet a tegnap estére, a tömény parfüm és az izzadság émelyítő bűze
eltűnik az emlékeimből. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy átadva magam a
pillanatnak, elkértem annak a lánynak a számát. Én nem ilyen vagyok.
Ahogy kiszállok a kabinból, vízcsepp áztatta
felsőtestem egy törölközőbe csavarom, majd csontszárazra törlöm a lábaimat. Az
anyag pihe-puha, mégis vörös csíkot hagy maga után, ahogy erősen, szinte már
fájdalmasan rányomom a bőrömre. Élvezem a kínt, mert ettől érzem, hogy élek.
Ismételten rezzenéstelen arccal sétálok el a tükör mellett, nem hajt a
kíváncsiság, nincs bennem egy parányi hiúság sem, ami önkénytelen, de arra
fordítaná a fejem.
A szobámban magamra kapok egy rövidnadrágot
és egy fekete trikót, fogmosás nélkül indulok el a konyha felé. Mivel ez a hely
csupán egy egyszerű panelház egyik lakása, nem tűnik ki a tömegből, nincs benne
semmi extra. Egyszerű falak, kicsi szobák és egy konyha, ami egybenyílik a
nappalival. Még csak lépcsőznöm sem kell ahhoz, hogy az egyik helyiségből átlépjek
a másikba.
-
Azt hittem, mire kijövök, már nem leszel itt – a hangom megmarad
érzelemmentesnek, hűvös akár egy jégkocka. A lépteim halkan koppannak a padlón,
meztelen lábam még nem szokott hozzá teljesen a rideg érintéshez.
-
Azt hittem, a tej, ami a hűtőben van iható, mégis ki kellett mosnom a szám,
miután lenyeltem. Úgy látszik, egyikünk sincs formában – Zayn megrántja a
vállát, majd a fejével finoman a csap felé biccent, így a tekintetem
automatikusan abba az irányba terelődik. A jelenet egyszerre vicces és
kiábrándító, az alvadt tej látványánál már csak a szaga gyomorforgatóbb.
Kelletlenül nyitom meg a csapot, a feltörő víz eltünteti a mocskot, azonban az
emléke már az agyamba égett, még hosszú percekkel később is magam előtt látom a
fehér és ragacsos trutyit.
-
Látom kiszolgáltad magad – jegyzem meg bosszúsan, hiszen az előtte díszelgő
szendvicsen kívül nem találok ehető dolgot, hiába nyitogatom oly lelkesen a
szekrényeket vagy a hűtőt. Már emlékszem, miért éltem pizzán és kínai kaján az
elmúlt napokban. - Nekem… - nem is
hagytál? Legszívesebben jól megmondanám neki a magamét, de akkor felém
nyújtja az eddig rejtve maradt tányért, amin illatos rántotta és pirított bacon
díszeleg. A nyál azon nyomban összefut a számban, már szabadkozni sincs erőm, a
friss élet látványa elveszi az eszem. - Kösz.
Kényelmesen helyet foglalok az egyik
magasított széken és Zayn felé fordulva, elkezdem magamba kanalazni a
reggelimet. Kicsit már kihűlt, ettől az állaga olyanná válik, akár a gumi, de
nem zavar, mert ennél egészségesebbet aligha ettem az utóbbi időben és a testem
észre sem veszi a rosszat, csupán a jóra koncentrál. Üres kezem reflexszerűen
kap az asztalon lévő doboz felé, hogy szomjamat valamiféle frissítővel
olthassa, de amikor elolvasom a feliratot, fintorogva hajítom a szemetesbe.
Tej.
-
Ahogy már fent is mondtam – keleties vonásokkal rendelkező barátom megköszörüli
a torkát, a kukáról rám, majd a nappalira téved a tekintete - szerintem ráférne
a lakásra egy tatarozás. Még van egy órám, mielőtt Perrie és én elmennénk
moziba.
-
Miért nem hagyod, hogy elvesszek a szeméthalomban? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. Szemöldökeim az
egekbe szökkennek, ahogy én magam is végigmérem a háborús övezetet. Igaz, hogy
tegnap este a srácok összepakolták a szétszóródott papírokat és
kiszellőztettek, ezzel elűzve a rothadás szagát, de a vacsora maradéka és a
részeg randalírozásom megtette a hatását. Rosszabb lett, mint azelőtt. - Engem
nem zavar, téged sem kéne.
