10. fejezet: Without her

Sziasztok :) Hát itt a hétvége, végre valahára. Köszönöm a két kommentet, és a pipákat, remélem most is megajándékoztok velük. A komihatárt még mindig fenn tartom (4). Nem is húzom a szót, jó olvasást és szeretlek titeket <3

*Niall*

Két nap. Ennyi idő telt el AZ óta, és ennyi ideje még csak a hangját sem hallottam. Pedig minden nap, amikor van egy szabad percem, felhívom. De sosem veszi fel a telefont, ha valaki mégis válaszol a vonal másik feléről, az sem ő, hanem az egyik barátnője.

- Szia haver, miért búslakodsz itt egymagadban? – veregette meg a vállam Zayn, majd kényelmesen elhelyezkedett mellettem.

- Csak nem volt kedvem elmenni a többiekkel, ahogy látom neked sem – állapítottam meg, hiszen csak mi ketten vagyunk ebben a hatalmas házban. Ülünk egymás mellett és bámulunk ki a semmibe, vagyis személy szerint én pont ezt csinálom.

- Na persze. Valami baj történt Kellyvel? – kérdezgetett tovább, mert nem csak ő, de senki más se tud arról, hogy mi történt aznap este. Amikor hazajöttem felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Minek kössem az orrukra a problémáimat, hisz nekik is megvan a saját bajuk – Ugyan haver, nem mondom el senkinek, ha nem akarod. De tapasztalatból mondom, hogy jó kibeszélni magadból, bármilyen hülyén hangzik is. Amikor én összeveszek Perrievel, akkor mindig Liamnek panaszkodom, és ez segít.

- Hát jó. Azt mondta vége. Szakított velem – most, hogy hangosan is kimondtam, az egész olyan valóságosnak tűnt. Csak most döbbentem rá, hogy tényleg mindennek vége.

- Tessék? De olyan jól megvoltatok. Mi változott meg? – nézett rám kitágult szemekkel Zayn, és a válaszomra várt, csak sajnos én magam sem tudom mit is mondhatnék. Így az elején kezdtem.

- Aznap átmentem és azt mondta, hogy nem szeretné, ha miatta menne tönkre a banda. Hogy ti vagytok a családom, és ez mindennél fontosabb. Hiába próbáltam győzködni, hogy már ő is a családom része. Nem használt… - mondtam volna tovább, de Zayn nem várta meg, hogy befejezzem, máris feltette kérdéseit.

- Harry miatt van az egész? De hiszen azt már tisztáztuk. Amúgy se oszlana fel a banda pár vita miatt. A család is család marad, attól, hogy néha összevesznek – csóválta a fejét, és a vállamra rakta az egyik kezét, ezzel ösztökélve a folytatásra. Minden egyes szó kiejtésével könnyebb volt minden, de még így is nagyon nehéz.

- Tudom. A legröhejesebb az egészben, hogy azt hittem, a rajongók miatt akar szakítani, ugyanis egy hatalmas lila folt volt az egyik szeme alatt. De ő azt mondta, hogy velük nincs semmi baja, és hogy a másik lány sokkal rosszabbul járt – nevettem fel fájdalmasan, mert elképzeltem, ahogy bever annak a csajnak, aki bántani merte. Kár, hogy nem én védtem meg, hogy nem voltam mellette abban a pillanatban.

- Nem semmi – adott hangot döbbenetének Zayn is, majd ő is elmosolyodott. Mikor mind a ketten befejeztük, újra elkomorult az arcom és folytattam az aznap történtek mesélését.

- Az egészben a legszörnyűbb, hogy most először mondta ki, hogy szeret. Mégis elhagyott. Kituszkolt az ajtón, és becsapta előttem azt. Hallottam, ahogy legörnyed a földre és sír, még dörömböltem is, hogy engedjen be, de nem tette. Most meg ahányszor felhívom, nem veszi fel, csak a barátnői. Ők pedig minden alkalommal elmondják, hogy bezárkózott a szobájába és nem csak velem, de velük sem hajlandó beszélni – ha nem lenne a sok stúdiózás lehet, hogy én is ezt csinálnám. De nem engedhetem meg magamnak, mert a fiúknak szükségük van rám.

