Sziasztok :)
Nos, meg is érkeztem a folytatással, ami remélem, azért már jobban fog tetszeni, mint az előző, mivel alig kaptam visszajelzést, és ezért úgy érzem, hogy a történet nem lett elég jó, vagy mi a szösz. Szívesen fogadom a negatív kritikákat is viszont olyan jól esne, ha írnátok, ha máshol nem is, legalább chat-en. De mindegy, sosem erőltetném senkire, és nekem már az is szörnyen nagy dolog, hogy 76 olvasóm lett, amiért nem tudok elég hálás lenni <33 Köszönöm, köszönöm és köszönöm.
Kinek hogy telt a napja? Nekem elmaradt a matekom, így a témazáró is, alig hittem el *.*
Millio puszi Xx és jó olvasást! <33
°Louis Tomlinson°
„Mindenkinek
van egy élet-könyve, ahol a sors rója egymás után a sorokat, és
más embereket is beleír a sorsunkba, egy-egy oldalt szentelve
nekik. Reméltem, hogy belém szeretsz, hogy a könyveink végül már
csak a másikról zengnek majd szerelmes ódákat, így utólag
viszont úgy gondolom a szerelem megvakított. Ostobább voltam, mint
azt bármikor is bevallanám bárkinek is.”
A
fejemet fogdosva káromkodtam, amikor lelépkedtem hatalmas villám
lépcsőin, hogy valami életmentő gyógyszer után kutassak a lenti
fürdőszoba fiókjaiban. Az utolsó lépcsőfokhoz érve
megbotlottam, így újra szitkozódni kezdtem, mivel a legkisebb
lábujjam iszonyatosan fájni kezdett. Miért van az, hogy az apró
sérülések, mint ez vagy amikor az ember megvágja magát egy
papírlappal, sokkal kínkeservesebb a komolyabb dolgoknál? Mekkora
hülyeség már! Elérve a kiszemelt helyiséghez először a tükör
mögötti szekrény ajtaját nyitottam ki, de hajzselén és
borotvahabon kívül nem nagyon találtam semmi használhatót. Egy
laza vállrángatást követően becsuktam az ajtaját és
megpillantottam a saját, megviselt arcomat. Sokáig bámultam
magamat, és ezt most kivételesen nem beképzeltségből csináltam,
csak jól esett fürkészni vonásaim, hiszen ezeknek köszönhettem,
hogy ilyen sikeres lettem. Vajon ha ennyien szeretnek, akkor Summer
miért volt olyan elutasító tegnap? Fura volt, hogy nem ugrott a
nyakamba, hiszen vele nem is voltam bunkó vagy hasonlók. Vettem egy
mély lélegzetet és ismét belefogtam a keresgélésbe. Csak a
harmadik fiók felforgatása után jutott az eszembe, hogy
feltehetőleg a konyhában fogom megtalálni a keresett pirulákat,
így megnyitottam a csapot, aminek jéghideg vizével felfrissítettem
arcomat. Átballagtam a nappalin, ahol furcsa rend uralkodott, ami azt jelentette, hogy a takarítónőm már járt ma itt. Vajon mennyi lehet az idő?
Épp
a második fehér kör alakú bogyót emeltem a számhoz, hogy a
langyos víz kíséretében lenyelhessem, ezzel megszabadulva a
fejemben lüktető fájdalomtól, amikor megszólalt a telefonom.
Anélkül emeltem a fülemhez a készüléket, hogy megnéztem volna
ki hív, így utólag visszagondolva ez egy elég hülye döntés
volt.
-
Na végre, hogy felveszed! Remélem fáj a fejed, mert megérdemelnéd.
Hívott Emily Rudd ügynöke és komoly összeget kell fizetnem a
hülyeséged miatt, ha nem akarjuk, hogy kitálaljon a sajtónak.
Gratulálok! - Bill olyan hangosan kiabált, hogy el kellett tartanom
a fülemtől a mobilom, ha nem akartam súlyos halláskárosodást
szenvedni. Nem értettem miért volt így kibukva, na meg azt a csajt
sem. Még ha történt is volna valami, akkor megérteném, hogy nagy
dobra akarja verni. Én is azt tenném, ha megfektetne egy szexisten.