-
A barátom vagy és a tegnapi után reméltem… - nem hagyom, hogy befejezze a
mondatát, hiszen tisztában vagyok, mire akar kilyukadni. Ő is pontosan ugyanazt
szajkózza, mint a többiek: szedd össze
magad! Minden jobb lesz! Törj ki ebből a szarból, amibe beleragadtál! Csakhogy
nekem nem megy, már annak is örülniük kellene, hogy felhagytam a szokásos
szöveggel: majd talán holnap.
-
Egy öltánctól nem lesz frissebb a levegő, tisztább a környezet vagy fényesebb
a napsütés. Ott voltam, tetszett, de az tegnap volt, ezt pedig már egy teljesen
másik nap – felállok, és a mosogatóba dobom az üres tányért és a fémes kanalat.
Még csak azzal sem vesződöm, hogy beáztassam őket, egy hamis mosoly
kíséretében, öles léptekkel menetelek a kanapé felé, magára hagyva a tisztaságmániás
bandatársam. De amint leülök, utánam jön, egy perc nyugtot sem hagy, mintha
direkt fel akarna idegesíteni.
-
Pontosan – hatalmas tenyere rásimul a vállamra, ám kivételesen nem rázom le,
helyette hagyom, hogy ujjai belemarjanak a húsomba. Biztatni szeretne, rám
pedig igenis rám férnek a pozitív gondolatok. Az már más kérdés, hogy végül
elengedem-e őket a füleim mellett, vagy erőt merítve belőlük, elindulok a
gyógyulás útján. Még nem döntöttem el. - Egy új nap, tele új lehetőségekkel.
Akkor mégis miért zárkózol a múltba?
-
Te mit éreznél, ha kiderülne, hogy Perrie megcsalt? – Zayn izmai jól
észrevehetően megfeszülnek, mire ösztönösen felé kapom a tekintetem. A szemeimben az őszinte
érdeklődés lángjai szikráznak, tényleg érdekel a válasza. A csönd rátelepedik a szobára,
a némaság karmai rátekerednek a nyakamra, érzem, ahogy fojtogatnak - ha szeretnék,
sem tudnék megszólalni. Megint rá gondolok; göndör fürjeire, melyeket gyermeki
játékossággal pörgettem az ujjaim között, telt ajkaira, melyek édes
hazugságokat csókoltak az ajkaimra és szégyellem, de azt kívánom, bár sose
fedte volna fel az igazságot! Lesütöm a szemeimet, zavaromban hol ellazítom,
hol ökölbe szorítom a tenyerem.
-
Összetörne a szívem, de valahogyan megpróbálnék továbblépni, mert az élet nem
áll meg senki kedvéért sem, és ha így folytatod, egy nap arra fogsz feleszmélni,
hogy elszállt feletted az idő – nem bírom megállni, hogy ne horkantsak fel,
méghozzá jó hangosan. Hiszen úgy tesz, mintha az egész az én hibám lenne,
mintha a világon én lennék az egyetlen ember, aki nem tudja túltenni magát egy
szakításon. Mintha az érzelmeink egyszerűek lennének, mintha irányíthatnánk
őket, pedig mindez fordítva igaz. Az érzelmeink irányítanak minket.
-
Ne dramatizáld túl, csak pár romlott étel a hűtőben és koszos ruha a földön. Ez
nem jelenti azt, hogy holnapra hatvan éves leszek – legyintek, ezt követően
pedig ténylegesen lerázom magamról a kezét. A tenyereimmel felemelem a
díszpárnákat, szinte szétszedem az ülőgarnitúrát, mire megtalálom a tévé
távirányítóját. Azonban hiába emelem az elektronikai készülék felé, nem
működik, nem kapcsol be. A fekete képernyőt nem váltják fel a színek, dühömben
pedig a kemény padlóhoz vágom az ostoba kütyüt. Csak később döbbenek rá a
nyilvánvalóra: az egyik elem egész idő alatt az asztalon pihent.
-
Rendben, nem dramatizálom, de akkor ígérd meg, hogy megpróbálod… - vérben forgó
szemeimmel belé folytok minden egyes kitörni kész szót, csak egy beletörődő
sóhajtással jelzi, hogy csalódott bennem. A hangulatváltozásaim egyre
szélsőségesebbek, lassan rosszabb vagyok, mint egy bolond és félek, az elmém
egy része ténylegesen megsérült. Lehet, hogy levegőváltozásra van szükségem,
ahhoz viszont ki kellene tennem a lábam a lakásból, így azonnal elvetem a világmegváltó ötletem.
