XIII. fejezet: Házibuli One Direction módra

Sziasztok! :)

Nos, nem is tudom, mit mondhatnék, de, ha már úgyis én teszem fel drága írónőnknek a részeket, ameddig ő távol van, szeretném megragadni az alkalmat itt is, hogy gratuláljak neki a megnyert novellaverseny miatt! :) Bizonyára ő is majd részletesen be fog Nektek számolni róla, de nem is szaporítom tovább a szót; jó olvasást mindenkinek! :)

 

Ölel Titeket, kriszty96 <3

~Victoria Jones~

Kimondtam. Ez az egy igazán egyszerű mondat villogott a fejemben, akár egy óriási kivetítő neonfénye a sötét éjszakában. Innen már nincs visszaút, hisz hogyan is lehetne, ha egyszer elhagyta a számat az a picike szó, miszerint szeretem. Feltétel nélkül és visszavonhatatlanul, ebben az egyben biztos vagyok. Viszont rengeteg kétség égeti a szívemet, mert nem tudom, hogyan is működhetne ez az egész. Az egy dolog, hogy a szerelem erős, na de a kényszer, miszerint le kell adnom a cikket és segítenem kell a bátyámat és Samet? Most mondhatnátok azt, hogy Zayn gazdag és biztos adna, de én ezt az egyet teljes mértékben el akarom kerülni. Amit még a szegénységnél is jobban gyűlölök, az a másoktól való függés. Kiskorom óta arra vártam, hogy felnőtt legyek, vagyis szabad és önálló.

A nap pár fénysugara besütött az egyik rácsos ablakon, pontosan a szemembe világítva. Égette a pupillámat, így hunyorogni kezdtem, de nem segített túl sokat. Óvatosan leszedtem magamról Zayn óvó karjait és felültem, majd körülnéztem az egérlyuk nagyságú cellában. Hogy történhetett mindez? Sosem gondoltam volna, hogy én valaha egy börtönben fogok felébredni, ehhez én mindig is túl visszafogott voltam. Na jó, nem túlzottan, de éppen eléggé ahhoz, hogy elkerüljem a hasonló helyzeteket. Egyik kezemmel megdörzsöltem a szememet és ásítottam egy hatalmasat, amikor is egy rendőrtiszt jelent meg a kiélesedett látóteremben. Kezében egy hatalmas kulcscsomót lengetett, amivel kinyitotta a cellánk ajtaját.

- Keltse fel a barátját, aztán mehetnek. Jöttek magukért – lökte nekem a szavakat, mintha egy körözött bűnöző lennék, de nem izgatott túlzottan. A bunkóságánál sokkal jobban foglalkoztatott a tény, hogy jöttek értünk. Vajon ki? Én senkit sem hívtam fel tegnap este és tudtommal Zayn se. Visszafordultam a még édesen alvó fiúhoz és megsimogattam az arcát, finoman, hogy felébredjen tőle. Szemhéja mozogni kezdett, így bár nem nyitotta ki sötétbarna szemeit, tudtam, ébren van.

- Ébresztő, mehetünk haza – pusziltam meg az arcát, mire kipattantak szemei, és pont mikor felálltam volna mellőle visszarántott és ráestem. Szorosan ölelt, mint aki egy másodpercre sem szeretne elengedni. Szívesen maradtam volna még, de bűzlöttem, a hajam úgy állt a fejemen, akár egy szénaboglya és ez nem volt túl kellemes.

- Wc szagom lett ettől a helytől, na meg a nedves ruháimat is át kéne vennem. Siess! – húztam fel végül a földről és kirángattam arra a folyosóra, ami kivezet az épületből. Hirtelen sikítozásra lettem figyelmes, csak később jöttem rá, hogy ezt az éles hangot én adtam ki magamból, mivel valaki felvett a hátára és megpörgetett a levegőben. Ha lett volna már valami a gyomromban, tuti kihánytam volna az egészet, ezért örülhetünk, hogy itt még kaját sem adnak az embereknek.

- Illatod, mint a rózsáé – tett le Hazza és befogta az orrát, mire belebokszoltam a vállába. A fiúk csak jót nevettek ezen a kicsike közjátékon, de aztán borús lett a hangulat, hiszen egy vörös fejű ember közeledett felénk. Ha jól sejtem ő lehet Paul, a fiúk menedzsere és most jól le lesz ordibálva a fejünk.

