IV. fejezet: A barátaim

Sziasztok! :)

Engem ért a megtiszteltetés, hogy felrakjam szerecsendio helyett a részeket! Nagyon örülök, hogy ekkora feladatot rám mer bízni, és bízok benne hogy méltó vagyok hozzá! ez egy kicsit nyálasan hangzott, de tényleg így gondolom!

Igazából nem tudom mit szokás ilyenkor írni, de remélem tetszeni fog a rész - én imádoooom -, és annak ellenére, hogy én raktam fel ugyanúgy fogtok komizni!

Puszi Dorinaa xx

 ~Zayn Malik~

A stúdióba vezető úton néma csendbe burkolózva ültünk, csak a rádióban lévő számok töltötték meg a teret. Tori a tájat bámulta, kerülte a tekintetemet egész idő alatt. Sokszor szólásra nyitottam a számat, de végül sosem mondtam semmit. Egyfolytában az előző csókon járt az eszem, és bár úgy teszek, minta akinek semmit sem jelentett, igazából lángra lobbantott bennem valamit. A bökkenő csak az, hogy Perrie a barátnőm. Szeretem őt, de ezek után kezdem azt hinni, hogy ez mégsem szerelem. Hiszen ha valakibe szerelmes vagy, akkor nem csókolózol egy szinte vadidegen lánnyal. Teljesen össze vagyok zavarodva, már azt sem tudom, miért találkoztam ma vele. Amikor hajnalban megírtam azt az üzenetet az azért volt, mert késztetést éreztem arra, hogy megint lássam, hát nem őrültség? A lényeg az, hogy beszélnem kell Pezzel, mert tisztelem, és minden joga megvan hozzá, hogy tudja. Mégis, félelemmel tölt el, már belegondolni is, hogy mi lesz ebből az egészből. Lehet hogy megutál, és kitálal a médiának arról, mekkora egy szemétláda vagyok. Ezzel elindítva egy lavinát, ami maga alá temet nem csak engem, de az egész bandát. Egyszerűen nem tudom, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak, hisz most a fiúk jövőjéről is szó van.

- Zayn, hahó. Itt vagy? - Victoria aggódva nézett rám, miközben a szemem előtt hadonászott kezeivel.

- Igen. Miért? - felé fordítottam arcomat. Gyönyörű íriszei teljesen rabul ejtettek, elvesztem bennük.

- Nem is tudom – tárta szét karjait – Talán mert már két perce leállítottad a kocsit, de még mindig egy helyben ülsz és bambulsz előre ahelyett, hogy kiszállnál? - egyik szemöldökét feljebb húzta, szája szélén pedig megjelent egy apró mosoly.

- Bocsi, gyere menjünk – kiszálltunk az autóból és elindultunk a hatalmas épület belseje felé. Most nem mertem megfogni a kezét, így magam után húzni, mint a gokart pályánál. Addig nem, amíg nem tisztázom a dolgokat.

 Besétáltunk a forgóajtón, a recepciós pultnál ülő körülbelül velünk egy idős lány azonnal végigmérte Torit, de amint meglátott komor arckifejezése eltűnt, és egy sokkal vidámabb váltotta fel a helyét. Kedvesen útba igazított, mi pedig elindultunk az említett lift felé. Ezt követte egy hosszú folyosó, amin rengeteg ajtó volt egymás mellett. Könnyen eltéveszthettük volna a termet, ha Harry és Lou nem sprintel el mellettünk egy pár cipővel a kezében és Liam nem ordibált volna utánuk a megfelelő ajtóból.

- Ezt még nagyon megbánjátok. Mire felkelsz Harry a fürtjeid a kukában lesznek csak úgy, mint a plüssrépád Tomlinson!

- Úgysem mered – kiabált vissza Harry szemtelenül, Liam pedig megforgatta szemeit és utánuk dobott egy másik cipőt, amivel nem tudom hogyan, de engem talált fejen. Most komolyan Liam, ennyire eltéveszteni a célpontot? Ehhez tehetség kell!

- Áu – szisszentem fel, bár igazából nem fájt túlzottan.

- Sajnálom – nézett rám bocsánatkérően, de amikor észrevette a mellettem ácsorgó lányt, már rám sem hederített – Szia, a nevem Liam Payne – nyújtotta felé a kezét udvariasan.

- Victoria Jones – mutatkozott be ő is és gyönyörű fehér fogai előbújtak mosolya hatására.

- Mikor jön már meg Zayn? - szólt ki Niall a szobából, beszédén hallani lehetett, hogy épp két falat között tart.

- Már itt van és hozott egy vendéget is - Liam Victoria felé nyújtotta kezét és behúzta őt a helységbe. Nem tudom miért, de hirtelen kedvem támadt egyet behúzni bandatársam képébe, amiért ilyen közvetlen Torival. Pedig jól tudom, hogy mindenkivel ilyen, ráadásul mindenkinél és mindennél jobban szereti Daniellet. Végül ahelyett, hogy balhét csaptam volna, csak csendben utánuk mentem.

- Szia – pattant fel a helyéről a szőkeség, megtörölte a száját és a kezeit, majd megölelte Victoriát. Bennem pedig újra felszínre tört egy fura érzés, agyamat pár másodpercre elöntötte a méreg, tenyerem viszketni kezdett - Niall vagyok.

- Victoria, de hívjatok simán Torinak – kedvesen mosolygott a fiúra, ami bánt. De miért? Amikor Pezzel viselkedtek így, az sosem zavart, sőt nagyon is örültem neki, hogy elfogadják.

- Hol vannak már Harryék? Mi sietünk kajálni, úgyhogy ne húzzuk az időt! - szólaltam meg végre és amint kimondtam a szavakat Lou és Hazza megérkezett egy kigyúrt, kopaszra borotvált fejű biztonsági őr kíséretében.