-
Nem tudom elfelejteni Őt, értsd meg! – úgy kelek fel a kanapéról, mintha tüzes
vasba ültem volna, heves mozdulataimmal majdnem, hogy magammal rántom Zaynt is,
de szerencsére nem esik nagyobb baja, csupán a karfáról csúszik le.
-
Nem kérem, hogy felejtsd el, én csak azt szeretném, ha helyretennéd az életed –
nem válaszolok, gyerekes sértettséggel fonom össze a karjaimat, majd a fejemet
az ellenkező irányba fordítva jelzem: nem kérek a baráti jó tanácsából, sem
pedig a kioktatásból. Az én életem, úgy rontom el, ahogy kedvem tartja, és majd
ha elég erősnek érzem magam a folytatáshoz vagy egy tiszta laphoz, akkor
javítok a hozzáállásomon. Malik léptei fokozatosan elhalkulnak, egy másodpercig
elhiszem, hogy feladta és különös mód nem nyugszom meg tőle. Sőt! A magány
kelletlen társként kopogtat a lelkem ajtaján, én pedig szomorúan engedem be. - Kezdetnek
itt egy szemeteszsák. Indulás! – meglepetten emelem fel a fejem, de hamar
rájövök, hogy rosszul teszem, mert így az arcomnak csapódik egy fekete
zacskó. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlít a tegnapihoz, mindössze annyi a
különbség, hogy ebben nincs semmi fájdalmas.
-
Juttasd eszembe, hogy cseréljem le a zárakat – bár a hangom gúnyos, a szám
akaratlanul mosolyra görbül, ahogy barátom segítő jobbot nyújtva, ténylegesen
felhúz a földről. Két ujjam közé csípem a zsákot, majd finoman szétnyitom a
szélét, amitől feltárul a belseje. Most még üres, azonban ahogy körültekintek a
helyiségben, rájövök: ez nem lesz tartós állapot.
-
A kanapén aludtam, szóval nem lett volna hatásos.
-
Itt aludtál? – kérdő pillantások ezreivel ajándékozom meg, de ő még csak felém
sem fordul. Elindul az erkély felé és kinyitva minden üvegbe bugyolált nyílászárót,
üde levegőt ereszt az állott helyére.
-
Most már érted, miért szeretnék rendet. Beállt a nyakam – egy fájdalmas grimasz
kíséretében megsimogatja az említett testrészét, ezt követően ő is megfogja az
egyik kukás zacskót és elkezdi beletömni az üres sörösüvegeket, az elhasznált
zsebkendőket és a koszos papírtányérokat. Példáját követve, valamivel derültebben
nyúlok a mellettem lévő asztal irányába, amin két maradékkal teli műanyag doboz
hirdeti a szomszéd épület kínai éttermének sárkányos logóját.
-
Amúgy mi van azzal a csajjal? – kérdésére felkapom a fejem, de amikor szembe
találom magam átható tekintetével, melyben ott bujkál a gyermeki csintalanság,
úgy döntök: a szennyes kiválogatása sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság lesz.
Zayn megköszörüli a torkát és hiába próbálom,
képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Hiába tervezem el, hogy bunkó leszek, ezzel elejét véve a kellemetlen beszélgetésnek, a mellkasom szabályosan szúrni
kezd és addig meg sem nyugszik, amíg fel nem teszem a megfelelő kérdést. Ha nem tudok a szemébe hazudni, csak a ködösítés marad.
-
Milyen csajjal?
-
A Pink Pleasure táncosával – jelenti ki egyszerűen, mire felhúzom az egyik, dús
szemöldököm. - Tudod, akinek elkérted a számát. Hívd fel! – hitetlenkedő
vonásaim elmélyülnek, horkantva fordítok hátat a bandatársamnak, aki - kezében egy
seprűvel -, elkezdi feltakarítani a porlepte padlót.
-
Tegnap este is mondtam, hogy nem kell kurva. Amúgy meg, már azt sem tudom, hol
van az a cetli – hetykén rántom meg a vállaimat, a tenyeremmel minden
feleslegesnek tűnő papírlapot – étlapok, kuponok és lejárt újságok – a fekete
zsák mélyére száműzök. Reménykedem benne, hogy a telefonszám is velük együtt
hullik a feledésbe.