- Hogy? Mégis hogy a picsába képzeltétek ezt? Szerencsétek, hogy az egyik haverom felhívott, mielőtt kiadták volna az újságok – csapott mérgesen a tenyerébe, ami nagyon megijesztett. Homlokán kidülledt egy vaskos ér, már-már attól féltem szétrobban – A média már rég ezen csámcsogna, ha nem beszélek a fejükkel. Legközelebb a golyóid nélkül kelsz fel Malik, megértetted? - az említett fülét farkát maga alá húzva bólogatott, minden ellenkezés nélkül, hisz semmi értelme sem lett volna. A férfinak igaza volt, a média kiforgatná a dolgokat és sokáig azon rágódna mi is van köztünk, hisz én már csak tudom. A sikersztoriért bármire képesek egyesek – Na és maga – fordult felém és mutatóujját nekem szegezte – Nem tudom ki vagy, és mi közöd van a srácokhoz, de nem szép dolog bajba sodorni őket. Egy apró hülyeség és mennek a süllyesztőbe. Ilyen a show biznisz... – jött egy alapos fejmosás arról, mennyire felelőtlenek voltunk. Már nagyon rég nem beszéltek velem ilyen, hogy is mondjam, apáskodó hangnemben. A monológja végére bemutatkoztam és elmeséltük mi is történt, végül megölelt és eltűnt, tovább tárgyalni a fiúk karrierjével kapcsolatos ügyekben.

***

Paul sietős távozása után mi is egyből elhagytuk a nyomasztó helyet. Egy hatalmas kocsival hajtottunk el a házamig. Először nagyon nem akartak belemenni, de a nyomós érveim, miszerint szükségem van ruhákra meg hasonló dolgokra bejöttek. Amíg én a fürdőszobában szépítkeztem, a fiúk megbeszélték a buli részleteit, mert ha még nem említettem volna Lou kitalálta, hogy meg kell ünnepelnünk az első sittes élményünket.

- Imádni fogod a lányokat – mesélte Niall, amikor épp belépem hozzájuk a konyhába. Teljesen otthon érezték magukat. Niall egy nutellás kenyeret majszolgatott, Zayn kávét főzött, Harry és Louis feltették a lábukat a pultra, miközben Liam az utolsó üres széken telefonált, gondolom a barátnőjének.

- Azt mondod? - húztam fel az egyik szemöldököm, végül helyet foglaltam a barátom ölében és végre megcsókoltam. A fülébe súgtam, hogy szeretem, mire ő is hasonló képen tett – Na és vajon ők engem? - tettem fel a fejemben megfogalmazódott kérdések egyikét, szinte csak magamnak. Úgy hallottam Zayn előző barátnője nagyon jóban van velük, ami egyenlő azzal, hogy engem utálni fognak. Nem nagyon adok mások véleményére, de mégis ki szereti, ha elítélik anélkül, hogy igazán ismernék? Senki.

- Gyanúsak vagytok nekem! Ti most együtt vagytok? Mármint együtt együtt? - húzta kaján vigyorra a száját Harry, mire Zayn alig érezhetően megfeszült alattam. Nem szólt egy szót sem, inkább arra várt, hogy én válaszoljak. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és gyorsan átfuttattam minden érvet és ellenérvet az agyamban.

- Igen, mert szeretem – fura volt ezt másoknak is bevallani, de egyben nagyon jó érzés is, hisz szó szerint megkönnyebbültem tőle. Arról nem is beszélve, hogy Zayn nem ellenkezett egy másodpercig sem, sőt. Szorosan magához húzott és puszikkal halmozott el, ezzel bebizonyítva, hogy nem tart cikinek a haverjai előtt. A többiek aranyosan gratuláltak mindkettőnknek és ők is megölelgettek, mintha már is a „családjukhoz” tartoznék. Még életemben nem kaptam ennyi szeretet.

***

A csajok egy órával azután érkeztek meg, miután mi hazaértünk, így minden, vagyis a legtöbb dolog már elő volt készítve egy igazi házibulihoz. Pár zacskó harapnivaló, piros poharak és pia dögivel. Körülbelül harminc embert vártunk, akik közül szinte senkit sem ismertem, de szerencsére én is hívhattam pár barátot. Mivel mindössze két igazi barátom van, nem volt nehéz dolgom, csak a csajoknak kellett szólnom, meg Tommynak és Samnek. A TV melletti szekrényből szedegettem ki a lemezeket, amikre Zaynnek szüksége lesz, amikor valaki kopogott az ajtón.

- Fiúk – kiabáltam teli torokból, de egyikük sem volt hajlandó letolni a seggét az emeletről, ahol épp rendbe szedték magukat. Lehet, hogy néha tényleg rosszabbak még nálam is. Kicsit elmosolyodtam a felismerésen, végül egy hatalmas sóhaj kíséretében elvánszorogtam az ajtóhoz.

- El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok – ugrott a nyakamba Tara, míg Mily csöndben meglapult a háttérben. Vicces, kettőjük közül inkább Emily az, akit rajongónak lehetne nevezni, mégis Tara volt odáig a boldogságtól. Már épp megkérdeztem volna tőle, mi lelte, de akkor megjelentek a többiek és egyesével bemutatkoztak nekik. Amikor kezet fogott Eleanorral, majdnem elájult, így rájöttem kiért is rajong ő valójában. Hogy ez nekem miért nem esett le egyből?!

