A gyönyörű fejléc Azy érdeme, minden más, amit ezen a blogon látsz az én munkám. Kérlek ne lopd, és ha lehet, ne becsméreld!

2014. április 23., szerda

Twenty-fifth chapter: She is the One

Sziasztok :)
Huh, ismételten eljött az utolsó rész ideje - ha jól számolom, akkor már a harmadik ezen a blogon. Szeretném megköszönni, hogy itt voltatok velem, s bár ez még nem a végső búcsú, szerintem akkor is egy hatalmas mérföldkő a blog történelmében. 
Szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy ÍRJON NEKEM PÁR SZÓT AZ EGÉSZ TÖRTÉNETRŐL. Remélem nem nagy kérés a részemről. Kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok Louis és Grace - na meg Summer - történetének cselekményeit. Én személy szerint büszke vagyok minden jó és kevésbé jó fejezetre. 
Nos, akkor a szokásokhoz híven, íme pár adat, amiért nem győzök hálás lenni:

oldalmegjelenítés: 37.900+ (összesen 87.900+)
követő: 42 rendszeres olvasó (összesen 113 rendszeres olvasó)
komment: az enyémmel együtt, 307 db (összesen 925 darab)
díj: 19 db (összesen 82 darab)

Nagyon szeretlek titeket, Millio puszim Xx
ui.: természetesen lesz új történt, méghozzá Harry főszereplésével. Nem tudom mikor kerül ki az első rész, az attól függ, mikor kapom meg a fejlécet. Sajnálom.

„Benned megtaláltam azt az embert, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életem. Vagyis el tudnám, csakhogy nem akarom. Még csak gondolni sem szeretnék rá, hogy egyszer nem leszel mellettem, és ezzel a fogadalmammal szeretném bebizonyítani, hogy bármi is történjen, én feltétel nélkül ott leszek melletted. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ.”
 °Louis Tomlinson°
- Három évvel később-

