18. fejezet: Party time!

Sziasztok :)

Kinek hogyan telt a hétvége? Én imádtam minden egyes másodpercét *.* Viszont itt is van a következő rész, ami szerintem az eddigi leghosszabb :) Remélem tetszeni fog, és hagytok majd komikat, hisz az előzőhöz, nem nagyon lett. Nem szeretnék akaratosnak tűnni, és sosem fogom azt mondani, hogy amíg nem írtok nem lesz rész, egyszerűen csak jól esik a visszajelzés, hogy szar-e amit csinálok vagy sem. Viszont, a másik hihetetlen király dolog, hogy 15 rendszeres olvasóm lett *.* azt hittem elájulok, amikor megláttam <3 

Szavazni senki sem írt komiba, szóval eddig úgy néz ki, hogy az öt ember közül (Lou, Hazza, Liam, Niall és Pezz) Lou az esélyes a harmadik sztorira. Ha nem ezt szeretnétek, akkor írjatok ;)

Nagyon szeretlek titeket, jó olvasást! xoxo

*Kelly*

Július 8. napját írjuk, ami annyit tesz, hogy már három napja nem találkoztam a fiúkkal, vagyis a dedikálás óta. Mostanában a netet is kerülöm, mert semmi kedven sincs azt látni, hogy állítólag Harryvel járok. Mert a legtöbben még ezt hiszik, hiába magyarázzák nekik a fiúk, hogy barátságon kívül semmi közünk egymáshoz. Viszont van pár ritka alkalom, amikor feltolom a seggem Twitterre, hogy a barátaimmal beszélhessek, ahogyan azt most is teszem.

- Kelly, te egyáltalán nem figyelsz? - zökkentettek ki gondolatmenetemből Louisék. Gyorsan megráztam a fejem és újra rájuk összpontosítottam.

- Bocsi, mit is mondtatok?  – mosolyogtam zavaromban, de szerencsére nem haragudtak meg.

- Semmi baj, tudom, hogy rólunk álmodoztál – kacsintott Harry, mire Lou oldalba lökte, így Hazza pár másodpercre kikerült a képernyőből. Már rég nem zavar a viselkedése, mert tudom, hogy csak barátok vagyunk. Mióta tisztáztuk a dolgokat szinte a legjobb haverom lett, de komolyan.

- Tudod, hogy Niall jár az eszében – dorgálta le Louis, mire egy szúrós tekintetet küldtem felé. Állandóan feljön ez a téma, és ez idegesítő.

- Fejezd be, vagy nem mutatom meg, hogyan furulyázom – és kinyújtottam a nyelvem. Erre mindketten abbahagyták a hülyéskedést, és engem figyeltek. Gyorsan a szám elé raktam a kezem és fel-le mozgattam az ujjaimat, mire kitört belőlük a nevetés.

- Mi olyan vicces? - jelent meg a srácok háta mögött Zayn is, és neki is megmutattam, milyen tehetséges zenész lennék.

- Ez eszméletlen. Te nem vagy normális. Amúgy nincs kedved ma eljönni velünk egy buliba? - nézett rám kérdő tekintettel, én pedig elgondolkodtam. Niall ott lesz? Biztosan. Vajon ha elmennék velük, hogyan viselkedne? Talán tudnánk beszélni és megoldódna minden? Hát, miért ne? Max leiszom magam a sárga földig.

- Persze, hogy van. Mikor és hol? - izgatottság töltötte el a testem, már olyan rég buliztam, úgy igazán.

- Ma, nyolcra értetek megyünk – kacsintott ismét, majd eltűnt a képernyőről. Egy ideig még beszélgettem a többiekkel, Liam is felbukkant pár percre, de aztán el kellett menniük próbálni.

