A gyönyörű fejléc Azy érdeme, minden más, amit ezen a blogon látsz az én munkám. Kérlek ne lopd, és ha lehet, ne becsméreld!

2013. szeptember 18., szerda

XIX. fejezet: Mi a franc?

Sziasztok!
Hűha, fogalmam sincs, hogy mivel kezdhetném, hiszen mindig olyan nehéz ide írni, és megtalálni a megfelelő szavakat. Szeretném elmondani nektek, hogy mennyire szeretlek titeket, és köszönök mindent, amit adtok nekem. Borzasztóan sokat jelent minden megjegyzés, pipa és díj (a kettőt, amit kaptam, amint tudom kiteszem).
Erről a részről csak annyit, hogy kicsit agresszív lett, és talán még jobban megdöbbentek Zayn viselkedésén, mint eddig. Nem akarom veletek megutáltatni a szereplőket, csak egyszerűen így álmodtam meg a történetet. Apropó, történetek.
FONTOS! Szóval, mivel megfáztam, több időm jutott írásra, és hasonlókra, így ki is tettem egy szavazást a blog folytatásával kapcsolatban. Pár hónapja megszavaztátok, hogy Louis legyen a blog harmadik történetének főszereplője. Én viszont most arra vagyok kíváncsi, hogy ki legyen a negyedik? HARRY vagy LIAM? Mind a kettőjükkel van már egy elképzelésem, de fogalmam sincs, melyiket valósítsam meg előbb, így szükségem lenne a segítségetekre *.* Oldalt leírtam, de akkor ide is: Szavazatok érvényesek: komiban és chat-en, és mindenki csak egy embert választhat <3
Millio puszi Xx szeretlek titeket, és jó olvasást!