Egy egész alakos tükörbe bámultam, szinte pislogni is elfelejtettem, ahogy a velem farkasszemet néző hasonmásom vonásait tanulmányoztam. A rajtam feszítő szmoking elegánssá varázsolta egész lényem, de még így is csapzott hatást kölcsönzött a kócos hajam, mely idegességemnek köszönhetően össze-vissza állt. Egyszerre volt mámorító és idegőrlő a várakozás, s ahogy egyre csak teltek a másodpercek, melyek szüntelen percekké nőtték ki magukat, úgy éreztem menten elájulok. Soha életemben nem gondoltam ilyesfajta elkötelezettségre, sem arra, hogy mindezt ilyen fiatalon fogom véghezvinni. Hiszen Gracie előtt egyetlen egy kapcsolatom - ha egyáltalán kapcsolatnak lehetett nevezni a jött-ment csajok tömkelegét -, sem tartott tovább egyetlen egy hónapnál. Mi pedig, pontosan harminchat kerek hónapja és tizenkét napja voltunk együtt, s ez alatt, nem hogy nem lankadt az iránta érzett szerelmem, hanem egyre inkább csak erősödött a kötelék, mely összefonta életünket. Még most is kristály tisztán emlékeztem a pillanatra, mely sorsdöntő fordulatával, fenekestől felforgatta az addigi, monoton és egyhangú életem mindennapjait.
Minden azzal a bizonyos premier előtti vetítéssel kezdődött, s egy tanáccsal, melyet önfejűségem okán, nem voltam hajlandó megfogadni. Óvakodj Summer Delgadotól! Bill baráti figyelmeztetése csakis jóindulatából származott, én mégis megvetettem a kioktatásnak tűnő sorait, amibe kis híján bele is haltunk.
Még belegondolni is borzalmas, hogy egy hajszálon múlott mindaz, mely mára már a világmindenséget jelképezte számomra. Hisz Grace volt minden jó, amit csak el tudtam képzelni. S még most sem tudtam, mivel érdemelhettem ki azt, hogy belecsöppent szürkeséggel teli világomba.
- Louis, minden rendben? – Egy halk, de határozott köhögés szakított ki gondolatmeneteim sokaságából, mely egy számomra nagyon fontos embertől származott. Hisz mindig mellettem állt, s ezzel bebizonyította számomra, hogy igenis nagyon jó barát volt. S talán az egyetlen igazi, aki nem csak a pénzem okán legyeskedett körülöttem. Bill tenyere a vállamon pihent, miközben megszorítva említett testfelületem, szinte felvillanyozott, puszta jelenlétével. Végre nem csak az elkövetkezendő fél óra miatt idegeskedtem.
- Persze, miért? – fordultam felé, mire elmosolyodott, és csak megrántotta vállait, mintha ő maga sem értette volna kérdését. Az az önelégült tekintet, ami a legtöbb esetben az őrületbe kergetett, most is oly mindent tudóan vizslatott, hogy szinte meztelennek éreztem magam előtte. Belelátott a lelkembe, mintha csak egy nyitott könyv lettem volna számára, amit a földre ejtett, s szerencséjére pont a keresett oldalnál estek szét lapjai.
- Mert már öt perce itt vagyok, és még csak észre sem vettél. Tudod, amikor én voltam a te helyzetedben, én is rettegtem – válaszolt végül, míg én ismételten a tükörképemmel voltam elfoglalva. Bill, hozzám hasonlóan, elegáns ruhába bújtatta testrészeit, bár velem ellentétben sokkal összeszedettebbnek hatott megjelenése. Idegesen nyúltam a nyakkendőm felé, hiszen még meg sem volt kötve, nekem pedig a lehető legrövidebb idősíkon belül végre kellett volna hajtanom eme cselekedetet. Hisz ma lesz az esküvőm, és mindennek tökéletesnek kellett lennie.
- És mikor fog végre elmúlni? – fújtam ki a szemeim elől egy rakoncátlankodó tincset, hiszen eléggé meg volt nőve a hajam, s annyira izzadtam, hogy még a zselé sem volt képes megtartani, gondosan beállított formájában.
- Hát – húzta az agyamat, majd maga felé fordított és kivette ügyetlen ujjaim közül a bennük szorongatott, s csomóssá változtatott ruhadarabot. Nem tellett bele egyetlen szempillantásba sem, és már el is kezdte megkötni, miközben saját élményeiről tartott beszámolót. - Majd ha megpillantod őt az oltárnál, ahogy végigsétál a padok között, miközben egyfolytában csak téged néz, s végül biztatóan megfogja a kezedet. Nos, szerintem akkor már nem lesz benned semmi kételkedés – mosolygott kedvesen, majd megigazította a ruhámat és apai büszkeséggel végignézett rajtam. S bár a nyakkendő egyáltalán nem volt szoros, én mégis fojtogatónak éreztem a légköri oxigént, mely képtelen volt eljutni a tüdőmbe. Valahol megakadt félúton.
- Csak tartanánk már ott – sóhajtoztam, és a falon lévő óra felé fordítottam a fejem, ami tegnap éjfél óta már nem végezte munkáját, s mutatói nem kattogtatták a megszokott, egyenletes ütemet.
- Ami azt illeti, pont ezért jöttem. Ideje lenne kezdeni – húzta el a száját, mire kis híján hanyatt estem döbbenetemben. Hogy tudta ezt elfelejteni, hisz ennél fontosabb dolog nem is létezett jelen pillanatban.
- És csak most mondod? Nem késhetem le a saját esküvőmet. Bill! – küldtem felé egy mérges pillantást, mire horkantott egy hatalmasat. Legszívesebben sokkal cifrább jelzőket használtam volna a tulajdon neve helyett, s csak azért nem tettem meg mindezt, mert egy templomban tartózkodtunk.
- Ha itt cirkuszolsz, akkor pláne lekésed. Gyere már! – ráncigált ki az apró, szobának nem igazán nevezhető helyiségből, s mikor ráeszméltem tettére, azon nyomban kirántottam a ruhám, kezei fogságából. Futottam, mint egy elmebajos, aki épp abból a bizonyos sárga házból szabadult, és még az sem érdekelt, amikor időnként fellöktem egy-egy embert, aki az utamban állt. - Sok sikert – kiabálta utánam, amikor már az ajtó előtt toporogtam, így felé fordultam, és kedvesen ráemeltem tekintetem.
- Kösz – mosolyogtam, aztán ezt követte egy mély lélegzetvétel, s aztán már csak azt vettem észre, hogy mindenki rám bámult, kíváncsi tekintetével.
Lassan sétáltam oda az oltárhoz, kimért lépteim kopogása még a pusmogó emberek fecsegésének illetlen zaján is túltett. Szemeimmel a cipőmre meredtem, hiszen csak annak semlegessége volt képes lenyugtatni, igencsak felborzold idegeimet. Még akkor sem voltam ennyire kikészülve, amikor feltettem, ama eget-rengető jelentéssel bíró kérdést szívem választottjának.