-
Nyugodj már le. A felét kifizetem – beszélgetés közben
kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és felhajtottam a laptopom
tetejét, hogy be tudjam kapcsolni. Csak fél füllel hallgattam az
újabb sor kioktatást, s már azon voltam, hogy egyszerűen szakítom
a vonalat minden udvariasság nélkül.
-
A felét? Az egészet! - szemeim előtt ott lebegett vöröses
árnyalatokban pompázó arca és a homlokán kidudorodó erek, amik
mindig előtűntek, ha ideges volt vagy ha kiabált velem.
-
Sajnálom Bill, le kell tennem. Hétfőn találkozunk az irodádban –
megnyomtam a piros gombot, eközben bejelentkeztem Twitterre. Tegnap
óta kilencvenhattal nőtt a követőim száma és legalább hatszor
ennyi 'kérlek kövess vissza' üzenetet kaptam. Összesen ha tíz
embernek teljesítettem a kívánságát, akkor sokat mondok, de
jelen pillanatban nem volt hozzá túl sok kedvem. Válaszoltam pár
kérdésre, hogy a rajongók örüljenek majd rátértem a lényegre.
Megkerestem
Summer adatlapját és bekövettem, utána pedig rákerestem a neten
a címére. Úgy döntöttem meglepem valami kis aprósággal és
elhívom randizni, hisz melyik lány ne örülne az ilyesminek?!
Egy
laza mozdulattal magamra vettem a bőrdzsekimet, mivel Londonban a
tavasz eleje igen hűvös és bármelyik pillanatban leszakadhat az
ég, még akkor is ha egy másodperccel az előtt semmi jelét sem
adta erre a gyönyörű napsütés. Csőfarmerom és egyszerű fehér
pólóm kiegészítettem egy csizmával, végül kezeim közé
kaparintottam a kulcsaimat. A garázsban két szépséges autó, egy
Bentley és egy Range Rover pihent, én mégis a motorom mellett
döntöttem.
Ujjaimmal
végigsimítottam a rideg fémen, majd egy határozott mozdulattal
átlendítettem jobb lábamat a másik oldalra, hogy kényelmesen
helyet foglalhassak ülésén. Emlékszem, ezt a járgányt még az
első fizetésemből vettem Billel, és képes lettem volna bárkit
megverni, ha csak egy karcolást is megláttam volna a krómozott
fényezésén. Kezeimmel megrántottam a kormányt, mire motorja
dorombolni kezdett, akár egy kiscica. A szívemet melengető dallama
betöltötte az egész garázst.
Útközben
megálltam egy boltnál, ahol vettem öt különböző csokoládét
és egy nyakláncot szívecskés medállal. A szél jólesően
lehűtötte, amúgy izgalmamtól felforrósodott testemet. Minél
közelebb értem a neten olvasott címhez, annál jobban remegett a
gyomrom és izzadt a tenyerem, rám egyáltalán nem jellemző módon.
°Summer
Delgado°
-
Takarodjon! Ki van rúgva! - ordibáltam torkom szakadtából a
szobalányomnak, aki nemsokára már csak egy volt alkalmazott lesz,
hisz a héten másodjára nyitott be a szobámba engedély nélkül,
ráadásul ez alkalommal leöntött a saját reggelimmel, tönkre
téve a kedvenc ruhámat.
-
De hölgyem... - próbált magyarázkodni, amire én egyáltalán nem
voltam kíváncsi, így egyszerűen se szó, se beszéd a kijárat
felé mutattam, jelezve, hogy tűnjön el a szemem elől. Miért
ilyen nehéz manapság jó személyzetet találni?
Duzzogva
fújtattam egyet és levágódtam az ágyamra. Kétségbeesetten
néztem végig egyedi és méregdrága ruhámon, amit apu egyik
barátja tervezett nekem, ám a virágmintákon kívül ezúttal tojásdarabkák és kávéfoltok is díszelegtek rajta. Csalódottan
szedegettem le magamról a meleg ételeket, végül inkább feladtam
a hasztalan próbálkozást és hanyatt feküdtem az ágyon , majd a
plafont kezdtem el bámulni. Anyám aggódó tekintete fogadott,
amikor egy pillanatra oldalra, az ajtó irányába fordítottam a
fejem, ahonnan apró, erőltetett köhögések zaját hallottam meg.
Így szerette volna elérni, hogy figyeljek rá.