~Victoria Jones~
Reggel teljesen kipihenten keltem fel, olyan voltam mint egy energiabomba, aki minden egyes másodpercben csinálna valamit. Kicsattantam a bennem lévő izgatottságtól, ami teljesen átjárta a testem, mintha adrenalin folyt volna az ereimben vér helyett. Alig vártam, hogy végre elinduljak a fiúkhoz, de sajnos, még el kellett készülnöm a nagy találkozás előtt. Szinte sprinteltem a fürdőbe, majdnem elestem a szobám küszöbében, de csodával határos módon megkapaszkodtam a falban, így nem zúztam össze az arcom és a testem. Beérve a fürdőbe, vettem egy gyors zuhanyt, akár csak tegnap vagy tegnapelőtt, vagyis minden nap. Nem tökölődtem sokat, mint általában, szinte csak a rutin kedvéért, megszokásból vizeztem be magam. Fogtam egy hatalmas törölközőt, szárazra töröltem minden egyes porcikámat, belebújtam a tiszta fehérneműimbe és elkezdtem magamra ráncigálni a ruhákat. Miután kész lettem, egy kicsit lassabb tempóban kocogtam a konyha felé, ahol magamba öntöttem fél liter narancslevet – a kávét mellőztem, érthető okokból – és egy tál gyümölcssalátát. Sokáig tartott felszeletelni a színes gyümölcsöket, de igazán megérte. Sokkal jobb kedvem lett tőle, így már nem csak az izgatottságtól kalapált hangosan a szívem a mellkasom mögött. Bekapcsoltam a rádiót, amiben az egyik kedvenc számom szólalt meg, így a tállal a kezemben táncoltam át a nappalin. Ha valaki ezt látta volna, bizonyára elvitetett volna abba a bizonyos sárga házba. Magamban felkuncogtam ezen, hisz elképzeltem ahogy egy fehér láncos és csatos pulcsiban vezetnek ki innen, ahogy azt a filmekben szokták. Hajamat laza kontyba rendeztem, szememet pedig egyszerűen kihúztam, hogy szebb legyen a tekintettem. Nem szoktam minden nap sminket használni, de most minden kis női praktikát be kellett vetnem, annak érdekében, hogy visszaszerezzem. Felvettem a csizmámat és beledugtam a fülhallgatókat a fülembe, végül dúdolgatva sétáltam ki az utcára, kezemben a kedvenc táskámmal. Éreztem, hogy ez a nap megváltoztat majd mindent, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon milyen irányba. Remélem, hogy minden rendbe jön. Ez és hasonló pozitív gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor elhaladtam a London Eye előtt. Agyamat emlékek sokasága lepte el, amik részben vidámak, részben szomorúak voltak. Próbáltam csak a jóra gondolni, de minden jóban volt valami rossz is, ami megmérgezte a szépségét. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha mégsem mennék el most a srácokhoz. Talán el tudnám kerülni őket egész életemben, és akkor nekem is jó lenne és nekik is. Lábaim abbahagyták a sétálást, megálltam, mintha odaragasztottak volna a betonhoz. Választhattam; haza megyek és túl lépek mindenen, vagy tovább küzdök. Ha az első mellett döntenék, akkor sok fájdalomtól megkímélném magam, viszont lehet, hogy sok felejthetetlen és örömteli pillanatot dobnék el magamtól csak azért, mert túl vágya voltam az adott pillanatban. Vettem egy mély lélegzetet és újra egymás után pakolgattam lábaimat, csak nem az eddigi irányba. Fejemben hangosan üvöltött két ellentétes gondolat, majd szét esett, mintha egy ördög és egy angyalka ült volna az egy és másik vállamon. Sokáig tartott, de végül ismételten döntésre jutottam. Visszafordultam és a One Direction villa lett az új  úti célom. Az emberek értetlenül bámultak rám, úgy éreztem mindenki engem néz, bár ez nem volt meglepő, hisz szinte forgolódtam az imént, ami valljuk be röhejes viselkedésnek számított.
Remegve emeltem fel a kezemet, kopogásra készen, lesz ami lesz alapon. Hangosan dörömböltem az ajtón, miközben éreztem, hogy egyre melegebbé válik az épület. Alig kaptam levegőt, tenyerem izzadni kezdett, szívem pedig hevesen járt, már attól féltem, hogy helyben szívinfarktust kapok. Az ajtó résnyire kinyílt, de senki sem nyitotta ki igazán, olyan volt, mintha véletlenül így hagyták volna a nagy sietségben. Bátortalanul lépkedtem be, de senkit sem találtam otthon.
- Hahó, srácok itt vagytok? - kiabáltam el magam, amikor egy hatalmas koppanást hallottam meg az emelet felől. Ugye nem egy betörő járkál itt?! Lenyugtattam magam, miszerint ha tényleg egy bűnöző lenne, akkor nagyobb lenne a rendetlenség, bár az a melltartó elég furán mutatott a kanapé mellett, de mindezt elkönyveltem Harry egyik kalandjának az egyik kedves „barátnőjével". Az ismeretlen hang irányába indultam, ami Zayn szobájához vezetett, mire szemöldökeim az egekbe szöktek a testem felett úrrá lett döbbenettől. Talán csak ő van itthon az egész házban? Ez olyan Louisos, mosolyodtam el. Imádtam ezt a srácot, s eszméletlen, hogy összehozta mindezt, csak nekünk. Boldogan nyitottam be az ajtón, de amit megláttam az nagyon meglepett. Egy szőke hajú lány lépett ki a fürdőszobából, kezében Zayn ruháival, aki kitágult pupillákkal méregetett. Testemet elöntötte a méreg, de kényszerítettem magam, hogy nyugton maradjak. Még sem ugorhatok neki egy vadidegen csajnak, csak mert a volt barátom ruhái voltak nála. Az is lehet, hogy egy rajongó, aki imádja a srácokat.
- Te meg ki vagy? - kérdezte meg végül, amikor szóhoz jutott, de én még mindig csak őt bámultam. Olyan ismerős volt a hangja és az arca is, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy mégis honnan. Agyam cserben hagyott, vagy csupán csak egy óriási csalódástól akart megóvni, mert nagy volt rá az esély, hogy ő nem más, mint Perrie Edwards, a One Direction rossz fiújának előző barátnője. Ugyan már, kit áltatok? Ezer százalék, hogy ő az, ami csak annyit jelenthet, hogy... Szemeim könnybe lábadtak, úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok, a végtagjaim kezdtek szörnyen nehezek lenni, a térdem pedig alig észrevehetően megremegett kétségbeesésemben.
