A gyönyörű fejléc Azy érdeme, minden más, amit ezen a blogon látsz az én munkám. Kérlek ne lopd, és ha lehet, ne becsméreld!

2013. szeptember 25., szerda

XX. fejezet: Te vagy a fiam barátnője?

Sziasztok!
Azt sem tudom hol kezdjem, először is nagyon szépen köszönök mindent, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni nektek. Mindannyian édesek vagytok, és nem is tudom mit csinálnék nélkületek. Kinek hogy telt az iskola? Nem beteg senki? Én végre meggyógyultam és itt is köszönöm a jó kívánságokat. :D
Aki még szavazott és szeretne, az tegye meg mindenféleképpen, hiszen nagyon szoros az állás, és mindössze egyetlen szavazatnyi különbség van a fiúk között. 
Most nem is húznám az időt, millio puszi és jó olvasást! Remélem tetszeni fog Xx

~Victoria Jones~
Hatalmas hévvel pattantam ki a kocsiból, amikor szemeim látómezeje elé szökött egy jelenet, amit alig akartam elhinni. Komolyan mondom, többször is megdörzsöltem a szemem, mert abban reménykedtem, csak a képzeletem játszadozik velem, de végül mégsem így lett. Szinte sprinteltem Zayn háza felé, ami előtt jelenleg egy rendőrautó állt, a kocsi mellett pedig egy egyenruhás ember próbált letartóztatni valakit, akit ismertem – bár eddig még csak egyszer találkoztunk, s az sem sikerült túl fényesre – és aki ismét nem volt száz százalékig beszámítható. Intettem a taxisnak, hogy nem már jövök vissza, és nem lesz szükségem a további szolgálataira, úgyhogy menjen el nyugodtan, így gyorsan el is hajtott. Az utcán szinte senki sem járt, ami hatalmas csoda számba ment, tekintve, hogy Londonban voltunk és egy elég érdekes és durva jelenetnek lehettek volna szemtanúi a kíváncsi emberek, ha jelen lettek volna. Kivételesen örültem, hogy szombat volt és a legtöbben vagy már dolgoztak vagy még aludtak, kipihenve a hosszú hétköznapok fáradalmait. Már csak pár röpke méterre voltam a helyszíntől, így megszaporáztam lépteimet. Kinézetem csapzott volt, hajam össze-vissza állt, míg a felsőm el volt szakadva, akár egy ribancnak vagy egy rossz csövesnek. Szinte már lihegtem, amikor megszólítottam a biztosurat, szavaimat pedig alig lehetett megérteni ezen okból kifolyólag.
- Elnézést kérek, mi történik itt? - kérdeztem tisztelettudóan, hogy ne keverjem magamat bajba, és ne kerüljek ismételten őrizetbe a makacsságom, vagyis elsősorban Zayn miatt, hisz mégis csak az ő anyukáját akarta letartóztatni egy fakabát, méghozzá a saját fia háza előtt.
- Betörést jelentettek a szomszédok, kérem hagyja, hogy végezzem a munkám – szemeivel végigmért, végül visszafordult a betörő felé. Agyam megállás nélkül kattogott, kereste a megoldást, amivel elkerülhetné ezt az incidenst. Igaz, hogy soha többé látni sem akarom Zaynt, de ha már én nem írtam meg a cikket az anyukájáról, akkor másnak sem fogom hagyni. Legyen értelme annak, hogy feladtam az álmom, és ne vesszen kárba az áldozatom, amit a szerelem oltárán égettem porrá. Idegesen, mégis kimérten kopogtattam meg a rendőr vállát, aki többszöri erőltetett köhögésem ellenére sem figyelt rám. Ez komoly? Levegőnek akar nézni?
- Elnézést, de itt valami félreértés történt. Ez a nő jó barátom, és történetesen itt lakik – magyaráztam, miközben kezemmel hol az említettre, hol a házra mutogattam. Hajrá, biztattam magam képzeletben és vettem egy mély lélegzetet, hogy abból erőt merítve, folytathassam az elkezdett hazugság pontos kidolgozását, s mesteri előadását – Biztosan megint elvesztette a kulcsát. Gyakran megesik. Ilyenkor meg szoktuk várni a fiát, aki beengedi, mert nála van a pótkulcs.