-
Drágám, a hónapban ő a harmadik szobalány, akit kirúgtál –
ült le mellém és gyengéden végigsimított arcomon, de én
elhúzódtam érintése elől. Tudtam jól, mi következik, hisz ezt
a beszélgetést már ezerszer eljátszottuk, ha nem többször. Én
kiakadok, egy személyzeti taggal kevesebb, anyám pedig beszél a
fejemmel. A szentbeszédre pedig ismét nem tartottam igényt, nem
fogok megváltozni, bármennyire is szeretnék - Mindegy, akkor ne
mondj semmit – hangján hallani lehetett, hogy csalódott bennem,
megint. De ez nem csak az én hibám volt, nem én kényeztettem el magam,
hanem ők. Thomas és Esme Delgado.
-
Tönkre tette a ruhám – nyafogtam, mint egy ovis, akitől elvették
a kedvenc játékát. Karjaimat összefontam melleim alatt, ajkaimat
lebiggyesztettem és bevetettem a kiskutya nézést. Ennek muszáj
beválnia!
-
Legyen. Kapsz egy másikat, ha a következő lánnyal elnézőbb
leszel. Egy régi iskolai barátnőm lánya itt fog lakni és
dolgozni. Szeretném, ha nem akasztanátok ki egymást és talán még
össze is barátkozhatnátok – mosolyom az egekbe szökött és bár
nem örültem az új csajnak, a ruhának annál inkább. Hevesen
bólogattam, miközben puszikkal halmoztam el édesanyám arcát.
-
Köszi.
Hasonlóan
hozzám az ő szája is görbe vonalként díszelgett az arcán,
ezzel megfiatalítva egész lényét. Felállt az ágyról és kifelé
igyekezett, azonban mielőtt végleg kilépett volna az ajtón még
visszafordult és egy aprót csapva a homlokára beszélni kezdett.
-
Majd' elfelejtettem. Vár rád a nappaliban egy fiú. Ne várasd meg!
- szemeim kikerekedtek a döbbenettől, de mire megkérdezhettem
volna, hogy ki az idegen, anyámat elnyelte a föld. Mintha ott sem
lett volna pár pillanattal ezelőtt.
Villám
gyorsasággal kaptam le magamról a foltos ruhámat és egy szál
fehérneműben keresgéltem valami szép után. Hirtelen egyik ruhám
sem tűnt elég jónak. A szobámban össze-vissza hevertek a
drágábbnál drágább cuccok, olyan volt, mintha bomba robbant
volna, de megérte. Kezeim közt szorongattam egy fehér ruhát, és
azzal együtt rohantam be a szobámhoz tartozó fürdőbe. Bemásztam
a zuhany alá, hajamat a fejem tetejére kontyoltam, hogy ne érjen
hozzá egy csepp víz sem, csak az után nyitottam meg a csapot. A
langyos víz jólesően folyt végig a testemet és már nem is
foglalkoztam az előbbi incidenssel, sem a váratlan vendéggel, aki
holnap reggel fog érkezni. A gondok eltűntek, és bár legszívesebben még
maradtam volna legalább egy órát, a kíváncsiságom legyőzte
a kényelemérzetemet és kiszálltam a kabinból. Magam köré
tekertem egy kék, bársonyosan puha törölközős és előkerestem
a fogkefémet. Nyomtam rá egy kis mentolos fogkrémet, aztán
bevizeztem a csap alatt, csak utána vettem a számba. Miközben
dörzsöltem, az amúgy hófehér fogaimat dudorásztam egy
nemrégiben hallott dallamot. Egy srác énekelte, akinek most fogják
kiadni az első albumát.
Számat
kiöblítettem egy pohár vízzel, majd szárazra töröltem minden
porcikámat és felvettem a gondosan kiválasztott ruhámat.
Szemeimet füstösre festettem, ezt követően lágy hullámokat
varázsoltam hajamba. Tökéletesen akartam kinézni, hisz fogalmam
sem volt róla, ki lehetett a titokzatos srác.
Óvatosan
léptekkel jöttem le a lépcsőn, nem akartam kitörni a bokámat a
tíz centiméteres magassarkúmban, ami tökéletesen illett
ruhámhoz, bár borzalmasan kényelmetlen volt. Olyan, mintha ezer
apró tű szurkálná a lábamat.