***

- Biztos, hogy nem akartok jönni? Egyedül nem is megyek! - húztam el a számat, és ledobtam a kiválasztott ruhámat az ágyamra, aztán kényelmesen helyet foglaltam mellette. Nem hiszem el, hogy ezt csinálják. Pedig imádnak bulizni, régen minden hétvégén a helyi szórakozóhelyen voltunk, már törzsvendégnek számítottunk. Akkor most mi a bajuk?

-De, menni fogsz! - vette kezébe Diana a ruhámat, Demiék pedig felhúztak az ágyról. Elkezdték lerángatni rólam a rajtam lévő kinyúlt pólót és felvetették velem az egybe ruhám. Leültettek egy székre, és elkezdték besütni a hajam. Kellemetlenül éreztem magam, mert megint nélkülük megyek el, pedig ha ők nincsenek, én sem lehetnék itt, Londonban. Egyedül még csak a városból sem jutok ki, nemhogy az országból.

- Szívesen maradok veletek – próbáltam ellenkezni, de elhallgattattak, vagyis befogták a számat.

- Ezt meg sem hallottam. Nem mindennap mehet el az ember partizni a One Directionnel – dorgált le Diana, mire a többiek felnevettek.

***

Alig negyven perc alatt, teljesen elkészültem. Hercegnőnek éreztem magam, akár Hamupipőke, aki nemsokára eljut a bálba. Felpörögve ültem a kanapénkon, miközben a hajammal babráltam. Vajon megfelelő a ruhám, vagy túlöltöztem? Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, de aztán megszólalt a várva várt csengő. Sietős léptekkel haladtam az ajtó felé, majd remegő kézzel nyitottam ki nekik azt.

- Hűha! Te aztán … - nyelt egy nagyot Hazza – gyönyörű vagy! - fejezték be vele együtt a többiek a megkezdett mondatát. Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, boldogan mosolyogtam rájuk, de amikor körülnéztem a mosolyom hirtelen kevésbé volt őszinte. Ketten hiányoztak. Liam és Niall. Mindenki észrevette, hogy kiket keresek a szemeimmel, így mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hol vannak Zayn már válaszolt is.

- Előrementek a buliba – nézett rám sajnálkozóan, de nem akartam magam sajnáltatni. Ha ő így, akkor én is. Belekaroltam Harry felém nyújtott karjába, egy gyors köszönés a többiektől, és már a kocsiban ültünk.

***

A buli helyszíne lélegzetelállító volt. A fények hatására, az amúgy nem túl nagy épület óriásinak látszott, és a táncoló tömeg azonnal magával ragadott. A legfrissebb számok mixei engem is táncolásra késztettek, és még csak pia sem kellett ahhoz, hogy jól érezzem magam. A srácok néha-néha odajöttek és táncoltak velem, vagy meghívtak egy kör tekilára, amit eleinte még finomkodva, végül készséggel fogadtam el. Egyre felszabadultabb lettem, bár még nem voltam részeg. Utálok az lenni, mert akkor kiesnek dolgok és legtöbbször a vécén kötök ki, miközben valaki fogja a hajamat. De egy ideje már nem voltam ilyen állapotban, mivel Demiék mellet figyelnie kell az embernek. Nem csak magára, hanem rájuk is. Kipirult arccal ültem le a bárpulthoz, mivel szükségem volt egy kis pihenésre a tánc után, amikor egy fiú nekem jött. Azonnal felé fordultam és Niall kék szemeivel találtam szemben magam. Látszott csillogó tekintetén, hogy már eléggé részeg.

- Szia – arcán egy levakarhatatlan mosoly éktelenkedett, amit csöppet sem bántam. Egy ideje nem láttam már ilyennek.

- Szia – viszonoztam kedvességét, amit a piának köszönhetek, mire vette a bátorságot és a kezemnél fogva rángatott be a tömegbe. Egy nagyon pörgős szám ment, mi mégis lassan és érzékien, egymáshoz nagyon közel táncoltunk. A sötétnek és a néha fel-felbukkanó neon világításnak köszönhetően nem vette észre az arcomat elborító vörösséget. A milliméterek egyre fogytak kettőnk között, végül az ajkain összeértek. Tudom, hogy nem tisztességes amit csinálok, hisz részeg és talán holnapra elfelejti ami történt, de nem tudott érdekelni. Érezni akartam a szenvedélyt, amit mindig, amikor csókol.