- Igazán? - húzta fel az egyik szemöldökét, mire heves bólogatásba kezdtem – Felelősséget vállal az asszonyért? Ha megint rajtakapom, le kell tartóztatnom, és magát is behívatom az őrsre egy kis beszélgetésre a hamis tanúzást illetően. Tudta, hogy hazudni bűn? - mért végig újra, ezúttal sokkal alaposabban, mint az első alkalommal, mire teljesen berezeltem, viszont idegességemet sikerült jól eltitkolnom, ami engem is meglepett.
- Felelősséget vállalok – Zayn anyukája hálásan nézett rám, és azonnal abbahagyta a hever ellenkezést, így a zsaru leszedte a kezéről, a nehezen ráhelyezett bilincset, végül elengedte – Köszönöm – hálálkodtam és megvártam, míg beült a kocsijába és elhajtott, csak utána fordultam kérdő tekintetemmel Zayn anyukája felé. Mégis mit képzelt? Ezzel a tettével tönkre tehette volna a fiúk karrierjét. Nem hiszem el, hogy nem képes másra gondolni, csak a piára. Ott van a fia, aki iszonyú tehetséges, és aki megérdemli, hogy szeressék, hogy az anyukája mellette álljon.
- Hogyan hálálhatnám meg? - kérdezte. Tekintete sokkal józanabb volt, mint pár perccel ezelőtt. Talán a pillanatnyi sokk helyre rakta. Gyakran megesik az emberrel, hogy kijózanodik ha nyakon öntik egy pohár jéghideg vízzel, s mindezt csakis tapasztalatból mondhatom. Lehet a tudat, hogy majdnem börtönbe került, pont ilyen hatással volt rá, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert így nem kellett attól tartanom, hogy ismét kedve támad kutyásat játszani.
- Jöjjön, menjünk el hozzám és mesélje el, mi történt. Ennyi bőven elég lesz – mosolyogtam rá kedvesen, amit azon nyomban viszonzott, egy cseppnyi habozás nélkül. Mivel már csak két utcányira voltunk a lakásomtól, gyalog tettük meg az utat, hisz felesleges lett volna megint taxit hívni. Azzal is csak szennyeztük volna a környezetet.
- Hívj nyugodtan Patríciának – ölelt magához, amin nagyon meglepődtem. Hogy lehet valakit ennyire félre ismerni? Vajon ez az igazi énje, vagy az, amit legelőször láttam? Ez, és sok más hasonló gondolat kavargott a fejemben, de féltem feltenni őket. Alig ismertem, és amúgy sem volt semmi jogom a válaszokhoz. Zayn már nem volt többé a barátom, és talán soha nem is látom viszont.
Az egész utat némaságba burkolózva tettük meg. Végig a tájat bámultam, ami elképesztően gyönyörű volt, s hol a járókelők nyüzsgését figyeltem, hol az épületeket, amik bár nagyok voltak, sosem lesznek olyan hatalmasak, mint New Yorkban, ahová már nem fogok eljutni és egy cikkem sem fog megjelenni a híres New York Timesban. Kissé szomorkásan fordítottam a fejem az ég felé, hogy az ott elrepülő madarakat csodálhassam. Olyan boldogok és ami a legfontosabb, szabadok. Amikor kikerültek a látómezőmből, tekintetem a felhőkre vándorolt. A Temze felett még kéken tündökölt, de a város belseje felé egyre csak szürkévé változott, mintha kifogyott volna a nyomtatóból a festék. A színátmenetet alig lehetett észrevenni, és talán rajtam kívül senki sem szúrta ki, hisz a mai rohanó világban kinek volt ideje ilyesmire? Ezelőtt nekem sem volt, egyszerűen nem érdekeltek a jelentéktelen apróságok, csakis magammal törődtem, de mára rájöttem, hogy hatalmas hibát követtem el, ezzel a begyöpösödött felfogással. Vicces, hogy a hibáinkra csak akkor jövünk rá, amikor már szinte visszafordíthatatlanul elcsesztünk mindent. Mióta szakítottunk Zaynel furcsa módon mindent tisztábban láttam, rájöttem, hogy a szerelem fontosabb a hírnévnél és boldogabbá is tesz, amit eddig el sem tudtam volna képzelni. Meg kellett hagyni, jó hatással volt rám, még ha csak egy nagyon rövid ideig is mondhattam magaménak, határozottan megtanított szeretni.