- Zayn barátnője – mosolygott kedvesen. Két szó, mégis fenekestől felforgatott mindent. Még egy hete sem volt, hogy szakítottunk, és ő máris...? Nem, az nem lehet, vagy mégis? Szívem kihagyott egy feleslegesnek vélt ütemet, s talán épp fel akarta mondani a szolgálatot, melyet eddig oly kitartóan végzett, végül mégiscsak tovább folytatta szabálytalan ritmusának dübörgését.
- Nem hiszek neked – förmedtem rá, hangom ellenszenvesen csengett, alig ismertem magamra. Sosem beszéltem még ilyen lekezelően senkivel sem ezelőtt, de nagyon úgy látszott, hogy ez a srác többet jelentett nekem, mint azt valaha is gondoltam volna.
- Pedig ez az igazság, de te ki vagy? - kérdezte meg ismét, kezeim pedig azonnal ökölbe szorultak és  abban a pillanatban hatalmas késztetést éreztem arra, hogy beverjek egyet ennek az idióta libának, bár tudtam, hogy felesleges lenne. Ő már választott, és az egyetlen ember, akit hibáztathattam, az én voltam. Én rontottam el mindent, amikor megírtam azt a hülye cikket, én nem töröltem le a laptopomról, és legfőképpen én voltam az az idióta, aki nem mondta el az igazat, amikor már időszerű lett volna. Mivel nem akartam jelenetet rendezni, csak lementem a lépcsőn, vagyis inkább kirohantam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót, s úgy száguldottam le a már említett lépcsőfokokon. Szememből patakoztak a könnyek, teljesen ki voltam borulva, és ami a legrosszabb, hogy a nappalin átfutva megláttam azt a melltartót, ami már az érkezésemkor is szemet szúrt. Kezdtem azt hinni, hogy még sem Harry egyik barátnője hagyta itt, hanem Perrie. Ezek ketten itt szexeltek, feltehetőleg részegen, míg én otthon aludtam. Mára már sokadszorra , agyamat elöntötte a méreg, de nem is ez tett be végül, hanem hogy az a szőke utánam jött és rám ugrott hátulról. Úgy dőltem el, mint egy zsák krumpli, szétterülve a padlón, miközben ő csak fojtogatott. Próbáltam szabadulni alóla, de nem sikerült, és bevallom féltem. Rettegtem, hiszen mióta megismertem Zaynt, ez a harmadik ehhez hasonló alkalom az életemben, és lehet, hogy most fogok meghalni. Na jó, tuti nem akart megölni, de hasonló lila foltok lesznek rajtam, mint amikor Zayn anyukája megharapdált. Ösztönösen könyököltem a hasába, így egy percre engedett a szorításán, és sikerült kimásznom alóla. Megkönnyebbültem vettem pár nagyon nagy és mély levegőt, de nem pihenhettem sokáig mivel „Miss Zayn barátnője vagyok hahaha” újra támadásba lendült. Ezúttal nem a nyakamat, hanem a hajamat vette célzásba, ami az előző kis közjátéka miatt ziláltam omlott a vállaimra, a szépen elrendezett kontyom helyett. Éreztem a fájdalmat, ami minden egyes hajszál kitépésénél belenyilallt a fejembe. Már attól féltem, hogy kopaszon kell leélnem hátra lévő életemet, feltéve, ha élve kijutok innen. Nem sikítoztam, nem lett volna értelme, mivel senki sem volt ebben a kastély méretű házban csak ez a kattant meg én. Beletérdeltem a gyomrába, hátha megint lazít a fogásán, és szerencsémre bevált. Az ajtó felé futottam, de amikor a kanapé mellett sprinteltem el, megint rám ugrott és ezúttal magammal döntöttem a bútort is. Minden porcikám sajgott, de próbáltam nem tudomást venni róla, és csak egyszerűen tovább küzdeni. Eddig a hasamon feküdtem, így megfordultam, de bár ne tettem volna, mert azonnal kaptam a szemem alá egy jobb egyenest. Pár másodpercre elhomályosult minden, végül kezeimet magam elé kaptam, hogy a további próbálkozásai ne érjék az arcomat. Kezei megint a hajamba vándoroltak és majdnem szívinfarktust kaptam, amikor megláttam egy hajcsomót a kezében. Az övé lett Zayn, akkor meg mégis mi a franc baja van? Hirtelen ajtócsapkodásra lettem figyelmes, de nem túlzottan érdekelt, mivel Perrievel voltam elfoglalva.
- Mi a jó büdös franc folyik itt? - hallottam meg egy mély, ismerősen csengő hangot, mire megkönnyebbülés lett úrrá a testemen. Tudtam, hogy ő, vagy az egyik haverja majd leszedi rólam a támadómat és végre haza mehetek. Nem csalódtam bennük, az ütések abba maradtak, én pedig végre kaptam levegőt, mivel eddig Pezz a mellkasomon ült, kiszorítva minden csepp oxigént a tüdőmből.
- Jól vagy? - segített fel Niall és azonnal magához ölelt, míg Harry és Liam lefogták Perriet. Hirtelen nem tudtam tovább visszafojtani a sírást, és kiadtam magamból mindent. Niall kedvesen simogatta a hátam, pedig ezt nem neki kellett volna. De ő? Csak bámult ki a fejéből bambán és hol engem hol a barátnőjét nézte. El akartam tűnni, elmenni innen a lehető legmesszebb és többé soha a büdös életben be sem tenni ide a lábam. Leszedtem magamról Nialler védelmező karjait és az ajtó irányába indultam.
- Sajnálom, én nem tudtam – Louis lebiggyesztette a száját, mire megöleltem és a fülébe  suttogtam, hogy nem számít. Adott az arcomra egy cuppanós puszit, végül ismét töretlenül haladtam a célom felé. Már az ajtónál jártam, amikor Zayn utánam szólt.
- Mi történt? - hallottam a hangjában egy csöppnyi aggodalmat, de az is lehet, hogy csak én képzelődtem, mert azt szerettem volna, ha aggódna miattam. De ez biztosan nem így volt, hisz akkor már megölelt volna, azt mondta volna, hogy szeret vagy valami hasonló.
- Kérdezd a barátnődet! - idegesen csaptam be magam mögött az ajtó és lerohantam a lépcsőn, egyenesen az utcára. Könnyeimet törölgetve fogtam egy taxit, és amint beültem lediktáltam a sofőrnek a címemet. Hátra ültem, nem akartam, hogy lássa, ahogy lefolynak az arcomon a meleg könnycseppek, amiket mégis jéghidegnek éreztem a lángokban álló fejem miatt. A halk rádióban egy One Direction szám csendült fel, mire legszívesebben üvöltöttem volna egy hatalmasat. Miért kell még most is szívatni, hmm? Néztem fel az égre, mintha csak Istent kérném számon, aki természetesen szart a fejemre, és nem válaszolt. Inkább az útra koncentráltam, kinéztem az ablakon és vártam, hogy minél hamarabb hazaérjek. Viszont amikor már csak két utcányira voltunk a célállomástól, olyat pillantottam meg, ami megállásra késztetett.
- Kérem, álljon meg, ki szeretnék szállni – kérleltem a sofőrt, aki félre állt, én pedig azonnal kipattantam a hátsó ülésről.