Az idő hirtelen szárnyra kap, a percek gyors
egymásutánban peregnek, a szoba másodpercről másodpercre egyre tisztább. A
végén már komolyan elgondolkodom azon, hogy a padlón ebédelek a koszos tányérok
helyett, melyek türelmesen várnak a sorukra a mosogatóban. A jobb kezemmel
megtörlöm a homlokom, a rajta gyöngyöző izzadságcseppek csillámló csíkot
hagynak a bőrömön. Észre sem veszem, de ahogy leülök a kanapéra, az ajkaim közül a felszínre szökken egy
kimerült sóhaj.
-
Megtaláltam – Zayn leül mellém, tenyerével rácsap a combomra, végül a képembe
nyomja a szalvétadarabot, amin tagadhatatlanul ott díszelegnek a megfelelő
számjegyek. Csak most, hogy jobban szemügyre veszem, tűnik föl, hogy a babydoll-ban
billegő csaj egy szívecskével díszítette a szélét. - Egy próbát megér, nem? Nem
minden az, aminek látszik. Lehet, hogy egy komoly történet lapul az álarca
mögött. Nem tudhatod, miért lett az, ami.
-
Nem érdekel – kiveszem a kezéből a rögtönzött jegyzetlapot és finoman az
asztalra dobom - takarítsunk.
Gyors lépteimet megkétszerezem, aztán
ismételten megduplázom, úgy rohanok a konyha irányába. Bár a hátam közepére sem
kívánom a mosogatást és átkozom a lakást, amiért nincs benne mosogatógép, ez
egyszer örülök, hogy ennek hála megtalálom a kibúvót. Zayn ugyanis nem szól egy
rossz szót sem - bambán bámul, míg én megeresztem a langyos vizet.
-
Most miért nézel így rám? – a hangomban megbújik a rosszallás. Már a második
tiszta mélytányért pakolom a csöpögtetőre, amikor betelik az a bizonyos pohár.
Idegesít, ahogy mélybarna szemei lyukat égetnek a hátamba, ahogy elítél a
tekintete. Mert semmi kétség, a csalódottsága időközben átváltozik valami
sokkalta intenzívebbé; megvetéssé.
-
Mert puhány vagy. Nyiss az új dolgok felé! – ripakodik rám és a semmiből
ismételten előkerül az a bizonyos szalvéta. Belül hatalmas késztetést érzek
arra, hogy megfogjam, de tudom, a vizes kezemtől elmaszatolódnának a számok,
így elvetem az ötletem. Megvárom, míg lenyugszom és pár mély lélegzetvételt
követően megacélozom a vonásaimat. Nem akarom, hogy megtudja: egy röpke
pillanatra elgyengültem. Az a lány számomra közömbös, és az is marad!
-
Túl sokat akarsz egyszerre. Az, hogy ebbe belementem még nem jelenti azt, hogy
ezt is megteszem – győzelemittas mosollyal eresztem le a mosogatóvizet, örülök,
hogy ezen is túl vagyok végre. Magamban pedig megfogadom, hogy mostantól csak
papírtányéron eszek, hogy soha többé még csak a közelébe se kelljen jönnöm.
Malik telefonja egy éles csipogással jelzi:
letelt az a bő egy óra, amit a takarításra és a lelkem helyrepofozására szánt.
-
Ahogy gondolod – megrántja a vállát, úgy tesz, mint akit hidegen hagy ez a
téma, de átlátok rajta. Anyu túl sokszor alkalmazta már rajtam, hogy ne tűnjön
fel, mivel próbálkozik: fordított pszichológia. Beleegyezően bólintok,
illedelmesen elkísérem az ajtóig, végül kitárom előtte és hagyom, hogy átlépje
a küszöböt. - Szia, és ne cseréld le a zárat, mert egy ajtó nem tart vissza.
-
Jó szórakozást! – kívánom neki a legjobbakat. A keretnek dőlve nézem, ahogy
megnyomja a lift gombját, majd egy utolsó intés után eltűnik a fémes masina
rácsozott ajtaja mögött.