- Megérkeztünk – tártam ki a hatalmas ajtót a lépcsőház elején és előre engedtem a vendégemet. A kedvéért megvártuk a liftet, amire mindig is utáltam várni, mert tetű lassúsága az őrületbe kergetett, de mégsem kényszeríthettem gyaloglásra az idősebb asszonyt. A lift becsukódott, én pedig megnyomtam a hideg gombot, ami pirosan kezdett világítani, miközben a rendes lámpa hol kialudt, hol vakítóan belevilágított a szemünkbe. Sok minden kavargott a fejemben, többek között, hogy mi a francot csinálok én most? Minek hívtam meg magamhoz Patríciát és miért nem vagyok hajlandó felhívni Zaynt, hogy vigye el? Hisz ez minden, csak nem az én problémám. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba és vettem egy mély lélegzetet. Kinyitottam a lakásom bejáratát is és ledobtam magamról a rajtam lévő cipőket – Mindjárt jövök, csak átöltözöm. Érezze otthon magát – tanácsoltam és elsétáltam a szobámig. Kivettem a szekrényből egy másik felsőt és magamra kaptam. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem a látványomtól. Sminkem el volt kenődve, hajam romokban állt. Ujjaimmal próbáltam elrendezni megzabolázhatatlan tincseimet, de amikor beletúrtam egy csomó a kezemben maradt. Kis híján megállt a szívem, de szerencsére a hajam többi része strapabíróbb volt és a fejemen maradt, így gyorsan egy copfba kötöttem és visszamentem a nappaliba.
- Bátorkodtam önteni magamnak a kávéból, amit találtam – mutatott a pohara tartalmára, amit a kanapén ülve fogyasztott el. Kedvesen mosolygott, ami az anyukámra emlékeztetett. Ő volt az, akivel mindig megbeszélhettem mindent, aki tudta minden féltett titkomat és aki mindig a lehető legjobb tanácsokkal látott el, legyen szó sportról, iskoláról, írásról vagy fiúkról. Elképesztően hiányzott, amit csak az ilyen pillanatokban éreztem meg igazán – Mi a baj? - nézett rám kérdő tekintettel, mire leültem mellé és csak megráztam a fejem.
- Semmi lényeges. De akkor elmeséli, hogy mi történt reggel? - a lehető legnyugodtabb hangon kérdeztem, ami  egyáltalán nem hatott számon kérően, egyszerűen csak fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
- Szégyenlem bevallani, de pénzre volt szükségem – lehajtotta a fejét, majd beharapta alsó ajkát, ezzel magába fojtva a további szavakat, miközben én rengetegszer elkáromkodtam magam, s cifrábbnál cifrább jelzőkkel illettem a mellettem elhelyezkedő nőt – Mindent elrontottam. A fiam nem szeret, érthető okok miatt – arcát kezeibe temette elkeseredettségében, kezeimet pedig ösztönösen tettem a hátára, hogy gyengéd simogatással próbáljam megnyugtatni a meggyötört nő személyét. Tisztában voltam azzal, milyen érzés, ha nincs pénze az embernek, viszont azt amit tett, elítélem.
- Csak kérnie kéne, biztos vagyok benne, hogy adna, ahogy abban is, hogy szereti magát. Mégis csak az anyja. Sosincs késő helyre hozni a dolgokat. Beszéljen vele józanul. Mondja el, hogy mindent megbánt, hogy  újra az anyja akar lenni, aki törődik vele és szereti – simogattam tovább és lágyan suttogtam fülébe szavaimat.
- Olyan kedves vagy, pedig borzalmas dolgokat csináltam az első találkozásunkkor. A fiam egy mázlista, hogy megtalált – míg ő letörölte a könnycseppeket arcáról, az enyémet ellepték eme nedves folyadékbuborékok. Hirtelen én éreztem meg a nyugtató hatással rendelkező kezeket a hátamon, s ezzel az egész felállás megváltozott. Én lettem az, aki elkeseredett, míg Patrícia újra erős és magabiztos kisugárzása körbelengte a szobát.
