4. fejezet: I want to be your boyfriend

Sziasztok :)

Azért hoztam ma és ilyen korán a részt, mert a hétvégén a barátnőmnél alszom ugyanis hétfőn leszek 16 *.* már annyira várom :) Úgyhogy nem is húzom az időt, kellemes hétvégét, és jó olvasást <3

Hulla fáradtan keltem ki az ágyamból, mivel Demi jó ötletnek tartotta, hogy megdobál pár párnával. A tegnap este rendesen leszívta az energiámat, és magam se értem, hogy lehetnek a többiek ilyen frissek, hisz mind a hárman a szobámban tartózkodtak.

- Nektek is jó reggelt – és a fejemre húztam a takaróm, persze, mintha ezzel nem azt akartam volna közölni, hogy hagyjanak békén, fogták magukat és lerántották rólam a takarót.

- Ne kéresd magad Csipkerózsika, még lekésed a randid a szőke hercegeddel – suttogta a fülembe Jamie, és én azonnal kiugrottam az ágyamból. Úgy rohantam be a fürdőbe, mintha puskából lőttek volna ki.

- Ezt kint hagytad – dobta be pár ruhámat Demi, miközben zuhanyoztam. Mindig is jó ízlése volt, így meg se néztem miket hozott be nekem, felvettem őket, amint kiszálltam a zuhany alól és megtörölköztem. Gyors fogmosás, és hajszárítás után pedig már készen is álltam. Csak kihúztam tussal a szemem, és lerohantam a lépcsőn, ahol a többiek narancslével és pirítóssal vártak.

- Hát nem imádnivaló – mondta ovis hangon Diana, rám célozva ezzel, hiszen már jó ideje, sőt szerintem még soha nem láttak ilyennek. Kivéve amikor életemben először ettem muffint egy Princess pékségben. Utána egy hétig ilyen izgatott voltam.

- Mennyi az idő? – kérdeztem két falat között, mire jött a válasz, hogy fél óra múlva öt. Hát nem siették el a felkeltésemet mondhatom, de az is lehet, hogy ők sem rég keltek, mert miután a többiek hazajöttek a koncertről, még hajnali ötig folytattuk a házi partinkat.

***

Öt perccel öt előtt értem oda a padhoz, ahol tegnap egymást etettük vattacukorral. Kényelmesen elhelyezkedtem rajta, majd vártam. Pontosan ötkor meg is érkezett, felemelte a lábaimat és beült alájuk, így pontosan olyan testhelyzetben voltunk, mint tegnap. Ismét napszemüvegben és kapucnis fölsőben van, amit nem értek, hisz nincs mit takargatnia.

- Olyan szépek a szemeid, miért nem veszed le azt a szemüveget legalább – erősködtem, mire beadta a derekát és levette. Én pedig egy arcra puszival ajándékoztam meg.

- Figyelj, mondani szeretnék valamit. Én … - beszédében pedig egy kb. 10 éves kislány zavarta meg.

- Nem hiszem el! Te vagy az! Niall Horan. Adnál nekem egy aláírást? – kérdezte, csillogó szemeivel pedig a mellettem ülő srácot bámulta, mintha ott se lennék. Tudta a nevét, anélkül, hogy megkérdezte volna, ezen kívül aláírást is kért tőle. Talán ilyen híres lenne? Csodálkoztam, amit Niall is észrevett. De még mielőtt megszólalhatott volna a kislány kezdett el kérdezősködni.

- Na és ő ki? – mutatott rám – A barátnőd? – erre eltátottam a számat, hisz az egész szituáció olyan fura volt. Mégis mi köze van ennek a kislánynak ahhoz, hogy mi van köztünk. Erre Niall közelebb hajolt hozzá és halkan, de nem annyira hogy én ne halljam odasúgta.

- Én szeretnék a barátja lenni. De pszt, ez titok – kacsintott rá, majd a lány anyukája is megjelent, így eltűntek – Sajnálom, épp ezt akartam elmondani. Énekes vagyok, pontosabban a One Direction egyik tagja.

- Hű, ez meglepő, de miért nem mondtad el? – kíváncsiskodtam, és egy percre se vettem le a tekintetem róla.

- Olyan jó volt, hogy nem tudtad ki vagyok. Nem akartam elrontani már az elején – sütötte le a szemét, én pedig felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézve mondhassam el, amit gondolok.

- Engem nem érdekel, hogy híres vagy-e vagy sem. Ha tényleg olyan vagy, mint akit tegnap megismertem, akkor én magad miatt kedvellek. Nem a hírnévért – minden szót komolyan gondoltam, és láttam, hogy megkönnyebbül. Megfogta a kezem, felrakta a napszemüvegét, majd elsétáltunk a kocsijáig.

- Éhes vagy? – még jó hogy az vagyok, hisz egész nap nem ettem szinte semmit, de mielőtt válaszolhattam volna a hasam megtette helyettem. Elmentünk egy kávézóig, ahol rendeltünk pár finom falatot és két habos cappuccinot. Szerintem nem kell mondanom, hogy az volt a legviccesebb, amikor mindkettőnk orra csupa hab lett, amit letöröltünk, majd megcsókoltuk egymást. Hirtelen mind a kettőnk telefonja rezegni kezdett. Az enyém azt jelezte, hogy Jamie net közelben van, hisz azonnal fellépett Twitterre, és produkálta magát.

„@Kelly_Adams ugye nem késtél el? Vigyázz magadra, le ne feküdjetek!! Te vadmacska grr” –hát ez mekkora gyökér, persze azonnal mindenki beállította kedvencnek és retweetelte, ahogyan én is.

                Csak nehogy egy gyilkos legyen!! Mióta ismered? –kösz Tommy, ez nagyon kellett, persze azonnal kitört belőlem egy kisebb kuncogás, ami felkeltette a velem szemben ülő srác érdeklődését. Gyorsan én is írtam pár sort és megmutattam neki.

                Igeeeen, egy gyilkos… hogy találtad ki? Már meg is ölt <3

- Jófej barátaid vannak, de semmi ehhez az üzenethez képest, és akkor ő is az orrom alá nyomta a teloját.

„Édes Niall, remélem a csaj jól fogadta, hogy híres vagy… hiszen ez elég visszataszító tulajdonság, de mi így szeretünk. Ha még nem faltad fel, amiért kikosarazott, akkor örülnénk, ha felhoznád és bemutatnád! Lou” – ezen ismét egy kisebb röhögő görcs jött rám.

- És volna kedved találkozni velük? – mosolygott rám aranyosan, így nem tudtam nemet mondani neki. Miután mindent megettünk, átkarolt és úgy indultunk a One Direction ház felé.