16. fejezet: News: They are a couple

Sziasztok :)
Megérkezett a következő rész is, bár nem tudom miért mondom el mindig, hisz látjátok. Na jó, a lényeg, holnap kora reggel indulunk Zánkára, egy diákolimpiákra, ahol kosarazni fogok. Három napig fog tartani, így csak hétfő este tudok jelentkezni, ha nem leszek hulla fáradt. De nyugodtan komizzatok, mert minden kérdésetekre, üzenetetekre válaszolni fogok és minden megjegyzés jól esik, mindig olyan boldog vagyok, amikor olvasom a soraitokat <3 Köszönöm szépen a 12 rendszeres olvasót. Szurkoljatok, mert remélem nyerni fogunk *.*
Na jó, tényleg nem rizsázok többet, szeretlek titeket <3 Jó olvasást! xoxo
Ui.: mostantól, hála a jó időnek, hamarabb fogom hozni a részeket (frissítés 5 naponta) 

*Harry*

Nem tudom, hogy csókolhattam meg az egyik legjobb haverom barátnőjét. De amikor azt mondta, hogy nem szeretem, elöntött a düh, amiért azt hiszi jobban ismeri az érzéseimet, mit én magam. A legrosszabb az egészben, pedig az, hogy igaza volt. Amikor megcsókoltam nem jött az a különleges bizsergés, amiről Lou és Zayn mesél megállás nélkül, ahányszor csak szóba kerülnek a lányok. Bocsánatot kell kérnem tőle, mielőtt megint elmegy. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha miattam szakítanának.

***

Reggel egyből a telefonom után nyúltam, ami az éjjeliszekrényen pihent. Jobb ha most azonnal felhívom Kellst, és tisztázok mindent, de nem vette fel a mobilját. Miért is csodálkozom? Felléptem twitterre, hátha ő is fenn van és legalább az üzenetem hajlandó lesz elolvasni, de még mielőtt nekiláthattam volna a megírásának, hihetetlen dologgal találtam szemben magam a neten. Különböző szaftos cikkek és képek hirdették, hogy nekem barátnőm van. Kíváncsian nyitottam meg az egyik cikket, és azonnal olvasni kezdtem.

„Harry Styles úgy látszik beújított. A minap egy szemfüles paparazzo kapta le a fiatal sztárt, amint egy vele körülbelül egy korú lánnyal csókolózik, méghozzá a lány lakása ajtajában. Talán egy bimbózó szerelem van a láthatáron, vagy csak egy újabb egy éjszakás kaland lenne az egész? Annyit még tudni kell a lányról, hogy ő az a bizonyos Kelly Adams Harry twitter bejegyzéséből, így én inkább az előbbire tippelnék. Sok sikert srácok!”

A cikkhez pedig egy kép volt csatolva, amin megcsókolom. Idegesen csaptam le a kezemben pihenő készüléket az éjjeliszekrényre, és berohantam a fürdőszobámba. Megmostam az arcom hideg vízzel, és imádkoztam, hogy a többiek ne lássák meg a fényképeket. De persze ez lehetetlen!

Félve lépkedtem le a konyhába, de mindannyian kedvesen fogadtak, szóval még nem tudják.

- Már azt hittem sosem kelsz fel – ugrott a nyakamba Lou és majdnem mind a ketten a padlón kötöttünk ki. Szerencsére Zayn még időben kapcsolt és megtartott minket.

- Óvatosabban! Inkább gyertek és egyetek, mert én nem csinálok többet, ha Niall nem hagy egy falatot sem – dorgált le minket Liam, de egy csöppet sem zavart, ahogy az sem, hogy Niall újra sokat eszik. Nem bírtam a szomorú énjét. Irritált.

A Spongyabobot nézve nevettünk, kezünkben egy tál müzlivel, amikor hangos csörömpölés hallatszott ki a konyhából. Azonnal mind a hárman odakaptuk a fekünket, Lou Zayn és én is. Niall rohant ki a helységből, vörös fejjel, a kezében tartva egy újságot. Liam loholt utána, de nem sikerült megállítania, így akadály nélkül tudta a képemnek dobni a papírtömeget.