- Sajnálom – szipogtam, és törölgetni kezdtem a sós cseppeket, de egyre csak több és több lett belőlük, mintha sosem akartak volna elfogyni – Amúgy már nem vagyunk együtt, és talált valaki mást – keserű mosoly terült szét az arcomon, szemeim előtt újra lejátszódtak a reggel eseményei. Amikor még boldogan nyitottam be a szobájába és minden ami az után történt.
- Ugye nem miattam? - kerekedtek el szemei, amik Zaynéhez hasonlóan gyönyörűek voltak. Le sem tagadhatnák egymást.
- Dehogyis. Én rontottam el – körülbelül erdejére hagyja el a számat ez az aprócska mondat. Nem kéne mindig magamat hibáztatni, egyszerűen csak el kéne felejtenem a dolgot és továbblépni. Ha tudom mit kell tennem, akkor mégis miért suttogja egy hang a szívemben, hogy hülyeség, és küzdjek? Miért nem hal már meg az a fránya remény, miért nem hagy nyugodni? Miért? Kérdések, amikre nem tudtam a választ, vagy talán tudtam, csak nem akartam bevallani saját magamnak. Szeretem, és ez nem múlik el varázsütésre, még akkor sem, ha ő már elfelejtett és mással hempergett boldogan, mást csókolgatott és legfőképpen másnak suttogott édes dolgokat a fülébe, amitől az én testemen mindig kellemes borzongás futott végig.
- Beszélj vele. Fogadd meg a saját tanácsaidat – kiment a konyhába és hozott nekem egy kis vizet, amit egy szuszra megittam. Jólesően folyt végig a torkomon, ami csoda számba ment, tekintve, hogy csak hideg víz volt, semmi más.
- Próbáltam, de meg sem hallgat – tettem le az üres poharat az asztalra és Patrícia szemébe néztem minden alkalommal, amikor válaszoltam kérdéseire. Mesélt a férjéről, arról, hogy miért kezdett el inni, én pedig kezdtem megérteni a nézeteit.
- Ha akkor nem a könnyebb utat választom és beszélek vele ivás helyett, nem távolodunk el ennyire. Talán még együtt lennénk – meredt előre, mintha képzeletben újra átélte volna amiket mondott.
A nagy lelkizések után felhívtam Zayn nővérét, akinek meg volt a száma a híváslistámban, hisz Zayn az én telefonomról hívta fel a legutóbbi alkalommal. Hálás voltam, amiért nem vele kellett beszélnem, hisz nem mertem a szemébe nézni azok után, hogy verekedtem a barátnőjével, bár azt inkább verésnek és nem verekedésnek mondtam volna. Lényegtelen. Doniya megkért, hogy vigyem el hozzájuk, mivel nem tud elszakadni otthonról. Nem kérdeztem meg miért nem, csak beültünk a kocsiba és meg sem álltunk Bradford-ig. Még életemben nem jártam ebben a városban, ami kifejezetten gyönyörű hely és kicsit talán még hasonlít is Londonra. Egy elég otthonom kis sárga ház előtt parkoltunk le, de nem szálltunk ki azonnal, vagyis én nem szálltam ki azonnal. Mit csinálok? Kérdeztem folyamatosan magamtól. Minek állíttattam le azt a vacak taxit? Most már mindegy. Vettem egy mély lélegzetet és becsaptam az autó ajtaját. Szerényen lépkedtem Patrícia mellett, úgy éreztem csiga lassúsággal vánszorgunk az ajtó felé. Lehet, hogy nem csak én rettegtem a találkozástól, hanem ő is pontosan ugyanezt érezte? Pár percig néma csendben álltunk egymás mellett, vártuk, hogy valamelyikünk kopogjon vagy csengessen, végül ő volt az, aki felemelte a kezét és halkan kopogtatni kezdett. Aki viszont ajtót nyitott, hátborzongatóbb volt, mint Doniya. Legszívesebben abban a másodpercben visszarohantam volna egészen Londonig.  