Ahogy elfordítom a kulcsot, kattan a zár és
végre valahára egyedül maradok a lakásban. Amikor elsétálok az immáron tiszta
pult mellett a tekintetem akaratlanul terelődik a telefonszám felé és képtelen
vagyok megállni, hogy ne vessek rá egy ártatlan pillantást. Csak egyetlen
egyet. De amint megteszem, a kíváncsiság tüze fellobban a testemben, szinte
perzsel a bőröm, mintha lángokban égne a vérem. A kezeim a rögtönzött cetli felé
kapnak, és már csak azt veszem észre, hogy a nappaliban ülök, a hátam
nekitámasztom a kanapé oldalának és az ujjaim között szorongatott telefon
ismételten kicsöng. Feszülten várom, hogy felvegye, bár egy részem reménykedik
abban, hogy mégsem teszi meg. Nem tudom, mit akarok. Teljesen összezavarodok.
-
Jó napot, ön a Nelso Pizzériát hívta. Ha háromnegyed órán belül nem szállítjuk
ki a rendelését egy ingyen pizzát kap ajándékba… - összeszaladnak a
szemöldökeim, a homlokomra mély ráncokat vés az értetlenkedés. Legszívesebben azon
nyomban lecsapnám a kagylót, ezzel megszakítva a vonalat, de én hülye mégsem
teszem. Mert annak ellenére, hogy Danielle kitépte a szívem még hiszek benne,
hogy mindez egy félreértés – hogy túlreagálom, és olyan dolgokat képzelek bele
a szituációba, ami igazából nem is valóságos. Csak egy rémálom, egy tévképzet,
egy csalfa illúzió.
-
Elnézést, dolgozik önöknél egy szőke lány, hatalmas barna szemekkel? – szabad
tenyerem hangos csattanással érintkezik a homlokommal. Ostobának érzem magam,
parányinak és gyámoltalannak, mintha ismételten kisiskolás lennék. Fogalmam
sincs miért hívtam fel egyáltalán, amikor még azt sem tudom, hogyan hívják. Mintha egy tűt keresnék a
szénakazalban.
-
Nem. De én is szívesen felveszem a rendelését – a telefon másik végén
csiripelő, vékonyka hang megremeg, tisztán hallani benne az együttérzést, a
szánakozást. Ki tudja, hányadik szerencsétlen balfácán lehetek, aki felteszi
neki ugyanezt a kérdést annak reményében, hogy megtalálja a hazug táncos lányt.
-
Köszönöm, de nem kérek semmit. Téves hívás – kelletlenül nyomom meg a mobilom
piros gombját. A készülék durva csattanással esik darabjaira, ahogy egy heves
mozdulattal nekidobom a szemközt emelt falnak. Arcomat a tenyereimbe temetem, a
könyököm erőtlenül támasztom meg a combomon. Mérges vagyok Zaynre, amiért
rávett erre a hülyeségre, dühöngök, amiért egy pillanatra engedtem a
csábításnak és legszívesebben sírnék, mert én naiv, megint bedőltem egy csinos
pofinak.
Juj! Hihetetlen rész lett, el sem hiszem, hogy lehet ilyet írni. Az egész történet, nagyon jó, és remélem hamar letelik az egy hét és olvashatom a negyedik részt. Nagyon gratulálok! Sajnos nem nagyon tudok többet írni, azon jár a fejem, hogy mi fog történni! :))) <333
VálaszTörlésDrága Kata!
TörlésNagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik/tetszett. Hogy lehet ilyet írni?! Hidd el, nem olyan nehéz, mint gondolod. Igyekszem hozni a folytatást, nem egészen egy hét és kint is lesz. Sajnálom, hogy ennyit kell várni. Semmi baj, nem gond, hogy nem tudsz többet írni, nekem ez is nagyon sokat jelent. Jó tudni, hogy vannak emberek, akikre mindig számíthatok :) Egyébként ha szeretnéd, leírhatod az ötleteidet is, szívesen meghallgatom őket <3
Kellemes hétvégét!
Millio puszi Xx
Avec Drágám!!
VálaszTörlésKezdjük azzal,hogy szívesen odamentem volna és adtam volna neki egy nagy pofont,azzal a mondattal,hogy:Pasi vagy vagy mi,embereld már meg magad!!!Egyébként,sajnálom.hogy csak most írok. Szóval,vissza a részhez.Bármennyire is gondolom úgy,hogy kell az a pofon,mégis jól megírtad,megmutattad,hogy a fiúk is eshetnek mély bánatba.(Kell az a pofon...).Szóval,nagyon kíváncsi vagyok a következő részre.Hogy fog találkozni a csajjal?Ő fogja megpróbálni,vagy véletlen lesz,vagy a fiúk segítenek?Meg lesz az a pofon??:) XD Imádom ahogy írsz,tudod.