~Zayn Malik~
Lefagyva álltam, miután Tori kiszáguldott a lakásból. Haja zilált volt, ruhája elszakadt az egyik vállánál, szeme alatt egy vörös folt éktelenkedett, de még így is gyönyörűen nézett ki. Nem is a jelenléte kavart fel igazán, sokkal inkább a szavai. Értetlenül fordultam Perrie felé, aki már sokkal nyugodtabb volt, s kezében még mindig ott szorongatott pár barna hajtincset.
- Hogy kit kérdezzek? - emeltem fel szemöldökeimet és kérdően néztem világos szemébe. Fejét lehajtotta, kerülte a tekintetemet, de addig nem megy sehova, ameddig nem válaszolt a kérdéseimre – Válaszolj! – hangom kicsit hangosabb volt, de csak azért, mert már kezdett vészesen fogyni a türelmem.
- Izé – beharapta alsó ajkát, amit régen olyan csábítónak gondoltam, most viszont a falra tudtam volna mászni tőle – azt mondtam neki, hogy a barátnőd vagyok. Tudom, hogy hiba volt, de amikor megláttam. Olyan csinos, én pedig kiborultam. Ráugrottam és ütni kezdtem, mert mérges voltam rá, rád és magamra. Sajnálom – mondandója végén már alig lehetett hallani mit beszélt, mivel a szipogása eltorzította szavait. Harry védelmezően magához ölelte, mire Pezz bőgni kezdett. Még sosem láttam ilyen állapotban, és nagyon megsajnáltam.
- Semmi baj, nem haragszom – nyomtam egy puszit a homlokára, mire egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Rendbe hozom. Megmondom neki, mi is az igazság, hogy őt szereted és nem engem – mondta két szipogás között, de felemeltem a kezeimet tiltakozásként.
- Nem kell – azzal ott hagytam őket és felmentem a szobámba. Nem akartam, hogy Tori tudja az igazságot. Így legalább biztos nem fog keresni. Akkor pedig elkerülhetem őt egész életemben és boldog lesz, ahogyan én is, feltéve ha egyszer sikerül majd túl tennem magam rajta.