12 megjegyzés:

  1. Drága és egyetlen szerecsendio! :)

    Annyira hiányzott már a blogod, hogy azt elmondani sem tudnám! Minden nap arra vártam, hogy végre szerda legyen és láss csodát! Eljött ez a nap is végre valahára! A napom eddig is fantasztikus volt, több ok miatt is, de a rész feltette a pontot az i-re! Nagyon-nagyon tetszett, habár nem szerepelt benne Zayn, de mindegy is, hiszen így volt kerek az egész. Zayn anyja... nos egyáltalán nem lepődtem meg azon, amit tett, de azon sem, hogy Tori segített neki. Jó tényleg eltudtam volna képzelni, hogy ott hagyja, mert rögtön Zayn jut róla az eszébe, de nagyon örültem, hogy végül így történt. Nem is tudom, hogy még mit mondjak.. Ja igen! Örömmel hallom, hogy meggyógyultál és szerencsére nekem is sikerült magam mögött hagynom a betegséget :)

    A következő részt rettentően várom és izgulok is rendesen!

    Millió és még annál is több puszi, Kriszti <33



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti!
      Annyira hiányoztál már, hiszen emiatt a rész miatt kicsit izgultam, pontosan azért, mert itt semmi sincs se a fiúkról, sem konkrétan Zaynről. Mindenesetre örülök, hogy ennyire vártad, és nem okoztam csalódást, hiszen ilyen nem írtál, és ezt annak veszem :$ Örülök, amiért jó volt a napod, az enyém és király volt, és azért is boldog vagyok, mert nem vagy beteg. A megfázás meg az ilyenek elég borzalmasak.. bár ki szeret beteg lenni?! :)
      Én el sem tudtam volna képzelni azt, hogy Tori ott hagyja Patríciát, hiszen mindazok ellenére, hogy le akarta adni a cikket, mégsem tette és már ez is azt mutatja, hogy ő egyáltalán nem gonosz. <3
      Millio puszi Xx nagyon köszönöm, hogy vagy! Imádlak <33

      Törlés
  2. ÚÚÚ drága!
    Isteni lett ez a rész!!! Végre itt van! Alíg tudtam kivárni hogy új rész legyen. Megérte erre a részre várni fantasztikus. Patrícia sokkal másabb mit képzeltem. Attól hogy iszik még ugyan úgy anya maradt és ezt nagyon jól ki is mutatja. Jó hogy ezt így ítad le... Azt kell mondanom te nagyon érted a dolgod az ilyen dolgok terén! Nagyon profi módon írsz! Tűkön ülve várom a következő részt!! De miért van egy olyan érzésem hogy a bonyodalmaknak még koránt sincs vége? Lehet hogy tévedek de ha az a bizonyos személy nyitott ajtót, akkor lehet hogy jól gondolom.. Sok sikert sulihoz!
    Millió puszi Liza. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drágám <3
      *.* Nagyon szépen köszönöm, nagyon örülök, hogy sikerült elnyernie a tetszésedet ennek a résznek. Szerintem is normális anya, és mindenkinek vannak rossz napjai, ha az első találkozásra gondolunk. Attól még hogy hibázott, nem vesztette el a jogát ahhoz, hogy igazi szülő lehessen. Sosem késő megváltozni. Ezzel a résszel pont ezt akartam megmutatni nektek. Aranyos vagy, amiért úgy gondolod, hogy profi módon írok, pedig szerintem még jócskán van mit fejlődnöm. Mindezek ellenére köszönöm, mert nagyon sokat jelent :) Igen, a kövi fejezet elég érdekes lesz, és szerintem eltaláltad az ajtónyitó személyét. Bevallom neked, annyira nem lesz bonyodalmas, de egyszerű sem, hisz még mindig létezik az az emberi tulajdonság, hogy makacsság. De állj hozzá pozitívan. Még van öt fejezet, addig bármi megtörténhet :) Köszönöm, hogy írtál és neked is sok sikert a sulihoz!
      Millio puszi Xx <3

      Törlés
  3. Drága szerecsendio!