- De ha őt is ennyire megviseli, akkor miért csinálja ezt? Hisz látszik a viselkedésén, hogy még mindig szeret – húzogatta le az ujjait az állán Zayn a képzeletbeli szakállát simogatva, mint aki nagyon elgondolkozik valamin. De nem jött rá a válaszra, ahogyan én sem, pedig már régóta ezen töröm a buksimat.

- Őszintén? Én sem tudom – hajtottam le a fejem, és felálltam a helyemről, hogy a konyhában keressek magamnak valami kaját. Végül a kezemben egy 10 literes fagyival ültem vissza az előző helyemre.

- Menj el hozzá, és beszéljétek meg! – tanácsolta a haverom, de félek, hogyha elmennék, akkor látnám, hogy a barátnői hazudtak és egyáltalán nincs megviselve úgy, mint én. Az nagyon fájna. Vagy mi lesz, ha beállítok hozzájuk, és elküld a fenébe?

- De szóba sem akar állni velem – mondtam majd bekaptam egy hatalmas kanál fagyit. A hirtelen jött hidegtől még az agyam is lefagyott.

- Hát pedig muszáj lesz neki – mosolygott ravaszul Zayn és igaza volt. Muszáj tisztáznunk. Megbeszélnünk ezt az egészet, és akkor talán onnan folytathatnánk a kapcsolatunkat, ahol abbamaradt. Meg kell próbálnom.

- Oké, később átmegyek hozzá – mosolyogtam vidáman, de barátom csak megcsóválta a fejét kinyilvánítva nem tetszését.

- Később? Egy fenét! Most – szedte ki a kezemből a kaját, eltette a helyére, majd felhúzott a kanapéról és fellökdösött a lépcsőn egészen a szobámig. Ott leráncigálta rólam a tegnapi ruháimat és benyomott a zuhany alá.

- Ki ne gyere onnan, amíg rózsa illatú nem leszel, megértetted? – kiabálta túl a víz zajos csobogásának hangját, én pedig nekiláttam a mosdásnak. Bekentem tusfürdővel a testem minden egyes négyzetcentiméterét, és amikor ezzel készen lettem a hajam is besamponoztam. Negyed órával később teljesen tiszta lettem.

- Kiszedtem pár király cuccot a szekrényedből. Szerintem ezeket kéne felvenned – dobott meg a saját ruháimmal, mire végre újra önfeledten és boldogan nevettem fel. Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.

- Na hogy festek? - kértem ki a véleményét, amint belebújtam az általa választott ruhákba, mire rám kacsintott, és kacéran megjegyezte, hogyha csaj lenne, tuti rám ugrana. Ez megint egy kisebb röhögő görcsöt váltott ki mindkettőnkből. Gyorsan rohantunk le a lépcsőn, és száguldottunk egészen a parkolóig, ahol a kocsim állt.

- Na, indulás és vezess óvatosan – állt meg az autóm mellett Zayn, mivel ezt egyedül kell elintéznem. Nélküle. Amint kijutottam a parkolóból Kellyék háza felé vettem az irányt. Vak sötétben is odatalálnék, pedig nem jártam nála olyan sokszor. Eléggé sietősre vettem a tempót, de természetesen a sebességkorlátozáson belül, mert nem lenne jó, ha elkapna egy zsaru, pont most, meg persze amúgy sem. Pechemre majdnem minden lámpa pirosra váltott az út során, így a szokásosnál jóval tovább tartott elérnem hozzájuk. De ami ott fogadott, az még a legrosszabb rémálmaimat is túlszárnyalta.