Leérve
egy barna, felzselézett hajú fiúval találtam szemben magam, kék
szemei perszelően mértek végig tetőtől talpig, akár csak tegnap
este. Egyben volt meglepő és félelmetes, hogy itt volt a házunkban,
hiszen én egy szóval sem említettem, hogy hol lakom.
-
Mit keresel itt? - szegeztem neki vádló kérdésemet, az elsőt,
ami megfogalmazódott bennem. Arcán egy pillanatig, mintha
döbbenetet véltem volna felfedezni hangszínem hallatán, de
gyorsan eltüntette igazi érzelmeit egy maszk alá.
-
Én csak... hoztam neked valamit – nyomott a kezembe egy csomó
csokoládét és egy dobozkát.
-
Köszönöm – érdeklődést színlelve nyitottam ki a piros
bársonydobozt, ami egy gyémántos szív alakú medállal díszített
ezüst nyakláncot rejtett. Meg kell hagyni, van ízlése és nem
utolsó sorban pénze. Agyamban azonnal összeállt pár sunyi
gondolat, hogy miként használhatnám ki kedvességét, de próbáltam
elterelni őket, nehogy észrevegye rajtam.
-
Segítek felvenni – óvatosan, remegő kezekkel nyújtottam át
neki az ajándékom, hisz nem szerettem volna, hogy bármi baja essen.
Éreztem, ahogy vesz egy mély lélegzetet, amikor a hátam mögé
lép. Finom, puha ujjaival arrébb seperte barna, hullámos hajamat
és összekapcsolta a nyakéket. Kezeivel gyengéden végigsimított
vállaimon, leérve kezeimhez, így szembe fordítva magával –
Nincs kedved ma este velem vacsorázni? - gyermeteg izgatottság
csillogott kék szemeiben, miközben válaszomra várt, ami
biztosított arról, hogy tetszem neki. Talán képes lennék
teljesen az ujjaim köré csavarni, vagy az is lehet, hogy már meg
is tettem.
-
Talán – jól esett húzni az agyát, de mintha nem is vette volna
észre próbálkozásomat, elnevette magát. Ismét nem értettem ezt
az egészet, azt amit csinált. Én ki akartam használni, ő pedig
vidáman hahotázott. Férfiak, ostoba férfiak.
-
Hétre érted jövök – kacsintott magabiztosan, akár a tegnapi
filmben, amikor az ágyába csábította a lányt. Szóval velem is
ezt akarta, állt össze a kirakós a fejemben. Milyen kiszámíthatóak, egy újabb hímnemű, aki
megfektetne. De az nevet, aki utoljára nevet.
-
Fél nyolc – egy határozott mozdulattal megfordultam és a szobám
felé vettem az irányt, míg őt kikísérte az egyik inasunk.
Lábaimról lekaptam a magassarkút és úgy rohantam az emeletre,
ahol becsaptam magam mögött az ajtómat. Beültem a laptopom elé,
bekapcsoltam a kedvenc zenéim listáját és nekiláttam tervem
kidolgozásához. Már nem is a pénze kellett, hisz az nekünk is volt.
Én sokkal inkább a szívét akartam, amit majd önként és dalolva
fog átadni, s végül a szeme előtt fogom összeroppantani a
tenyeremben.
Drága szerecsendiom!
VálaszTörlésNa, végre megérkeztem. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy egy új történetbe kezdtél, hiszen ezt már az elejétől tudom követni! És aztán...egészen egyszerűen ledöbbentően eredeti volt ez a két rész, még nem nagyon olvastam olyan blogot, ahol a szereplők többsége ennyire negatív és taszító lett volna. Ez alapjában véve azért fantasztikus, mert a változásukat élvezetes lesz olvasni! Nagyon nagyon nagyon erős kezdés lett, le a kalappal előtted, már iszonyú kíváncsi vagyok mi lesz ebből! Sok sikert szeretnék hozzá kívánni, tehetséges vagy, én pedig nagyon szeretlek, és ígérem legközelebb többet írok! <333333
Millió puszi, Azy
Drága, édes, kedves és angyali Azy! (apropó, olvastam, hogy a Crazy-ből lett; sosem gondoltam volna, és szerintem nagyon menő)
TörlésÉn pedig nagyon megörültem, amikor láttam, hogy valaki írt, és hogy ez a valaki pont te voltál. Mostanában annyira elbizonytalanodtam pár dolog miatt, és azt hittem, már senkinek sem tetszik, amit csinálok. Ne is kérdezd... bolond vagyok, tudom. Eredeti? :$:') esküszöm sírni fogok a megkönnyebbüléstől. Már olyan régen szerettem volna egy olyan történetet írni, amit sehol sem látott még senki, és örülök, hogy szerinted sikerült. Az erős kezdést pedig azért terveztem így, ahogy a negatív karaktereket is, mert kihívást akartam. Leírni egy igazi jellemfejlődést, és megmutatni másoknak, hogy az emberek képesek változni, ha van miért. Köszönöm a jókívánságot <33 És nekem már ez is nagyon sok, nincs szükség regényekre, hogy boldog legyek. <333
Millio puszi Xx köszönök mindent, és nagyon nagyon nagyon szeretlek <333
Egyetlen, drága faszfejem! (Ez olyan menő megszólítás, mondtam, hogy ezt fogom használni.)