- Mégis hogy a francba tehettétek? - ordibált velem, miközben a könnyei próbáltak utat törni. Teljesen elfelejtettem a cikket, annyira kedvesen fogadtak a reggelivel. Próbáltam volna megszólalni, de közbevágott – Ne! Inkább ne mondj semmit, nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. Azt hittem a barátom vagy – és kiviharzott a házból. A többiek értetlen képpel bámultak utána, majd rám. Csak a kezükbe nyomtam az újságot, és vártam a reakciójukat. Először ők is kiabáltak, de végül meghallgatták az én verziómat is, és bár nem örültek a helyzetnek, nem utáltak meg.

*Kelly*

A kanapén ülve néztük a Vámpírnaplókat, amikor hangos dörömbölés jött az ajtó felől. Mivel mind lusták voltunk felállni, kő-papír-ollóval döntöttük el ki legyen a szerencsétlen, akinek el kell hagynia a kényelmes ülőhelyét. Végül Demi lett az, aki elsétált az ajtóig, de amint kinyitotta azt, egy ideges ember lépett be rajta.

- Beszélnünk kell! Most! - próbálta türtőztetni magát, sikertelenül. A lányok azonnal felszívódtak, így csak én és Niall maradtunk a szobában. Fogalmam sem volt, mi baja van, de ezt úgyis mindjárt megtudom.

- Mégis hogy tehettétek? - nyomott a kezembe egy újságot, aminek a címlapján én szerepeltem, amint megcsókolom Hazzát.

- De ez nem az, aminek látszik – próbáltam nyugtatgatni, mindhiába. A fejébe vette, hogy megcsaltam, és a képeket elnézve minden oka megvan rá, csakhogy ez az egész hazugság.

- Akkor mégis mi? Én azt hittem szeretsz, erre összeszűröd a levet az egyik haverommal – járkált fel-alá a szobában, én pedig csak bámultam bambán. Miért nem hisz nekem?

- Én szeretlek, ez félreértés! Amint megtörtént ellöktem magamtól, csak azt már nem rakták bele az újságba – magyaráztam a történeteket, de nem is figyelt rám, csak folytatta a vádaskodást.

- A legrosszabb, hogy ebből a szennylapból kellett megtudnom, ahelyett, hogy beavattatok volna. Remélem jót nevettetek – na én ezt nem hallgatom tovább! Eddig nyugodt voltam, de ez túl megy minden határon. Miért nem hallgat meg? Semmi joga nincs ahhoz, hogy így beszéljen velem. Mintha kurva lennék.

- Fogd már be! Senki nem nevetett rajtad. Az egész kitaláció... - szembefordított magával. Erősen szorított a vállaimat, és nem engedett el, pedig megkértem rá, mert nagyon fájt.

- Mért hazudsz még mindig a szemembe? Lebuktatok! Fogadjunk a találkozásunk sem volt véletlen – remek! Összeesküvés elméletek. Ha most azonnal nem enged el, esküszöm sikítani fogok.

- Szerinted direkt arra vártam, hogy beállj elém a sorba, csak azért, hogy leszidhassalak? Gondolkozz már mielőtt beszélsz, az ég szerelmére! És nem mondom még egyszer, hogy ENGEDJ EL! - úgy látszik a kiabálás elérte a hatását, mert levette rólam a kezeit, és lehajtotta a fejét, mint aki bánja, hogy túl lőtt a célon.

- Szakítok! Soha többé nem akarlak látni – nézett végül rám, és az utolsó szavait már nagyon halkan mondta. Annyira csendben, hogy szinte fel sem fogtam. Szakít velem, pedig nem csináltam semmit sem. Vagyis nem szándékosan.

- De... - nem engedte, hogy befejezzem, hanem kiment és becsapta maga mögött az ajtót, én pedig egyedül maradtam a szobában. Megsemmisülten ültem le a kanapéra, és csak néztem a falat. Szinte pislogni is elfelejtettem. A szemem már szúrták a könnycseppek, végül legördültek az arcomon.

- Mi történt? - ült le mellém Jamie és átölelt, én pedig a kezébe nyomtam az újságot, amit Niall itt hagyott az előbb. Amikor a cikk végére ért odaadta a többieknek, végül mind átöleltek és nyugtatni próbáltak.

- Nem lesz semmi baj, minden rendbe jön – mondogatta Diana, de nem hittem neki, ahogy szerintem ő maga sem hitte el ezt az egészet. Csak egy sablonszöveg, amit ilyenkor mindenki mond a másiknak, de sosem gondolja komolyan senki!