Gyerünk Louis, itt a tökéletes pillanat, hisz ennél jobbat kívánni sem kívánhattál volna. Már találkoztál a szüleivel, akik, bár eleinte nem igazán kedveltek, te mégis elérted, hogy végül szimpátia érzéseit generálják feléd a szívükben. Akkor ez miért lenne nehezebb? Hisz Grace szeret, amit kis milliószor be is bizonyított neked, kezdve azzal, hogy Londonban maradt, majd a kapcsolatotok lelepleződése után sem hátrált meg, minden bántó üzenet és kijelentés ellenére sem. Szó nélkül hagyta, hogy szapulják. Emlékeztettem magam mindenre, ami a döntésem mellet szólt, mégis összeugrott a gyomrom abban a pillanatban, hogy elmém eszembe juttatta a zsebemben lapuló gyémántgyűrűt.
- Tomlinson! Bajok lesznek, ha elkésünk – próbált komoly lenni, de valahogy sehogy sem jött össze az az elképzelése, miszerint elrejti előlem gyönyörű szép mosolyát. Gyorsan magamhoz öleltem, és nyomtam egy édes csókot ajkaira, de amikor összeborzoltam szőke fürtjeit, melyeket gondosan begöndörített, ellökött magától és számon kérően pillantott rám. – Hé! Ez meg mire volt jó?
- Egyszerű. Kell még egy kis idő, hogy elkészüljek – nevettem el magam, mire megforgatta tengerkék szemeit. Tudtam, hogy nem haragszik rám, hisz ez alatt a két és fél év alatt szüntelen incselkedtünk egymással, s talán épp ezek miatt az apró „viták” miatt égett még mindig az a bizonyos tűz, ami szíveinkben lobogott, s melyet a szerelem érzése kreált óriásivá.
- Te tudod! Viszont, nem hiszem, hogy a műsorvezető díjazni fogja az ilyesfajta húzásaidat. A múltkori után azt mondta, semmi meglepetés – emlékeztetett a két hete történt incidensre, amikor élő adásban, egy csirkével a kezemben jelentem meg a nagyközönség előtt. Bár, mentségemre legyen mondva, az a háziállat a semmiből bukkant elő, s én magam sem így terveztem az események lepörgését.
- Semmi meglepetés. Hmm, meglátom, mit tehetek az ügy érdekében – húztam el a számat, miközben kezeimmel a képzeletbeli szakállamat simogattam. Grace csak a fejembe húzta a sapkámat, és a karomnál fogva elrángatott a garázsig, amiben most már egy Audi is helyet foglalt. Persze, az a kocsi nem az enyém volt, hanem a mellettem álló lányé, aki sikeresen letette a jogsit. Aznap istenesen megünnepeltük a sikerét, s most igenis perverzségekre kell gondolni!
Már fél órája ment az élő adás, amikor vettem egy mély levegőt, és belevágtam Melanie szavába.
- Vagyis, lenne egy dolog a jövőbeli terveim között. Szeretném elvenni feleségül azt a szívdöglesztő lányt, aki a kulisszák mögül figyeli a műsort – tekintetemmel őt kerestem, s csak pár pillanat elteltével akadtam rá ledöbbent arcára. Szó nélkül álltam fel a kanapéról, hogy odasietve hozzá, végül berángassam a kamerák elé. Lassan ereszkedtem térdre, míg ő csak állt bambán. – Grace Evans, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz, s leéled velem a hátralévő életedet? – tettem fel a megszokott, sablonkérdést, egy kicsit megcifrázva, mire könnybe lábadtak a szemei. Egy leheletvékony fátyolfüggöny lepte el íriszei világát, mire hangosan elordította magát, s kimondta a legszebb szót a világon, amire csak egy férfi vágyhat, ehhez hasonló helyzetekben.
- Igen – ott, az egész világ szeme előtt húztam fel az ujjára a gyűrűt, amit már hetek óta őrizgettem a megfelelő alkalomra várva. Éreztem langyos könnyeit, amikor lágy csókot lehelt számra, s akkor úgy gondoltam, nem is lehetnék boldogabb.
- Azt mondtad, nincs meglepetés – nevette el magát, miközben hangján érezhető volt a sírás, mely örömkönnyeket csalt arcára. Karjait összefonta a nyakam körül, mire szorosan magamhoz húztam, hogy egy öleléssel ajándékozhassam meg a még mindig reszkető lányt.
- Én megpróbáltam – nyomtam egy puszit az arcára, s ezt követően folytatódhatott tovább az interjú, melynek kérdései leginkább az előbb történt eseményekre irányultak.

Megmosolyogtatott az előbbi emlékfoszlány, s már kezdtem egyre jobban felszabadulni, amikor meghallottam azt a bizonyos zenét, melyet minden esküvőn lejátszottak, s melyre a menyasszonynak kellett bevonulnia. Ahogy sejtettem, Grace nem is oly sokára megjelent az ajtóban, s kimért léptekkel, az apjával karöltve lépkedett egyenesen felém. A fehér ruha, amit viselt, egyszerű volt, mégis nagyszerű. Előtte pedig ott ugrándozott az a vörös hajú kislány, akit az árvaházban láttam életemben először, s akit végül örökbe fogadtunk. Arca határozottan boldogságról árulkodott, miközben kezeivel rózsaszirmokat szórt a citromsárga szőnyeg felületére. A koszorúslányok szintén a Nap színében pompáztak, így Gracie fehér összeállítása kiragyogott környezetéből.  Gondolataim akaratlanul kalandoztak el, miközben a tökéletesen passzoló esküvői ruhán s annak viselőjén legeltettem szemeimet.