VálaszTörlésVégre az okos kis Lizike is eljutott odáig, hogy elolvassa a tökéletes kis Kingácska fantasztikus kis blogját. Őszintén? Nagyon tetszik! De komolyan. tök egyedi, és jó! :) *-* Fantasztikusan írsz, bébikém!
Ez a summer milyen egy kis sunyi, de tetszik. Louis egy nőcsábász, hmm, egész jó a teríték.*-* Alig várom, hogy a következő fejezetet olvashassam, csak így tovább!
Imádlak<333!!!
Ölel,
a Te egyetlen Lizid<3
Drága, utánozhatatlan Lizimizi! (annyira menci vagy, de buzifejű <33)
TörlésNa köszi, most elképzeltem ehhez a mondathoz egy olyan fejet, hogy besírsz, meg is mutatom majd, ha találkozunk újra... valamikor :) Örülök, hogy tetszik a történetem, és hogy egyedinek találod, hiszen a te történeteid is nagyon egyediek, szóval ez nagy bók, a híres neves LTP-től, akinek már találkozója is volt :P
Köszönöm a dicséreteket, és hogy nem szóltad meg itt is, hogy Louis a főszereplő, pedig már annyira vártam XD Köszönöm és sietek a folytatással :)
Millio puszi Xx nagyon imádlak <3 és köszönöm, hogy ilyen későn is elolvastad a hét km-es fejezeteket *.* szeri van <33333 a te faszfejed :)
Édes-Drága szerecsendiom!
VálaszTörlésTegnap késő este olvastam el a fejezetet. Telefonról. És hiába írtam volna, nem küldi el, szóval úgy gondoltam, hogy most hagyok magam után egy kisebb regényt ((mint általában)), szóval bele is kezdenék:
Az, hogy a prológushoz nem annyi visszajelzést kaptál, mint amennyire számítottál, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy valamit elrontottál. A blogolás elég nehéz. De ne felejtsd el, hogy ez még csak a kezdet! Hiszen nem rögtön lett 77 olvasód. Mindennek eljön a maga ideje. A blog majd kezd beindulni, és akkor nem ennyi, hanem tízszer ennyi megjegyzést és dicséretet fogsz kapni; ezt már most látom!
Imádom, ahogy írsz. Úgy értem, hogy minden olyan tökéletes. Annyira szépen fogalmazol, hogy ajndjkshadksda. Én nem tudom leírni értelmes szóval. Imádom a blogod külsejét. Minden annyira passzol egymáshoz. Összhangban van az egész.
Valamint azt szeretem még igazán, hogy mindenre nagyon figyelsz. A helyesírás, vesszők, stb. De természetesen ez alap dolog. Örülök, hogy vannak még ilyen tehetséges emberek! :)
A fejezetről pedig annyit, hogy:
imádom. imádom. imádom. Ahogy Summer-t beállítod..Pont ilyennek képzeltem el őt, és Louis..Louis a naiv fiú. Egyébként nem biztos, de azt gyanítom, hogy Summer új szobalánya lesz Grace.
Végszóul pedig annyit, hogy siess a folytatással, mert komolyan elvonási tüneteim lesznek!:D♥
Imádlak és millió puszi!
Jane. xx
Kedves, drága Jane!
TörlésÉpp készültem kikapcsolni a laptopot, amikor megláttam a kommentedet, és köszönöm, hogy írtál, pedig egyáltalán nem lett volna muszáj visszalépned az oldalra csak ezért. Az pedig, hogy ilyen hosszú lett, komolyan mondom, levettél a lábamról, hiszen a mondanivalója sem semmi.