- Még egy ilyen, és nem érdekel kik vagytok, kidoblak titeket! - olyan lendülettel, ahogy jött sarkon is fordult és eltűnt.

- Én nem tudtam, hogy az a női WC – húzta el a száját Louis, ami egy kisebb röhögő görcsöt váltott ki mindannyiunkból.

***

Tori bemutatkozott a másik két fiúnak is, ezek után aláírtunk egy szerződést, amikor pedig végeztünk minden papírmunkával, végre indulhattunk vacsorázni.

- Hova szeretnél menni? - arca kicsit elkomorult, miközben azon gondolkozott mit válaszoljon.

- Nando's – segítettem felvenni neki vékony, őszi kabátját és sétálni kezdtünk a lift felé. Sajnos nem voltunk elég gyorsak és halkak, mivel Niall meghallotta a beszélgetésünket, ami azonnal lázba hozta.

- Valaki Nando's-t említett? - sétált felénk, őt pedig a többiek követték.

- Igen, oda MEGYÜNK enni – magyaráztam halkan, mégis kihangsúlyozva a megyünk szót, ami nem jutott el tudatáig, pedig még mutogattam is a kezemmel, hogy csak mi ketten.

- Mehetek?

-Gyere nyugodtan – válaszolta Tori én pedig dühös pillantásokat küldtem barátom felé, aki kérdően nézett vissza rám, mivel nem értette viselkedésemet. Nem csoda, én sem értettem magamat.

***

Végül hatan ültünk be két kocsiba és elvitelre kértünk minden ételt, hogy a villában fogyaszthassuk el, nyugodt körülmények között.

- Tényleg nem zavarok? - fordult felénk érdeklődő tekintetével Tori, még mielőtt átléphettük volna közös otthonunk küszöbét.

- Ha zavarnál, nem hívtunk volna meg. Ne kérdezz hülyeségeket! - teremtettem le, de a mondatom végére elnevettem magam, jelezve, hogy nem vagyok rá igazából mérges.

- Hát jó – Liam kinyitotta az ajtót, mi pedig azonnal elhelyezkedtünk az asztal körül. Leraktuk középre az összes kaját és mindenki azt ette, amit elvett. Vacsora végére hatalmas rendetlenség és káosz lett úrrá a konyhán.

- Ki kéne takarítani, nem? - kérdeztem a többiektől, de Liamen kívül mindenki azonnal a másik irányba kapta a fejét és fütyülni kezdett. Még Victoria is, ami meglepett.

- Jaj Zayn, ne már – beharapta alsó ajkát, ami teljesen levett a lábamról. Olyan aranyos volt, pedig a hajában ott éktelenkedett egy csirkedarab, hála a kajacsatánknak – Ne rontsd el a hangulatot!

- Rendben – egyeztem végül bele, a három jómadár pedig éljenezni kezdett, hisz utálnak takarítani. Igazából Liam és én sem szeretünk, csak hát valakinek ezt is meg kell csinálni.

- Imádlak - kapta fel Harry Torit a hátára, aki a hirtelen jött támadástól kissé felsikított.

Mind átmentünk a nappaliba, bekapcsoltuk a Tv-t az MTV-n és táncolni kezdtünk az egymást követő, jobbnál jobb zenékre.

- Most én jövök – mentem oda Hazzáékhoz, megfogtam Victoria kezét és bepörgettem magam felé. Testünk ütemesen mozgott a zene ritmusára. Egyre közelebb került hozzám, engem pedig egy kellemesen bizsergető érzés töltött el. Talán erre mondják azt, hogy pillangók repkednek az ember gyomrában.

Egy idő után kezdett fáradni, így leültünk a kanapéra. Vállamnak döntötte kipirosodott arcát, éreztem ahogy mellkasa gyorsan mozog fel és le.

- Ez eszméletlenül király nap volt – kicsit még lihegett miközben beszélt.

- Hisz még mindig tart – löktem oldalba játékosan, amit egy vállba bokszolással jutalmazott.

- Nekem haza kell mennem. Holnap dolgozom – nem nézett a szemembe, mintha valamit titkolna, de az is lehet, hogy csak a többiek hülyéskedése jobban foglalkoztatta.

- Hol dolgozol? Még nem is mondtad – nem válaszolt, csak nézett ki a fejéből – Na, annyira nem lehet gázos a melód – biztattam, mire beadta a derekát.

- Egészséggel kapcsolatban osztogatok tanácsokat.

- Király. Szeretnéd, hogy hazavigyelek?

- Nem kell, maradj csak és bulizzatok – adott egy puszit az arcomra és felállt mellőlem. Elsétált a kijárat felé, gyorsan magára vette kabátját és indult is haza. Még gyorsan kiabált egy „Jó éjszakát!”-ot mindenkinek, majd eltűnt. Én még mindig a kanapén ültem, lefagyva néztem az ajtó felé, ahol az előbb állt.

- Hahó. Föld hívja Zaynt – ugrándozott előttem Hazza, mire megráztam a fejem.

- Bocs, kicsit elbambultam. Fáradt vagyok, lefekszem – kezeimet ökölbe szorítottam és megdörzsöltem a szemeimet. Még egy ásítást is eljátszottam, csak az után ballagtam fel az emeletre a szobámba.

- Ezt te sem veszed be, Malik – hallottam meg lentről Harry hangját, de nem reagáltam rá. Becsaptam magam mögött az ajtót, és elmentem zuhanyozni. Egész idő alatt a mai nap eseményein gondolkodtam. A fürdés végére viszont döntésre jutottam. Holnap beszélnem kell Perrievel!