Úgy éreztem magam, mint egy szűz kislány, amikor kézen fogva beléptünk a hálószobába. Ajkaink egy másodpercre sem voltak képesek elszakadni egymástól, és bevallom őszintén, nem hibáztattam érte őket. Mióta Grace beült az iskolapadba, s elkezdődtek az új mozifilm reklámozásával járó melók, szinte alig találkoztunk, és bárki bármit is mondott a távkapcsolatokról, egy képernyőt bámulni határozottan nem ugyanaz, mintha szemtől szemben beszélgetnél a szeretett lénnyel.
Óvatosan a karjaimba vettem Gracie testét, hogy aztán hanyatt dönthessen a tiszta lepedőn, s ezt követően kényelmesen el tudjak helyezkedni felette.
- Biztos, hogy akarod? - azt hittem mentem pofán ütöm saját magamat ezért a kérdésért. Hisz legalább ezerszer csináltam már, és eddig sosem gondoltam arra, hogy a másik fél mit érezhet pontosan, hiszen ha nem lett volna kedve a hancúrozáshoz, akkor nem jött volna el velem a legközelebbi motelbe. Logikus.
- Sss! Ne görcsölj rá, hisz szeretlek – tette rá mutatóujját a számra, ezzel belém fojtva a kikívánkozó ellenérveket minden mellett, amit éppen csinálni akartunk.
Kezeivel kissé félénken, mégis határozottan nyúlt nadrágomhoz, vagyis sokkal inkább annak övéhez, hogy aztán pár egyszerűnek tűnő mozdulat után leszedje rólam a feleslegesnek vélt ruhadarabot. Majd, pár másodperc elteltével én is észhez tértem és megszabadítottam a pólójától, ami igazából az enyém volt. Azért adtam neki, mert mindig ebben aludt, amikor itt volt, és egyszerűen imádta. Én pedig magáért a tudatért voltam oda, hogy egy részem minden este vele volt.
Az elém táruló látványtól majdnem helyben elélveztem, hiszen minden porcikáját tökéletesnek láttam. Az sem érdekelt, hogy volt egy csúnya égési sérülés az oldalán - szó nélkül puszilgattam össze-vissza, majd egyre lejjebb és lejjebb haladva, kibújtattam a bugyijából…

Gyorsan elhessegettem a perverz jelenetek sokaságát, még mielőtt egy olyan részhez jutottam volna, amitől menten merevedésem lett volna. Ilyen nadrágban, nem igazán nevezhettem volna szerencsésnek a kialakult helyzetet, főleg nem ennyi ember előtt.
A zene lassan elhalkult, míg Grace elbúcsúzott apukájától, hogy aztán minden figyelmét nekem szentelhesse.
- Szia. Jó sokan vannak – motyogta, olyan halkan, hogy szerintem rajtam kívül senki sem hallotta, s eme kijelentése nevetésre késztetett. Még jó, hogy sokan voltak jelen, amikor az egész világ előtt kérted meg a barátnőd kezét. Elkerülhetetlen lett a felhajtás és természetesen a meghívott sztárvendégek miatt sem hagyhatták ki eme ünnepnapot a szemfüles újságírók.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj – szorítottam a kezét, hogy aztán együtt fordulhassunk a pap felé, aki azon nyomban belevágott a ceremónia lezavarásába. Csak álltunk ott csöndben, párszor elismételtük a prédikátor szavait, ezzel letéve közös eskünket arról, hogy mindig és mindenkor a másik mellett leszünk majd, történjen bármi katasztrófa vagy földomlás. Bár, szerintem azt, amiken eddig keresztülmentünk, már nem igazán lehetett felülmúlni.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt – kaptam meg az engedélyt, s nem is haboztam egy röpke pillanatig sem. Összekulcsoltam ujjainkat, melyeken már ott díszelgett a gyűrű, s közel húzva magamhoz Grace testét, megcsókoltam barack színű ajkait.
The End

24 megjegyzés:

  1. Imádtaam, az egyik kedvenc blogom lett, még sok ilyet ;) <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriella!
      Nagyon szépen köszönöm, el sem hiszem, hogy sikerült az egyik kedvenc blogoddá válnia pont az enyémnek. Nagyon kedves vagy, hogy ilyen jónak gondolod :) Majd igyekszem <3
      Millio puszi Xx