15 megjegyzés:

  1. Drága szerecsendio!

    OMG!! Jézusom! Erre komolyan nem számítottam. Azt gondoltam, hogy találkozni fognak, na de így? És Zayn: Mi az, hogy semmi baj? Normális? Semmi baj az, ha majdnem szétfojtják azt akit szeret? Na ne!

    A rész fantasztikus lett és megérte várni rá :)) A mostani blogomat abba hagyom, mert egyáltalán nincs rá időm, viszont, ha egyszer folytatom az írást, akkor biztos, hogy sokkal jobb lesz, hiszen te vagy a példaképem, így nem lesz nehéz :)

    Te is beteg vagy? Hát én is, mondjuk engem nem találtak annyira betegnek, hogy ne kelljen suliba mennem így holnap három dogával fogok szembesülni. De mindegy is.

    Szóval gratulálok a részhez és jobbulááást! <33

    Sok-sok puszi, Kriszti :)

    Ui.: Sztem Liam-es legyen a negyedik, mert Harry-ből tucatszámra gyártják a blogokat, de, ha végül Harry-set csinálsz, biztos vagyok benne, hogy ki fog tűnni a tömegből! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti!
      Haha, örülök, hogy úgy gondolod, hogy megérte várni rá, hiszen ezzel az egyetlen mondattal sikerült feldobnod a napomat. Nagyon édes vagy, és leírhatatlanul hálás vagyok neked, amiért mindig írsz. Eszméletlen vagy!
      Zayn, nos.. nem is fűznék hozzá túl sokat, hiszen nem lenne túl sok értelme. Meg van bolondulva, és ez még egy ideig nem fog változni. Sajnálom. <3
      Sajnálom, amiért befejezed a blogodat, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer újra kezdenéd, akkor sokkal jobban menne. Hisz nekem is ez a második próbálkozásom. Példakép? :O OMG! Nagyon szeretlek <3
      Igen, és sajnos nekem is suliba kell mennem, csak az edzéseket hagyom ki a héten. Köszönöm, és jobbulást neked is! :*
      Köszönök mindent!
      Millio puszi Xx
      ui.: felírtam a szavazatod ;)

      Törlés
  2. Szia Drága!
    Neeeeeeee! Ez fanasztikus nagyon nagyon imádom! Komolyan ráugott hátulról és a haját is kitépte????!! Naaa ez egy kicsit durva és Zayn egy kicsit nagyon bunkó és most nem is bánom hogy ilyennek írtad le!!De akkor is nagyon IMÁDOM !!!!!!! Na ez kellett nekem hogy SZUPER napom legyen ez a rész most NAGYON feldobott köszönöm hogy megírtad!!!! Nagyon nagyon várom a folyatatást
    kkomolyan tűkön ülök!!!!!
    Millió puszi Liza!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza!
      Deeeee! Komolyan ráugrott hátulról, és komolyan kitépte a haját- Hidd csak el nekem, hiszen mindez "valóság" ha lehet ennek nevezni ezt a történetet. Végre, valaki, aki nem bánja, hogy ilyennek írtam le Zayn viselkedését, hát nagyon köszönöm. Nekem pedig ettől lett SZUPER a napom. De komolyan. Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen csodás véleménnyel ajándékoztál meg. Alig várom, hogy mutathassam a folytatást, hisz nagyon szívesen írtam.
      Millio puszi XX köszönöm, hogy szántál időt a blogomra <3 :*

      Törlés
  3. Drága, Egyetlen Csillagom!