Tudom, hogy kicsit kiborultam, de azóta már kicsit megbántam, hogy ezeket írtam, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez nem jelenti azt, hogy szar lett a történet, és én akkor is írnám, ha csak egyetlen ember jelezne vissza - hiszen imádom csinálni. Köszönöm a biztatást, és hogy "beszéltél a fejemmel" tényleg hálás vagyok a soraidért.
Az pedig, hogy imádod, ahogy írok, nos... mindennél többet jelent nekem. És én is képtelen vagyok megfogalmazni egyetlen szóban. A kinézetet pedig csakis Natalia-nak köszönhetem, és én is imádom *.* nem is beszélve arról, hogy a lila a kedvenc színem. Tehetség... nagy szavak, de köszönöm, örülök, hogy itt vagy <33
Elárulom neked, hogy Summert eleinte nem szerettem volna ilyen gonosznak beállítani, de aztán egyik nap kipattant a fejemből ez a párbeszéd, és onnantól nem volt visszaút. Louis pedig vak, akár egy fülig szerelmes tini.. ki hibáztathatná? :) Azt pedig, hogy ki lesz a szobalány, nos, már nem is kell olyan sokat várni, hogy kiderüljön. Ígérem, sietek a folytatással, ma este is írni fogok <33
Millio puszi Xx és remélem nem lesznek elvonási tüneteid <33 köszönök mindent! :)
Most, hogy így elolvastam az előttem szólók véleményét, és köszönését, arra gondoltam, hogy ki kellene találnom valami frappáns megszólítást ide neked, de tulajdonképpen semmi sem jut az eszembe így hirtelen.
VálaszTörlésÚgyhogy marad hát ez:
Szia! :D Igen, unalmas, de ez van XD
Szóval, sajnálom, hogy nem én lehettem az első, aki írt ide neked, de minden bizonnyal én voltam a második aki et elolvashatta. (Az első te voltál :P)
És, mint már mondtam az elején, szerintem tökéletes lesz ez a sztori, és imádom Louist, bár még mindig nem vett rá semmi, hogy én is írjak vele. Imádom a karakterét, a stílusát, és a gondolkodását, és... igen. Ez a történet teljesen egyedi, és pont ezért lesz sikeres, ne aggódj <3 Kezd izgalmassá válni a történet, és egyre jobban érdekel, hogy vajon sikerül-e Summer terve. :P
xoxo, LOVE
Cher Brooks
Drága, egyetlen Cher!
TörlésNe aggódj, nekem teljesen megfelel a szia is, hiszen általában csak te szoktad ezt használni, úgyhogy a maga módján még egyedi is <33 Nem tudom megunni.
Ne sajnáld, hiszen teljesen mindegy, hányadik vagy, abban pedig biztos vagyok, hogy nagyon hamar elolvastad, de el kell árulja, hogy az egyik legjobb barátnőm már akkor elolvasta, amikor még ki sem tettem :P Bocsi <33
Én személy szerint nagyon szeretem ezt a történetet, a megírása is egy élmény volt, az ahogy a szálakat szövögethettem, és változtathattam a szereplők karakterén. Próbáltam az egyediségre törekedni, és örülök, hogy úgy érzed, sikerült. Ne aggódj, izgalmakban sosem lesz hiány, viszont az, hogy sikerül-e a terve... majd mindent a maga idejében, hisz így izgalmas <3
Millio puszi Xx nagyon szeretlek <333 és köszönöm, hogy írtál <333
Haligali! <3
VálaszTörlésÚr isten de bunkó ez a csaj! Én fogom összeroppantani a tenyerembe! :O
Ami azt illeti, tényleg nem gondoltam volna hogy a másik lány - Bella -, ott fog dolgozni náluk. Ha jól sejtem :D
Egyre jobban imádom az alaptörténetet és komolyan nem bírok várni a következő fejezetekig! Ez a Louis túl naiv, de tetszik. Kifejezetten tetszik a személyisége és az is, hogy most nem a lány fog szenvedni, hanem Ő. :)
Persze, ez nem az jelenti, hogy örülök is neki! :D Viszont, amilyen egoista, bunkó, de mégis aranyos természetű fiú.. :D
Sok sikert a következőhöz, izgatottan várom <3333
Helóbeló :)
TörlésIgen, ez a csaj nagyon bunkó, és beképzelt, és még sorolhatnám.. szóval egy tipikus elkényeztetett liba, amiből elég sok van mostanság. Igen, jól sejted, és reméltem hogy nem sokan számítanak majd erre a fordulatra *.*
Köszönöm szépen, jól esik hallani, hogy ennyire tetszik az alaptörténet, hiszen próbáltam kihozni magamból a legtöbbet, és egy durva történetet összehozni. Lou szenvedni fog, feltéve ha rájön, hogy kihasználják. Rengeteg blogot olvastam, ahol mindig a lányok szenvedtek, és szerettem volna megmutatni, hogy bizony a fiúknak sem mindig könnyű. :)
Aranyos? Pedig még nem is ismered az igazi személyiségét, ami a felszín alatt lapul :P
Köszönöm, köszönöm és köszönöm <3 remélem tetszeni fog, és boldog vagyok, amiért írtál :)
Millio puszi Xx szeretlek <333
Drága Csillag!
