1. fejezet : Our First Meeting

Sziasztok!

Ez a rész még elég rövidre sikerült, a következő elképzeléseim szerint már egy kicsivel hosszabbra sikerül, addig is jó olvasást <3

A nevem Kelly, és egy hete költöztem három barátnőmmel, Demivel, Dianával és Jamievel Angliába. Már nagyon rég eldöntöttük, hogy itt tanulunk tovább a gimnázium után, és végre eljött ez is. Egy kisebb házba költöztünk be már most, a nyár elején, hogy megszokjuk az új környezetet az iskola előtt. Eddig Atlantában éltünk egy kisebb városban, szóval a mindig nyüzsgő London nagy változás mindannyiunknak.

- Kelly, most te vagy a soros, neked kell elmenni vásárolni! – és ezzel Jamie a kezembe nyomott egy bevásárló listát. Elhúztam a számat, de egy szó nélkül elindultam. A boltban nagyon sokan voltak, és nehezen találtam meg a listán szereplő dolgokat, végül mégis egész gyorsan sikerült elintéznem mindent. Épp beálltam egy frissen kinyitott kasszához, amikor egy kapucnis srác beelőzött. Mégis kinek képzeli magát?

- Bocsánat – próbáltam udvarias lenni – mégis, mit képzelsz? A sor vége mögöttem van! – oktattam ki, mire felém fordult. Nem láttam az arcát, mivel egy napszemüveg borította be az egészet.

- Sajnálom, de sietek, gondoltam nem baj, ha ideállok – mosolygott rám, de ez nálam nem válik be.

- És miből gondolod, hogy én nem sietek? – nem értem minek álltam le vele vitatkozni, hisz csak pár csokoládé és üdítő volt nála, és ennyi idő alatt már mindketten sorra kerültünk volna, így viszont miattunk mindenkinek várnia kell.

- Hát nem hiszem, hogy neked fontosabb dolgod lenne, mint nekem – húzta fel az orrát, de végül beállt a sor végére. Igazából teljesen igaza volt, hisz nem volt semmi fontos elintézni valóm, de be nem vallanám neki ezután. Mégiscsak ő előzött. Megvettem mindent és kisétáltam az épületből. Két nagy szatyorral a kezemben siettem át a zebrán, amikor majdnem elütött valaki. Csak morogtam magamban és tovább mentem. Otthon már mind a hárman rám vártak és amint leraktam a táskákat a konyhában, megrohamozták azt.

- Olyan idegesnek tűnsz – jegyezte meg Demi, és megölelt – Minden rendben?

- Persze, csak volt egy apró vitám a boltban egy idegennel, semmi komoly – nevettem el magam, és mindannyian beültünk a Tv elé, hogy megnézzük a kedvenc sorozatunkat. Angliában ilyenkor adják a Vámpírnaplókat, amit nagyon megszerettünk Amerikában, hisz Atlantában forgatják, ahol mi is laktunk.

- Nem hiszem el, hogy Elena nem veszi észre mennyire jobban járna Damonnal – sóhajtozott Diana, majd felment a szobájába és pár perc múlva lerohant, a kezében tartva két jegyet. Jobban mondva két One Direction koncertjegyet, amit egy rádiós játékban nyert meg.

- Na, ki akar velem jönni? – kérdezte vidáman, mire mi többiek összenéztünk. Egyikünk se volt oda értük annyira, mint Diana, és most gondolatban azon vitáztunk, ki lesz az, aki elkíséri.

- Hát, izé… nekem nem jó a holnap este – tiltakoztam elsőként, mire Jamie csatlakozott, hogy neki se. Már mind a ketten halottak lennénk, ha Demi képes lenne a szemével bárkit is megölni. Hisz ő lett a „szerencsés”, aki megkapta a másik jegyet.

- Én fáradt vagyok, szerintem lefekszem – mondtam egy ásítás közepette, és felrohantam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és felnéztem Twitterre. Kiírtam, hogy mi történt velem ma. A boltos esetet és a koncertet is. A barátaim azonnal kommentálták, amiken jót nevettem. Kb. fél óra múlva pedig már húztam a lóbőrt.