U.i.:Áhh,én kreatívabb lettem volna.Nem kell oda sztriptíz bár,az otthoni jobb.Nem kell oda másik lány! xd
xoLucy
Édes, drága Lucym!
TörlésHahaha, jaj ne már! Ne bántsd szegény szerencsétlent, így is megvannak a maga problémái. Abban teljes mértékben igazat adok, hogy Liam nem viselkedik férfiakhoz méltóan MÉG, de hidd el, hogy ez meg fog változni. Amint talál egy célt, kitartó lesz, makacs és rendíthetetlen, ahogy annak lennie kell. Azt hiszem lassan oda is elérünk már.
Egyébként nem kell sajnálnod, hogy MÉG CSAK most írsz, mert még közel sincs fent a folytatást, és addig - meg persze utána is - még időben vagy. Mindig szívesen olvasom a kommentárokat, nincs időponthoz kötve.
Köszönöm, hogy Liam tunyasága ellenére is úgy gondolod, hogy "jól megírtam"... féltem, hogy elvettem a kedved a folytatástól. Sajnos nem árulhatom el, hogy meglesz-e az a pofon, ahogy azt sem, hogyan fognak találkozni, de az biztos, hogy a lány semmiképp sem kezdeményez. Semmiképp!
Kreatívabb? Hmm, milyen kis rosszkislány vagy :')
Kellemes hetet!
Imádlak <33
Millio puszi Xx
Drága, egyetlen, fenomenális szerecsendiom!
VálaszTörlésHaha! Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak, pedig tulajdonképpen szomorú, ami Liam-mel történt. Valahogyan furcsálltam is, hogy a lány túl hamar adta meg a számát, túl könnyen belement. Úgyhogy örülök, amiért beigazolódott a sejtésem. De másrészről pedig kíváncsi vagyok, hogy akkor Liam miképpen fog újra kapcsolatba kerülni a lánnyal. Nagyon remélem, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, és számon kéri majd rajta a hazugságokat. (Haha, lehet, hogy láttam a következő rész címét...)
Nem is tudom mire gondoltam, de határozottan nem arra számítottam, hogy Liam-et elrángatják egy ilyen helyre. Inkább úgy sejtettem, hogy privátban találkozik majd a lánnyal, úgy, hogy nem tudja róla, mit dolgozik. Ettől függetlenül ez a verzió sokkal jobban tetszik!:)
Jaj, dehogyis gondolom! Ez egyáltalán nem olyan, a két munka szerintem teljesen különbözik. De még ha ő ugyanúgy prostituált is lenne sem gondolnám, hogy ugyanolyan irányban vinné el a történetet, tehát... Ne aggódj emiatt, és csak így tovább! Nagyon szeretlek! <333333
Rengeteg puszi, Azy
Édes, drága, lehengerlő Azym!
TörlésHaha, hát fogalmam sincs, miért találtad ilyen viccesnek ezt a részt, de örülök, hogy nem lett túlságosan nyomott.. szóval nevess nyugodtan. Ugyan, mikor szoktam én olyat írni, amiben ennyire egyszerűen mennek a dolgok?! Szerintem ismersz már annyira, hogy egyértelmű legyen, itt valami nem stimmelt. Liam ügyes fiú, ráadásul tudja, hogy hol kell keresnie a lányt, így az újra találkozással nem lesznek problémáik. Nem, nem fogja annyiban hagyni, de mivel lestél, ezzel az információval nem mondok túl sok újdonságot. :)
Örülök, hogy ez a verzió sokkal jobban tetszik. Már rengeteg olyan történetet írtam, amiben a titkok voltak a legfontosabbak - például Harry esetében nem is olyan régen -, így itt valami mást szerettem volna. Remélem a későbbiekben sem fogsz csalódni! <3
Rendben, nem fogok emiatt aggódni, csak kicsit tartottam tőle, na :) Köszönöm, hogy itt vagy, hogy támogatsz, hogy részről részre mosolyt csalsz az arcomra, nagyon szeretlek <333
Kellemes ünnepeket!
Millio puszi Xx