    Ez valami eszméletlen rész volt. Nem győztem kivárni. Nem is jutok szavakhoz. Sosem gondoltam volna, hogy Tori azok után, hogy Zayn anyja megtámadta, felviszi magához. Mondjuk azzal is nagy meglepetést okoztál, hogy Zayn anyja Patrícia ilyen normális lesz vele. El kell ismernem nagy meglepetést okoztál vele, nem győzőm kivárni, hogy megtudjam mi lesz a folytatásban. Remélem, hogy a végén Zayn nyitott ajtót. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd hozzá, hogy Tori segített az anyjának és csak az ő segítségével nem került az anyja börtönbe. Kíváncsian várom azt a rész mikor végre kibékülnek. Siess a kövi részel mert nem győzöm kivárni.
    Puszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szandi!
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon aranyos vagy, és örülök, hogy tetszett a rész, ahogy annak is, hogy sikerült meglepnem. Nem akartam kiszámítható dolgokat, így boldog vagyok, amiért nem sikerült belelátnod a fejembe *.* Igazából Zayn anyja nem egy szörnyeteg, csupán szenvedélybeteg, amit nem elítélni, hanem segíteni kell. Tori pont ezt tette, és ezzel nem hagyta, hogy a nőt letartóztassák. Nem árulom el, ki nyitott ajtót, de abban biztos lehetsz, hogy Zayn-nek meg lesz a maga véleménye erről az egészről. Az pedig, hogy ez segít-e a kapcsolatukon, vagy sem... nos.. szerdán minden kiderül <3
      Millio puszi Xx köszönöm szépen, hogy írtál :) imádlak <3

      Törlés
  4. Drága Csillag!

    Először is nem ez volt a tippem mivel voltam olyan ütődött és nem néztem meg a következő fejezet címét így elég messze állt az elképzelésem a valóságtól, ami egy elég fura fordulat lett volna. De ez… *.* Nem is tudom, mit mondhatnék még, amivel ki tudom fejezni mennyire, szeretem ezt a történetet *.* Zayn anyukája olyan kis elesett teremtés, örülök annak, hogy Tori a segítségére sietett, mert hát bizony az ilyen embereknek támogatásra és támaszokra van szüksége. Remélem, hogy ezt Zayn is be fogja látni és segít az édesanyjának, ahogyan az természetes volna. Tori egy angyal, amiért vállalta a felelősséget és kitartóan azt állította, hogy Patrícia nem egy betörő, hanem egy házban lakó személy. Kicsit még én is megrémültem, amikor a lány haja a kezében maradt :O Perrie elvetemült tettet követett el, amit nem fogok egykönnyen kiheverni. Jó volt olvasni, hogy a lány ennyivel közelebb került a fiú anyjához és, hogy még egymásnak is támaszt nyújtottak, nagyon örülnék annak, ha Patrícia sorsa jól alakulnak, hiszen nem ő tehet arról, ami vele történik – na, jó, nagymértékben ő a hibás, de nem ő váltotta ki az okot, amiért inni kezdett. És ebben segítségre lett volna szüksége nem pedig elítélésre. És a vége… *.* ha nem tudnám, ki az tuti becsavarodnék, de örülök neki, hogy ez nincsen így! Bár a sejtésem megsúgott nekem valamit és ezért is fordultam hozzád segítségért! :)
    Összegezve a mondataimat; ismét nagyon jól szórakoztam és be kell valljam borzasztó izgatott vagyok a folytatással kapcsolatban, hiszen mér rettenetesen várom, hogy minden megoldódjon. És remélem, hogy mindenkinek jól fog alakulni a sorsa.
    Millió puszi és szoros ölelés! <3 <3 <3 Nagyon szeretlek és remélem jól fogsz virrasztani tudjuk ki oldalán :P <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Csigusz!
      Többet ne merd azt mondani, hogy nem írtál elég hosszú véleményt, mert ez egyáltalán nem nevezhető rövidnek. Komolyan mondom, nem vagy normális, persze csak jó értelemben, hisz ezért is szeretlek ennyire <3 Apropó, igen, említetted, hogy kikre gondoltál, és akkor még én sem tudtam, hogy a címben mindent elárultam. De, majd legközelebb jobban odafigyelek, és olyan jó címeket adok, amilyeneket a közösnél. Sejtelmes és izgi :)
      Egyetértek azzal, hogy az ilyen embereket segíteni kell, ezért is írtam bele Zayn anyjának karakterét, vagyis a megnyilvánulásait. Tessék, már én sem tudok írni Xd Sebaj, remélem érted. Perrie tényleg túl ment a határon, de mint azt már írtam, ő - Zaynnel ellentétben - be akarta avatni Torit az igazságba, szóval nem rossz lány :)
      Igen, a végét szerintem lehet sejteni, és majd kiderült, hogy a srác megérti-e az anyját vagy sem. Mindenesetre szerdán kiderül, hogy a Torival való kapcsolata javulni fog-e.
      Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek <333 <333 szép álmokat, ezekben a késői órákban, Köszönöm, hogy szántál rám időt :)
      Millio puszi Xx Simonnal egy egész estén át... készen állok a keresztanyaságra ;)