- Parti van emberek – ölelt magához Niall és a kezemnél fogva elrángatott a táncparkettig, ami jelenleg a nappali teljes egésze volt, mivel minden bútort kipakoltunk belőle. Zayn csak megcsóválta a fejét és felmászott a Dj pulthoz, máris elkezdte keverni a számokat. Meg kell hagyni, nagyon tehetséges. Körülbelül fél óra múlva már tele volt a ház és a hatalmas tömegben teljesen eltűntek a számomra ismerős emberek. Kicsit elveszettnek éreztem magam, de akkor Hazza a konyhába rángatott és a kezembe nyomott egy neon zöld színű löttyöt. Felhúzott szemöldökkel bámultam rá, de ő csak biztatott, hogy igyam meg, végül beadtam a derekam. Egy vállrángatás közepette egy húzásra kiittam a kémcső alakú poharat. Testemet elöntötte a melegség, ahogy végigégette a torkomat a kivi ízével keveredő tömény alkohol. Hangulatom egy csapásra oldottabb lett és Harryvel kézen fogva rohantunk vissza a nappaliba. Ugrándoztam és énekeltem, míg végül egy kar fonódott körém.

- Hiányoztál – arcát belefúrta a nyakamba, én pedig gyorsan megfordultam és átkaroltam a fejénél. Bár egy elég pörgős szám szólt éppen, mi mit sem törődve vele, szinte lassúztunk. Testünk egyszerre mozgott, és talán a heves érzelmeim miatt, vagy a pia hatására, de nagyon megkívántam. Képes lettem volna ott helyben leteperni, mit sem törődve a többiekkel. Mintha olvasott volna a gondolataimban, megfogott a kezemnél fogva és az emelet felé kezdett húzni. Vagy hússzor elhangzott a számból az a szó, hogy bocsi, míg végre elértünk a lépcsőig, hisz mindenkit arrébb löktünk, aki csak az utunkba került. Hirtelen felkapott a karjaiba és úgy tettük meg a hátra lévő pár lépcsőfokot. Szorosan kapaszkodtam a nyakába, mert attól féltem, hogy leesünk, de szerencsére ez nem történt meg, mert nagyon vigyázott rám. Beérve a szobájába azonnal kulcsra zárta az ajtót, tanulva az előző hibánkból, amikor is óvatlanok voltunk és a fiúk ránk nyitottak. Immár zavartalanul élvezhettük egymás társaságát. A nyakamat szívogatta, miközben a jóleső érzés hatására hátra hajtottam a fejem. Hosszú, barna hajam leomlott a hátam mentén. Remegve nyúltam az övcsatjához, sokáig tartott, mire végre ki tudtam kapcsolni. Bénázásom megmosolyogtatta, végül átvette az irányítást. Pár másodpercen belül lekerültek rólunk a feleslegessé vált ruhadarabok, így meztelen testeink egymáshoz simultak, mintha egy kirakós két összeillő darabkája lennénk, mintha ő lenne a másik felem. Gyengéden, mégis vadul dobott az ágyra. Teljes testével felém tornyosult, barna szemeiben ott csillogott a mindent elsöprő vágy, mégis visszafogta magát. Testét beborította pár érdekes tetoválás, amin végighúztam ujjbegyeimet. Beleborzongott az érintésembe, ajkai ismét az enyémeket keresték. Egy percre sem váltunk el egymástól és akkor megtörtént. Kezeimmel megmarkoltam a lepedőt, testem ívben megfeszült a kéj hatására. Úgy éreztem a fellegekben vagyok. Lentről kissé felhallatszott a zene pörgős üteme, így Zayn, mintha csak táncolnánk, így mozgott bennem, ahogy a ritmus diktálta. Ajkaim sokszor ismételték el nevét, mintha egy ima lenne, egy fohász és esedeztem azért, hogy sose legyen vége. Nem beszéltünk feleslegesen, hisz szavak nélkül is pontosan értettük, mit szeretne a másik. Kezeim elengedték a lepedő durva anyagát és inkább a felettem elhelyezkedő fiú testén barangoltak, miközben számmal apró puszikat leheltem nyakára, vagy éppen oda, ahol értem...

Kimerülten hajtottam rá, kissé izzadt fejemet, arcom a mellkasán pihentettem. Hallottam szívének heves dobogását, ami egy ütemet vert az enyémmel.

- Szeretlek – puszilta meg az arcom, amibe éreztem, hogy belepirulok. Még mindig hihetetlen volt számomra az őszinte törődése és az irányomba generált érzéseinek valósága.

- Szeretlek – mondtam ki én is már sokadjára ebben a két napban. Zayn egy egyszerű mozdulattal magunkra terítette a takarót, szemeim ólom nehézségűekké váltak és bármennyire is próbálkoztam az ébren maradással, a fáradtság úrrá lett a testem felett és elaludtam a karjaiban.