VálaszTörlésLe vagyok sújtva, Summer egyre rettenetesebben viselkedik – mondjuk, ezzel tisztában is vagyok, de hogy az elején ennyire magas szinten már egy vipera volt. Viszont az, hogy a szereplők ennyire negatívak tökéletes jellemfejlődést igéz elő majd a történet végére. Louis az olvasottak alapján már most nagyon belegabalyodott a lányba, ami megdöbbentett, miért nem képes észrevenni, hogy milyen lány Summer? Nagyon rossz emberismerő! Annak ellenére, hogy annyi lánnyal volt már dolga pont a leges legrosszabb nyomában koslat. A történet nagyon erős kezdéssel vette kezdetét, amiért büszke lehetsz magadra, hiszen egyszerűen elképesztő vagy! *.* <3 Louis nyomulása kicsit ledöbbentő volt, ami azért is jó számomra, mert ilyen – mint azt már említettem – tulajdonságokkal még nem láttam felruházva és rettenetesen tetszik, hogy ilyennek alkottad meg. Nagyon egyedi és csodálatos. Summert utálom!!! De ezzel már Te is tisztában vagy és már előre sajnálom kicsi Louis – t, de tudom, hogy a részéről a másik (pozitív) oldal sem fakul majd el :) Most egyszerűen nem tudok többet írni, mert annyira érdekel már a folytatás, hogy nem bírok magammal, de az ígéretemet – miszerint mindegyik fejezethez írok – be akarom tartani! <3
Összegzés; imádtam ezt a fejezetet, tele volt kétséget ejtő érzelmekkel és felvilágosított bennünket azzal kapcsolatban, hogy a tökéletes történeted tele lesz csavarokkal. Imádom!!!! <33333
Millió puszi és szoros ölelés!!!! <33333333 Nagyon szeretlek, és azonnal olvasom is tovább, már annyira érdekel!!!!! *.* <33333333333333333333
Drága, kedves, imádnivaló Csigusz!
TörlésLe vagy sújtva? Ez vicces, hiszen már nagyon sokat olvashattál róla a nyáron, arról nem is beszélve, hogy együtt csináltunk a Trailer videót, és jó sokat nevettünk azon a bizonyos autós részen :) Jaj, de régen is volt már az... imádtam, olyan jó volt :) Most bezzeg semmire sincs időnk és még tanulnom is kell :( De nem is panaszkodom tovább. :) Tudom, nagyon negatívak lettek a szereplőim, de szerettem volna valami újat alkotni, ami remélem sikerülni fog *.* Louist pedig elvakítja a szerelem, azért nem vette észre, hogy Summer milyen, plusz a lány elég jó manipulátor lett, nem gondolod?
Amúgy, én egyáltalán nem utálom Summert, hiszen a maga módján a szívemhez nőtt - talán azért mert élvezetes volt vele írni, hiszen egy hozzá hasonló lány számára tényleg nem léteztek akadályok, így elengedhettem a fantáziámat. Tisztában vagyok, mit érzel vele kapcsolatban :) Köszönöm, hogy most is írtál, ennyi idő elteltével is <333 te vagy a legaranyosabb ember, akit ismerek <3333
Millio puszi Xx nagyon nagyon szeretlek és köszönök minden támogatást és hogy a barátom vagy <3333 *.* Összegzés *.* ahww :)