- Khmm... Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de a fiúk teljesen elfeledkeztek önmagukról, és egyedül nem tudom őket hazavinni – nézett rám sajnálkozóan Liam, így nem tudtam rá haragudni, viszont Niall mérgesen mérte végig barátját.

- Semmi gond, segítünk, vagyis segítek, mert Niall sem józan már – megfogtam az említett kezét, és kifelé kezdtem ráncigálni. Beraktam a kocsi hátsó ülésére, de nem akart nyugton maradni. Amint becsatoltam az övét, ő kicsatolta és ezt vagy ezerszer eljátszottuk. Komolyan mondom, mint egy ötéves.

- Kérlek – néztem rá kiskutyaszemekkel, mire lenyugodott, Liam pedig pont abban a pillanatban hozta magával az ittas Zaynt, akit betuszkoltunk Niall mellé. Megpróbáltam az ő övét is bekapcsolni, és mire megfordultam Liam megint sehol sem volt. Tudtam, hogy Harryért ment vissza, de mérges voltam, amiért hármasban hagyott velük. Ilyenkor kezelhetetlenek.

- Itt vagyunk – hallottam meg Lou hangját a hátam mögül, és amikor arra kaptam a fejem, azt láttam meg, ahogy ő és Liam közrefogják Hazzat és hiába kiabál, nem engedik el.

- Én elviszem a te kocsid, ti meg vigyétek őket, a villában találkozunk – vettem ki Liam zsebéből a kocsikulcsát, és nyugodt léptekkel haladtam a parkoló másik felébe. Amikor kihajtottam a parkolóból még láttam, amint Harry beültetésével bajlódnak, de nem álltam meg. Csak megoldják valahogy. Ezen töprengve gonosz mosoly terült szét az arcomon.

***

Ez nem vicc, komolyan mondom negyed órát vártam a fiúkra, a kellemesen hűvös nyári esti időben, miközben a ház lépcsőjén ültem. Egész végig a bulin történteken kattogtam, de végre felvillant két fényszóró, jelezve, hogy megérkeztek a többiek, így elhessegettem a kósza gondolatokat, és segítettem kiszedni a One Direction három ötöd részét a kocsiból. A házba beérve kulcsra zártam a bejáratot és elmentem Niall szobájába, lemosni a már idegesítő sminkemet. Kibújtam a magassarkú cipőből is, és felfogott hajjal battyogtam le a lépcsőn. Viszont lent, nem várt felfordulás fogadott. Zayn meztelenül rohangált a házban, Lou éppen a függönyöket húzta be, Liam Harryt kereste, Niall pedig... sehol sem volt. Gyorsan a konyha felé vettem az irányt, és ott sikeresen meg is találtam. Egy széken állt és a polc tetején lévő mogyoróvajas üveget próbálta levenni. Leszedtem a székről, és levettem helyette, mielőtt kitöri a nyakát. A kezébe nyomtam az enyhén sós krémet, de ahelyett, hogy belekezdett volna az evésbe, lerakta az asztalra és ismét nagyon közel jött hozzám. Próbáltam tiszta fejjel gondolkozni, így hátrálni kezdtem, de akkor beleütköztem a falba. Teste szorosan hozzá simult az enyémhez. Éreztem, ahogy pénisze feláll, és nekem nyomódik. Arcomba felszökött a vér, és olyan vörös lettem, mint egy paradicsom.

- Akarlak – suttogta a fülembe, kissé rekedtes hangon, és sok lelki erő kellett ahhoz, hogy visszautasítsam, hisz én sem voltam a legjózanabb állapotomban.

