3. fejezet: The Concert

Sziasztok :) 
Hát végre szombat és itt az új fejezet... már pár napja kész volt, és alig vártam, hogy feltehessem :) Szeretném megköszönni az első fejezethez kapott kommenteket, és nagyon örülnék párnak most is :D Jó hétvégét és jó olvasást <3 xoxo

*Niall*

Lihegve, de időben elértem a megbeszélt helyszínre, ahol már több ezer rajongó tolongott. Szerencsére az egyik biztonsági őr észrevett, és segített bejutnom. Már épp léptem volna be az öltözőnkbe, amikor a menedzserünk megállított.

- Hova, hova? Na gyere csak és mond el miért nem voltál itt a többiekkel? – állt mögöttem karba tett kézzel és mérges arccal. Ő a legjobb fej menedzser a világon, a legtöbb buliban benne van, de most komolyan megijedtem tőle.

- Csak találkoztam egy lánnyal, és az idő teljesen elrepült – mondtam el az igazat, hisz miért hazudjak, úgyis mindig mindenre rájön magától is.

- Egy lány?  - kérdezte egy kicsit hangosabban – biztosan odáig volt, egyfolytában hangoztatta mennyire imád és hasonló. Komolyan egy ilyen miatt hagytad volni ki a saját koncerted?

- Ő nem olyan, azt sem tudja, ki vagyok! Ne beszélj így róla! – förmedtem rá, majd bementem a srácokhoz, akik persze végig hallgatták, a vitámat Paul-lal.

- Tényleg nem tudja ki vagy? Egész végig csukva volt a szeme? – támadt le a hülyébbnél hülyébb kérdéseivel Lou.

- Haha, de vicces vagy. Igazából, Atlantából jött, és ezért nem ismeri az együttest – nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Na és hogy néz ki? – húzogatta fel és le a szemöldökét Harry, mire elővettem a telefonom és megmutattam nekik a képet, amit Kellyről csináltam. Mindenkinek pozitív véleménye volt róla, úgyhogy boldogan lépkedtem fel a színpadra, miután a stylist rám adta a megfelelő ruhadarabokat. 

***

Hulla fáradtan lépkedtem le a színpadról, majd eldöntöttem, hogy írok Kellynek. Jó lenne a holnapot is vele tölteni.

„Holnap a Hyde parkban? Ötkor várok rád a mi helyünkön. xx Niall”

- A mi helyünkön? Hogy ez milyen aranyos – kapta ki a kezemből a telefont Harry, én pedig hiába ugráltam nem tudtam elvenni tőle.

- Add vissza, nem hallod? – nyávogtam, mint egy kisgyerek, akitől elvették a kedvenc játékát. Végül Liam volt az, akinek megesett rajtam a szíve, és amikor Hazza nem figyelt, elvette tőle a mobilom.

- Tessék – nyújtotta felém, majd tovább folytatta mondani valóját – De szerintem őszintének kéne lenned vele. Mert most már Londonban él. Egyszer meg fogja látni az arcod egy poszteren, egy pólón vagy esetleg a Tvben, és nem fogja értékelni, hogy nem tőled tudta meg – hát igen, ez Liam, mindig is olyan volt számomra, mint egy nagytestvér. És sok ehhez hasonló jó tanáccsal ellátott már, mióta ismerem.

- Oké, holnap elmondom neki – hisz úgyis találkozunk, remélem, jól fogadja majd.

*Kelly*

Döbbenten ültem a padon, még tíz perccel azután is, hogy Niall elrohant. Olyan édes volt, teljesen elvarázsolt, pedig alig ismerem. Mozdulatlan állapotomból Jamie rángatott ki egy telefonhívással, hogy már csak egyedül van otthon, mert Diana és Demi elmentek a koncertre, úgyhogy örülne, ha hazatolnám a kerek seggem.

Negyed óra alatt hazaértem, hála a gyors taxisofőrnek, akit meg is jutalmaztam egy kis borravalóval. Otthon Jamie kifaggatott a mai napomról, én pedig csak meséltem és meséltem. Mondtam, hogy ez a srác az, akivel már tegnap is találkoztam. Ő meg csak nevetett, hogy azok után is szóba áll velem, hogy leordítottam a fejét. Hát igen, az első találkozásunk igencsak érdekes volt.

- Mit szolnál hozzá, ha buliznánk egy kicsit? – az ilyen kétszemélyes partikat még Atlantában találtuk ki és tökéletesítettük. Ilyenkor karaokézunk, filmet nézünk, nasizunk és táncolunk, mindezt pizsiben, ezek után pedig videó-chatelünk mindenkivel, aki fent van.

- Ragyogó ötlet – egyeztem bele, és előkészítettük a terepet. Én csináltam a kaját és filmeket szedtem elő az egyik szekrényből, ő rakott le pokrócot a kanapéra és hozta a mikrofonokat a karaokéhoz. Utána átöltöztünk is kezdődhetett is.

A váratlan szerelmet néztük éppen, amikor rezegni kezdett a mellettem pihenő mobilom. Megnéztem, és egy SMS-em érkezett méghozzá Nialltől. Megkért, hogy találkozzunk, én pedig mosolyogva a boldogságtól válaszoltam neki.

„Ott leszek : )”