    Először is ismételten jobbulást kívánok Neked! <3 Remélem, hamar rendbe jössz és legyőzöd a bacikat! <3 A résszel kapcsolatban pedig teljesen ledöbbentem :O *.* Tényleg látszik rajta, hogy amikor megalkottad rossz hangulatban voltál. Mesélted is nekem, hogy milyen agresszív lesz, de hogy ennyire… az egészet magam előtt láttam. Az eleje egyfajta sejtetésnek csengett azzal kapcsolatban, hogy ugye a lánynak volt egy előérzete és meg is torpant, mert azért benne volt a félelem. De ő sem gondolt arra, hogy ilyen dolog kapcsán kell rettegnie. Szerintem, ha mindez velem történt volna meg sokkot kapok. Tudom, hogy esetleg furán fog hangzani, de én sajnálom Perrie – t, hiszen nem lehetett neki könnyű, hogy egy másik lány miatt hagyták el, de ez azért nem alacsony fokon volt túlzás. És a hazugság… hiszen annak semmi értelme sincsen! De hát féltékeny a kicsi lány, de bele kellene nyugodnia, hogy Zayn többé nem fogja őt szeretni, mert Toriba szerelmes. És igen tudom, hogy ez nehéz folyamat, de úgy senki sem lehet boldog, ha egy harmadik a képben van… még az a bizonyos harmadik személy sem, aki ez esetben Perrie. Olyan élethűen írtad le, hogy borzasztóan csodállak érte! *.* A tekintetem néha még el is homályosult, miközben azt olvastam miképpen szenved a mi főhősnőnk. :) Borzasztó rossz volt olvasni, hogy ennyire bántják szegény, de végül felszabadultam, amikor megérkeztek a fiúk és kettejük le is fogta Perrie – t. Niall egy tündér, amiért vigasztalta Louis bűnbánó arcát pedig teljesen magam előtt láttam :) Zayn – en megint ledöbbentem :O Azt hittem azért jobban fog aggódni a lányért és elküldi a fenébe Perrie – t. Szomorú vagyok, amiért ez nem így történt, de ahogyan mondják lesz ez még így se! :) És a mellett, hogy a folytatás is borzasztóan izgatja, a fantáziámat nem tudok nem kombinálni azzal kapcsolatban, hogy mit láthatott meg Tori. Remélem semmi olyan dolgot, ami még inkább rossz hatással lehet az így is ramaty kedvre.
    Összegzési folyamat; ez a fejezet borzasztó élethű és érzelmekkel teli cselekményt foglalt magába és már nagyon várom a jövő hét szerdát! *.*
    Millió puszi és szoros ölelés! <3 <3 <3 Nagyon szeretlek és tudom, hogy már alszol, de akkor is remélem, hogy jól telik az éjszakád TUDJUK KI társaságában! :P <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Csigusz!
      Nagyon szépen köszönöm, már is jobban érzem magam, és amúgy komolyan mondom, mert ma szinte alig köhögtem, szóval bár nem olvastam a komidat, tudat alatt megérkezett a jókívánságod :)
      Élethű lett? Hmm, ennek annyira örülök, és még szép, hogy Niall ennyire aranyos volt, mivel Niall mindig ilyen aranyos. Nagyon jól esik azt olvasni, hogy bele tudtad élni magad, hiszen szerintem minden írónak - kivétel nélkül - az a célja, hogy a fogalmazásával mindent át tudjon adni az olvasóknak. Boldog vagyok, amiért ezt sikerült megvalósítanom, még akkor is, ha ez a rész minden volt, csak nem boldog.
      Szerinted mit látott meg Tori? Amint leszel facebookon, azonnal kikérdezlek, mert borzasztóan izgatja a fantáziámat, hiszen téged ismerve, tényleg bárki és bármi lehet.
      Összegzés, az elmaradhatatlan része a véleményeidnek *.* Köszönöm, hogy írtál, és bár sajnos nem sikerült vele álmodnom, azért egész jó éjszakáét tudhatok magam mögött *.*
      Millio puszi Xx nagyon szeretlek <3 <3 <3

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Ezt nem hiszem el. Komolyan mondom szereztél egy új rendszeres olvasót, nem mintha hiányban szenvednél. Ez egyszerűen fantasztikus. Imádom a blogodat. Siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anikó!
      Nagyon szépen köszönöm, én meg azt nem hiszem el, hogy ennyire tetszik *-* Édes vagy, és szerencsére nem szenvedek hiányt az olvasókban, de az nem jelenti azt, hogy ne szeretném mindegyiket ugyanannyira. Téged is imádlak <3
      Millio puszi Xx sietek :)

      Törlés
  6. Drága szerecsendió!