      Törlés
  2. Sziaa!
    Azt hiszem, hogy most írok először amiért nagyon haragszom magamra, ne haragudj. Viszont most remélem bepótolom annak egy csöpp részét. Szóval először akkor bukkantam rá erre a blogra mikor a Zaynes történet volt a soros, és azt is elmondhatatlanul imádtam, pont mint ezt. Én nem vagyok nagyon gonosz lélek, ezért elmondanám, hogy utálom Summert, még úgy is, hogy tudom, hogy a múltja miatt ilyen. Félreértés ne essék, remekül leírtál minden dolgot Summerel kapcsolatban, meg mindenkivel kapcsolatban, de nekem mindig is Grace lesz a kedvenc szereplőm. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha eddig volt Niallel, Zaynel, és Louisal történet akkor a továbbiakban majd lesz Harryről is meg Liamról is? Na mindegy. Elszeretném mondani, hogy fantasztikusan írsz, még sosem olvastam ilyen jól fogalmazott blogot, és amit ennyire áttudtam volna élni. Nagyon nagyon nagyon nagyon ügyes vagy, gratulálok!!!!!! :))) <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kata, szia!
      Nincs azzal semmi baj, ha még csak most írtál először, ugyanis nagyon hálás vagyok azért, hogy megtetted. Már azóta itt vagy? Azta, ez hihetetlen... milyen régen volt már az is! Köszönöm a dicsérő szavaidat, örülök, hogy sikerült olyat alkotnom, ami elnyerte a tetszésedet és remélem mindig vidáman fogsz visszagondolni a történeteimre.
      Utálod? Valahogy nem vártam mást, de nem is baj, őt pont egy ilyen negatív karakternek alkottam meg. Az, ami a múltjában történt... szükséges volt ahhoz, hogy azzá váljon, ami volt. Azt azért mégsem mondhattam, hogy ördöginek született, nemde? Én is nagyon imádom Gracet *-*
      Igen, még lesz ezen a blogon pontosan négy történetem, mielőtt végleg bezárnám: Harry, Liam, Zayn (A második évada az újságírósnak, Perrie szemszögéből... annyira megkedveltem a lányt, hogy eldöntöttem, ha törik, ha szakad megírom. Még, ha senki sem olvassa, akkor is.) és Niall (Mivel amikor róla írtam még nagyon kezdő voltam, így az I know I am not alone méltó befejezése mégiscsak az lenne, ha ő is kapna egy kidolgozottabb történetet. Vissza a kezdetekhez. Bezárul a kör.)
      Örülök, hogy át tudtad élni a történteket... Nagyon köszönöm, köszönöm és köszönöm. <333
      Millio puszi Xx

      Törlés
    2. Szia ismét!
      Hát a Perrieset nagyon várom már most, mert én is nagyon szeretem őt, szóval én mindenféleképpen olvasni fogom, így máris lesz egy olvasód, és biztos vagyok benne, hogy aki eddig olvasta a blogaidat, az továbbra is veled fog tartani, ne aggódj!! :)és szerintem a Nialles is nagyon jó volt, nekem az is nagyon nagyon nagyon tetszett szóval nincs igazad!!! :))) <333

      Törlés
  3. Édes-drága szerecsendio!
    Pont azóta követem figyelemmel a blogodat, amióta ezt a történetet elkezdted - a többit sajnos nem olvastam, pedig biztos eszméletlenek - és próbáltam mindig kommenteket írni a részekhez, hogy mennyire, de mennyire csodálatosan írsz - ezt nem tudom elégszer hangoztatni. Hihetetlen jó lett a vége és az összes többi része is valami eszméletlenül csodálatos volt.
    Ha lenne legjobb barátom - ami sajnos nincsen - olyat kívánnák, mint te, mert talán csak az írásaidból ismerünk téged, ez sok mindent elárul az emberről. Szerencsés az, aki a barátjának tarthat téged....
    xoxo <3
    Kyrus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága kyrus!
      Pontosan azóta? Mindig is kíváncsi voltam rá, az emberek mikor találtak ide, és olyan jó, hogy te is leírtad nekem. Nagyon hálás vagyok neked azért, hogy majdnem minden egyes alkalommal írtál nekem valamit. Bevallom, mindig izgatottan vártam, vajon felbukkansz-e. Remélem a következő történet is legalább ennyire tetszeni fog. Én személy szerint nagyon szeretem, de elfogult vagyok.
      Nincsen legjobb barátod? Ezt szomorúan hallom. Annyira édes vagy. Ezt a kommentet gyorsan be is másoltam az én legjobb barátnőmnek - aki szintén olvassa, amiket csinálok - és azt mondta, teljesen egyet ért veled. Majdnem sírtam! <33 Ha szeretnél velem beszélgetni néha, nyugodtan keress meg <33
      Millio puszi Xx Legyen szép hétvégéd!