      Törlés
  5. Jujj. Fogadjunk, hogy Zayn nyitott ajtót:3 Nem szabad meghalnia a remènynek, mert tudom, hogy mèg össze fognak jönni. Vagyis remélem...
    Nagyon jól írsz, és mindig meg tudsz lepni a hirtelen csavarokkal, amik színesebbé teszik a történetet. Egyszerüen imádom/imádlak!;D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivi!
      Háát, nagyon jó a tipped a folytatást illetően,mégsem szeretném elárulni az egészet, mert akkor nem lenne érdekes a következő fejezet. Szerdán minden ki fog derülni *.* Bizony, a reménynek élnie kell, hiszen még van esély kettejük számára!
      Köszönöm szépen a dicséretet, nagyon jól esik ilyet olvasni <3 Remélem a későbbiekben sem fogok csalódást okozni :)
      Millio puszi Xx és én is imádlak, amiért időt szakítottál arra, hogy megajándékozz ezzel a kommentárral. Nagyon jól esik <3

      Törlés
  6. Szia Dragam!
    Eloszor is szeretnem elmondani, hogy sajnalom az ekezet mebtesseget, de tudod miert nincsen gepem. :) remelem azert el tudsz igazodni majd a soraim kozott:) El kell mondjam, nem a kedvenc fejrzetem lett, de emellett az egyik legjobaan megirt reszt olvashattam. Nagyon kivancsi vagyok, hogy mi tortenik ezek utan Torival, hiszen megiacsak Zaynek anyukajat vitte haza. Ez is profi, tokeletes es rohadt jo fejezett lett. Nem tudom, de utana fogok nezni ezekek a ragozasanak mert a te hiabtlansagos mar piszkosul jo <3 Sajnalom hogy ilyen kesin irtam, remelem a kovetkezonel az elso lehetek! Ugyjogu figyelni fogom es percre pontosan fogok irni :D
    NAGYON SZERETLEK, es Hatalmas oleles: Cher Brooks
    Xoxo <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drágám <3
      Semmi baj, tisztában vagyok a dolgokkal, és igenis ki tudok igazodni az ékezet nélküli íráson is, hiszen a barátaim is gyakran így írnak nekem, amikor rájuk jön a lustaság. A legjobban megírt rész? :O Jesszus pepi, mik vannak! El sem hiszem, hogy így gondolod, mert személy szerint ez nem lett valami nagy szám. Köszönöm az összes kedves szavadat. Mindig hatalmas lökettel ajándékozol meg, amiért nem tudok elég hálás lenni! Tényleg képtelenség. Nem számít mikor írsz, a lényeg, hogy megtetted és ez nagyon sokat jelent számomra, hisz tudom, hogy géped sincs! Sok sikert az első komihoz és úgy alapból mindenhez (iskola, LATIN, a jövő.. írás)
      Millio puszi Xx nagyon-nagyon szeretlek <3 hatalmas ölelés :)

      Törlés