- Te részeg vagy – tettem egy megállapítást, mire a szemembe nézett, majd le oda, ahol pénisze hozzám nyomódott, aztán megint rám.

- Az nem változtat azon, hogy akarlak – beleharapott alsó ajkába, de akkor valaki a ruhám szoknyáját kezdte húzkodni. Lepillantottam a földre, és Harry volt az. Épp négykézláb kúszott, amikor Liam jött be utána az ajtón.

- Gyere Harry! Le kell feküdnöd! - utasította Liam, de Hazza nem figyelt rá. Szegény, mintha a falnak beszélt volna.

- Nem! Addig nem alszom, amíg Kelly nem mesél nekem esti mesét – és nem bírtam tovább, egy hatalmas kacaj hagyta el a számat. Csak később tudatosult bennem, hogy komolyan gondolja.

- Nem mond neked mesét, feljön velem a szobámba! - akaratoskodott Niall, mire ragyogó ötletem támadt. Oké, annyira nem zseniális, de most elkerülhetünk vele egy verekedést.

- Te csak menj fel – suttogtam az Ír manó fülébe – és a mese után kárpótollak – több sem kellett neki, már rohant is a lépcső felé, egészen a szobájáig. Én megfogtam Hazza kezét, és bedugtam az ágyába. Betakartam, és leültem mellé. Egy ideig gondolkodtam, mit is meséljek, de utána eszembe jutott egy mesekönyv ami Pán Péter kalandjait meséli el. Még hatéves koromban kaptam anyuéktól. Azóta rongyosra olvastam, így minden egyes sorát kívülről fújom.

- Egyszer volt, hol nem volt... - a mese végére Harry már mélyen aludt, de azért nagyon halk léptekkel mentem ki a szobájából, nehogy véletlenül felkeltsem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és Niall szobája felé kezdtem sétálni. A lépcső mellett elhaladva még mindig hangos zajokat hallottam felszűrődtek a földszintről, így lementem megnézni mi a helyzet. A következő fogadott: Zayn még mindig ádámkosztümben rohangált fel-alá, Louék pedig a nyomában loholnak. Már levegőt alig kaptak szegények, így rávettem magam, hogy segítsek nekik. Egy jól kiválasztott pillanatban beálltam Zayn elé, aki ahelyett, hogy kikerült volna, megölelt. Meztelen teste érintkezett az enyémmel, ami elég kínos. Finoman eltoltam magamtól, majd beszélni kezdtem hozzá.

- Legalább egy alsónadrágot vegyél fel – kérleltem nyugodt hangon. Emmánál mindig bejött kiskorában, és most nincsen értettebb agyi szinten egy hatévesnél – Légy szíves!

- Oké – húzta el a szó végi é-t, és szomorúan közelített a szobája felé. Én persze utánamentem, és megbizonyosodtam róla, hogy úgy tesz, ahogyan ígérte.

- Köszönöm – nyomtam egy puszit a homlokára, adtam neki egy pohár vizet, majd ő is nyugovóra tért. Az ő ajtaját is a lehető legcsöndesebben zártam be. A lépcső tetején kikerekedett szemekkel bámult rám a másik két srác, és elismerően vállba veregettek.

- Nem tudom erre hogyan voltál képes, de minden tiszteletem a tied.

- Ahogy az enyém is – csatlakozott Liamhez Lou, aztán eltűntek a szobájukban. Végre valahára csend uralkodott a hatalmas házban, így végre benyitottam Niall szobájába. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, ahogyan kiterülve fekszik az ágyán, egy szál alsónadrágban. Közelebb mentem hozzá, betakartam, nehogy megfázzon, majd egy puszit nyomtam a fejére. Mivel nem akartam bepofátlankodni senki ágyába, végül a kanapén találtam alvóhelyet magamnak. Nem volt a legkényelmesebb, de még nem hallottam olyanról, hogy valaki abba halt bele, hogy kényelmetlen helyen aludt.