      Törlés
  4. Drága Kingám! <3
    Huh, már megint egy csodálatos történetnek értünk a végére, amit megint sajnálok, hisz (mint a többi történetet) ezt is szívesen olvastam volna tovább, várva, hogy mi fog még történni Louis-val és Grace-el, kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan boldogultak volna tovább az életben. De, a jónak is egyszer vége lesz, nem igaz? :D
    Nagyon édes volt, ahogy Louis rágörcsölt erre az egészre :) Megzabálom xd
    Nem szeretném megint leírni azt, hogy mennyire nagyon jó író vagy, hiszen azt már rengeteget hallhattad tőlem, inkább csak annyit mondanák, hogy eszméletlen lett ez a történet, nem is vártam mást tőled, mindig ilyen egyedieket alkotsz.
    Egy valamit, viszont elmondhatok: úgy érzem, hogy vérbeli Dioner lettem! (mikor lesznek posztereid? Kirakom a falra xddd) :3 Izgatottan várom a következő történetet, kíváncsi vagyok, hogy milyen remekművet fogsz újból kiadni a kezeid közül! :)
    U.i.: annyit elárulsz, hogy milyen színű lesz a következő fejléc? *suttogás*
    Örülök, hogy a blogspot által (és te általad) részese lehettem ennek a történetnek is, úgy éreztem, mintha én is ott lennék, ott lihegnék a nyakukban :D (hahaha elképzeltem xd)
    Még annyit, hogy nagyon röstellem, amiért mindig csak a legutolsó részekhez írok egy kis valamit :( Tényleg sajnálom..
    U.u.i.: remélem, hogy nem fog annyira megzavarni ez a kis névváltoztatás és rájössz, ki vagyok :) (nem lesz túl nehéz, mert a komi végére odaírom a nevem, vagyis nem kell túl nagy zseninek lenned :D )
    Mint mondtam, már nagyon izgulok a következő történet miatt, várom már, hogy feltedd a prológust! ^^
    Addig is jó blogolást :)
    Puszi xx Cinti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cintim!
      Jaj, ne is mondd, hihetetlen, hogy megint a végére értem egy számomra kedves történetnek. Mindig olyan nehéz elengedi ezeket a fránya szereplőket! Örülök, amiért ezt is ennyire szeretted, nagyon boldoggá tettél ezzel a kommentárral. Az, hogy Grace és Louis hogyan boldogultak a továbbiakban... csak a te fantáziádon múlik <3
      Köszönöm, köszönöm és köszönöm a sok dicséretet, esküszöm, belepirulok ^^ Az pedig, hogy Louis ennyire rágörcsölt.. még sosem volt szerelmes, ez pedig nagyon fura volt neki. Grace sikeresen betörte a macsókát :)
      Hahah, nem hiszem, hogy valaha lesznek posztereim :') Még csak az kéne, hogy az én idióta fejemmel legyen tele a szobád fala. Anyukád meg is verne :) Annyira édes vagy <3<3 Nem találok szavakat *-*
      Persze, hogy elárulom: citromsárga
      Semmi baj, ha csak az utolsó részekhez írsz, nekem ez is borzasztóan sokat jelent!!
      Hát, bevallom, ha nem írtad volna le a végére a neved, akkor sosem jöttem volna rá, hogy kit rejt az új név, de így, hogy mindezt megtetted, csak még inkább mosolygok <33
      Millio puszi Xx legyen szép hétvégéd! <3

      Törlés
  5. Na Életem!
    Úgy gondolom hogy ez egy nagyon nagyon nagyon fantáziadús történet lett és nekem a legeslegjobb blog amit eddig olvastam nagyon tehetséges vagy a képzelő erőd is óriási. Én nem írok litániát de megköszönöm neked ezeket a pillanatokat amikor vigyorogva olvashatom ezeket a sorokat!♥ mindig ez lesz a kedvenc történetem
    Szeretlek
    Millió ölelés
    Dorci♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dorka!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy végig itt voltál velem, nincs is szükségem litániára. Az, hogy tehetségesnek tartasz, nagyon sokat jelent a számomra, arról már nem is beszélve, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcodra. Már megért! Örülök, hogy a kedvenc történeted lett ^^
      Millio puszi Xx nagyon szeretlek <333

      Törlés
  6. Drága,egyetlen,csodálatos szerecsendió!!

    Fantasztikus.Huhh,őszintén nem találok szavakat.Gőzöm sincs, hogy azért mert annyi minden kavarog a fejemben az egész történettel kapcsolatban hogy összekuszálódtak a gondolataim vagy azért mert a rész hatására teljesen kiürült minden.Imádtam az előző történeteidet is hisz' közel áll a szívemhez az olyan 1D-s story ahol mind együtt vannak és énekelgetve boldogítják a népet,viszont hála neked megmutattad hogy sose baj ha más.Lou az egyik kedvenc tagom így mindig volt egy kis löket amiért elakartam olvasni de az első két rész után már nem csak ezért olvastam hanem azért ahogy írsz,kifejezed az érzéseket,ahogy eszméletlent alkotsz.Tényleg nem tudok mit mondani nagyon szeretem az előzőket és a mostanit is,plusz alig bírom kivárni a következőt.Remélem sokáig boldogítasz még ésnmegígérem egy kommentre mindig számíthatsz tőlem.Dioner forever<3

    xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!
      Édes Istenem! Alig találok szavakat. Annyira aranyos vagy, hogy tényleg nem tudom, mit kéne mondanom, ami kifejezné az érzéseimet. Azt a mérhetetlen sok hálát a támogatásodért. Örülök, hogy sikerült megszerettetnem veled valami "mást", hogy a te szavaiddal éljek. Louis a kedvenced? Régen, amikor még nem ismertem a bandát, csak egy képet láttam róluk, akkor nekem is ő volt a kedvencem. Épp ezért szerettem volna valami hozzáillő, igenis más történetet írni róla. Köszönöm a sok sok dicséretet, azt, hogy mindezt leírtad nekem, hogy tetszik, amit csinálok és az, ahogyan csinálom <333 Egyszóval: MINDENT <33
      Remélem minél hamarabb hozhatom az új történetet, én már tényleg szeretném, de nem rajtam múlik...
      Millio puszi Xx <33 Legyen szép heted <33

      Törlés
  7. Drága egyetlen pótolhatatlan szerecsendio!
    Szörnyen röstellem magamat amiért még egyszer sem írtam neked kommentet, de ennek oka van. Akkor iratkoztam fel a blogra mikor ennek a történetnek felraktad az első fejezetét. Nagyon megtetszett, egyedinek is tartottam ezért feliratkoztam, DE mivel nagyon sok dolgom volt, nem volt időm olvasni így egy részt sem olvastam el az első fejezeten kívül máig. Meg kell mondjam nagyon jól írsz, bár ezt már a Halálmadár c. blogodnál is felfedeztem szóval nem ez nem nagy meglepetés számomra. Annyira jól leírod a szereplők jellemét, hogy az csak na. Ez értelmes volt, oké. Na mindegy. A kedvenc karakterem mint szerintem sok embernek, az Louis. Eszméletlen jó a karaktere amit kitaláltál nagyon tetszik! Annyira ügyes vagy! Fenomenális részeket írtál , de szerintem ez lett a legjobb! Imádtam , csak úgy faltam a sorokat. Ne haragudj többet akartam írni, de a történelem kifárasztott szóval remélem ennyivel is megelégszel. Pedig kárpótolni akartalak egy hosszú kommentem ha már eddig nem is írtam!
    Gratulálok eme remek történethez! Nagyon szerettem és sajnálom hogy már vége :/
    Ölel, Roxana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj ne haragudj átolvasás nélkül küldtem el, közben meg összevissza írtam. Nézd el kérlek kikészített a történelem... Légy átkozott Hitler!! :D

      Törlés
    2. Drága, édes Roxana!
      Nem kell röstellned, amiért eddig nem volt időd írni vagy minden részt elolvasni ebből a történetből, mert sosem tudnék ilyen apróságért haragudni rád - vagy akárki másra, bár soha senki nem hiszi el nekem. Nem értem, miért. Ennyire nem vagyok én veszedelmes.
      Örülök, amiért egyedinek találtad a történetet és tetszik az írásstílusom - mert időközben megtudtam, hogy nekem egyedi stílusom van az írás terén. Ki gondolta volna?!
      Hidd el, kárpótoltál és egyáltalán nem lett csapzott a kommentárod. Sőt, olyan kis aranyosra sikeredett. Még most is mosolygok *-* Louis egyébként nekem is a szívemhez nőtt, és nagyon nehéz volt elengedni a kezét.
      Köszönöm, köszönöm és köszönöm. Mindent! <333 annyira szeretlek <333
      Millio puszi Xx remélem sikerült a történelem, meg minden egyéb <3