    Ez a rész valami káprázatos volt. Még a szavaim is eláll tőle. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mindenre számította csak erre nem. Sosem gondoltam volna, hogy Perrie így neki fog támadni. Szegény! Mindig éri valami szerencsétlenség. Ebben a részben most úgy utálom Perrie-t. Miért kellett azt mondania, hogy Zayn barátnője? A kis hazug. Kíváncsian várom, hogy ezek után, hogy fog alakulni Perrie és a fiúk kapcsolata. Nagyon remélem, hogy Zayn Tori után fog menni mert nagyon nem szeretném ha a teljes kapcsolatuk így érne véget. Én azt szeretném ha végre együtt legyenek és ezzel szerintem nem csak én vagyok így, de gondolom ezt te is tudod. Szurkolok nekik. Kíváncsian várom, hogy Tori mégis kit fedezett fel az utcán. Azt is nagyon remélem, hogy Zayn szereti annyira Torit, hogy Perrie-t elküldje és a lány után menjen. Az olyan jó lenne :)))) Nagyon-nagyon-nagyon kíváncsian várom a kövi rész. Annyi kérdőjelet hagytál a végére :( Nem véletlenül te agy az egyik kedven írom. Tudod, hogyan kell az idegeket teljesen felhúzni majd úgy hagyni.
    Siess, tekerd előre az időt ha nem akarod, hogy megbolonduljunk! :)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szandi!
      Őszintén megvallva, én sem tudom, hol is kezdhetném. Olyan édes vagy, hogy azt lehetetlen szavakba önteni, de azért mégiscsak megpróbálkozom, ezzel a nehéz feladattal.
      Reméltem, hogy senki sem fog erre gondolni, és szerintem arra sem számít majd senki, hogy végül kit lát meg az utcán, drága főhősnőnk. Bárcsak előre tudnám pörgetni az időt, és megint szerda lenne, se sajnos nincs ilyesfajta varázserőm, pedig egy két esetben iszonyatosan jól jönne. Arról nem mondanék semmit, hogy Zayn Tori után megy-e... ahogy azt sem, hogy Perrie el fog-e tűnni. Viszont.. hogy ne hagyjalak annyira kétségek között, az őrület határán XD nos.. annyit elmondok, hogy a következő rész nem lesz szomorú, vagyis én nem tartom annak, viszont az is megdöbbentő véggel fog zárulni *.* muhahaha
      Az egyik kedvenced? *.* OMG! nagyon édes vagy :) mindjárt elsírom magam :')
      Millio puszi Xx <3

      Törlés
  7. Szia ikrem!

    Most olyan WTF fejem lehet, miután elovastam a részedet xD Mert erre nem számítottam, egy kicsit sem.. :O Oké arra igen, hogy a csajok vitázni fognak meg stb de arra nem, hogy Zayn meg se próbálja elmondani az igazat...hanem nélküle akarja folyatni az életet?! :( Ez szörnyűűű, kérlek hozd rendbe a dolgokat! Na ennyit szerettem volna mondani, mert mindjárt szétrobban a fejem annyira fáj... :I Sziia <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ikrem!
      Szia :) Remélem nem miattam robban szét a fejed, mindenesetre jobbulást kívánok! <3
      Igen, az olvasottak alapján, sikerült mindenkit meglepnem, és ez alól te sem vagy kivétel. Megpróbálom rendbe hozni a dolgokat, de nem ígérek semmit <3
      Millio puszi Xx nagyon szeretlek <3

      Törlés
  8. Szia!:)
    Uhh, úgy látom nafyon belejöttèl ezekbe a vadságokba. Végig láttam magam elött a jeleneteket és bár Perrier soha nem tudnám így eljèpzelni azért vicces volt . A helyzettöl függetlenül is. Amúgy Zayn viselkedésén egyáltalán nem lepödtem meg. Tulajdonképpen nagyon tetszett a fejezet, imádtam. Hova akarod még szárnyalni azt a profit, tökéletességet és hibátlanságot?! <3
    Nagyon Szeretlek és Várom a folytatást! Xoxo <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cher!
      Szia :) Igen, határozottan belejöttem a verekedésekbe, itt is ott is. Személy szerint én is végig a szemem előtt láttam az emberek fejét, sőt még azt a hajtincset is, ami Perrie kezében maradt. Persze, én sem nézek ki belőle ilyesmit, viszont a féltékeny emberekből igen, szóval ezért lett így. Örülök, hogy még Zayn reakciója is tetszett <3 Nem vagyok én profi, vagy hibátlan, hisz minduntalan csak próbálkozom. Hihetetlen, hogy annak taláélod az írásom. Nagyon sietek <3
      Millio puszi Xx nagyon szeretlek, és remélem ma még beszélünk :)

      Törlés