      Törlés
  8. Drága, Egyetlen, Megfizethetetlen Szerecsendiom!
    Átkozom és szidom magam, amiért nem voltam itt sokkal-sokkal hamarabb, hogy olvashassak, és írhassak neked! Teljesen idióta voltam, amikor azt hittem már képtelenség jó fanfictionöket írni, hogy már kifogytak, hiszen annyian próbálkoznak vele.
    De végre belekezdtem a Louis-os történetedbe, és elállt a lélegzetem! Tudtam, hogy jól írsz, de hogy ennyire...Valami eszméletlen szépen fogalmazol, és a részek előhaladtával folyamatosan fejlődtél! A vége felénél olyan hasonlatokat olvashattunk, olyan gyönyörűen fejezted ki magad!*-* Bevallom, egy kicsit irigykedem rád<3
    Aztán maga a sztori valami iszonyúan tetszett... Tetszett, hogy nem a mézesmáz van a középpontban, nem a szerelem (bár azt is imádtam) hanem egy viszály, ami nagyon sok izgalmat rejtegetett, olyan színes és érdekes szereplők között, akikkel élmény volt az utazás.Tetszett, hogy a szereplőid nem feketék és fehérek, hogy vannak hibáik, és erényeik, hogy fejlődnek és élek, saját stílussal rendelkeznek! Ez az, ami nagyon-nagyon hiányzik a történetekből! Mindet megszerettem, még Summert is, mert annyira átérezhető és megérthető karakter. Louis karakterfejlődése valami eszméletlen...ahogy szép lassan és fokozatosan változik, és nem hihetetlenül gyorsan, teljesen észrevétlenül, a végén meg már csak azt vesszük észre, hogy egy teljesen más ember lett az elejéhez képest.
    Nem is tudom mit írhatnék...ez a fejezet is eszméletlen jó lett! Annyira aranyos, annyira boldog!*-*
    Nagyon sajnálom, hogy eddig nem voltam itt, hogy támogathassalak, de most már itt leszek, és belépek a dioner klubba!*-*
    Nagyon szeretlek, ölellek, nagyon sok szépet és jót kívánok neked<33
    Leonád<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, kedves és édes Leona!
      Ne átkozz magad, oké? Nincs semmi baj, ha nem érsz rá olvasni és kommentelgetni nekem. Már annak is örülök, hogy most itt vagy velem. Szerinted ez jó fanfiction lett? Köszönöm *-* Nagyon sokat jelent!
      Nincs semmi okod az irigykedésre, szerintem ugyanis te is nagyon szépségesen fogalmazol, de ezt már nem egyszer említettem. <3
      Szerintem is nagyon sok történet csöpög a romantikától meg a túlzott idiótaságoktól, sablon szereplőkkel fűszerezve. Jó fiúk, picsák és szürke kisegerek. Szerettem volna valami mást csinálni, és olyan jó olvasni, hogy sikerült elérnem mindezt. Hogy megajándékozhattam Louist egy normális történettel *-*
      Lou jellemfejlődése nagyon sok bonyodalmat okozott írás közben. Néha már nem tudtam eldönteni, illene-e az aktuális személyiségéhez egy-egy beszólás vagy kedves bók. Nem akartam elpuhítani, de kedvessé kellett varázsolnom. Nehezebb, mint gondolnád. Nekem legalábbis kihívást jelentett.
      Köszönöm, köszönöm és köszönöm. Mindent, hogy itt vagy és ilyen kedves szavakkal ajándékoztál meg! <333
      Dioner klub? Hű ^^
      Nagyon-nagyon szeretlek és millio puszi Xx legyen szép szüneted <3

      Törlés
  9. Drága szerecsendio! :)
    Végre, eljutottam ide is, így most véleményezném ezt a nem hétköznapi történetet! :) Tudod, mikor végeztél a Zaynes történettel, tényleg nem gondoltam volna, hogy azt és annak a fogalmazását felül tudod múlni. Hát, sikerült. Ezen a blogon az összes sztori kedvencemmé vált, de úgy vélem eddig ez volt a legjobb. Ez már valamivel komolyabb hangvételűbb volt, mint az előzőek. És, ezáltal kedveltetted meg velem Tomlinsont, aminek szintén örülök :) Nem tudom igazándiból, hogy mit mondhatnék.. Szerintem úgy is tudod, hogy mi a véleményem eme tökéletes és csodálatos történetek sokaságáról! :) De ha nem, azért összefoglalnám pár szóval, hogy mivé nőttél, és úgy vélem, nem csak az én szememben: lenyűgöző, tökéletes, káprázatos, elbűvölő, kedves, segítőkész, legjobb, győzedelmes. Igen, és semmi negatív! :) Te vagy a legjobb, neked sikerült! :) És így, a végére, hogy mondjak valamit még erről az utolsó fejezetről: Ez lett a legjobb! De komolyan. Nagyon eltaláltad az idézetet is, és nagyon tetszettek Louisnak a visszatekintős, avagy dőlt betűs részei :) Hiányozni fog. De mint minden vég, így ez is, egy új kezdet, tehát izgatottan várom az új, felemelő történetet, avagy a soron következőt: Harry.

    Hatalmas ölelés,
    Szeretlek!
    <33333

    Cher Brooks

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cher!
      Én sem gondoltam volna annak idején, amikor elkezdtem ezt a történetet, hogy bármit felül tudnék múlni vele. De boldog vagyok, amiért ilyen pozitív véleménnyel vagy róla, arról nem is beszélve, hogy sikerült megszerettetnem veled Tomlinsont. Te itt voltál/vagy nekem a kezdetek óta és ez hihetetlenül sokat jelent a számomra. Nem lehetek elég hálás a biztatásodért vagy a barátságodért.
      Igen, valahogy sejtettem, hogy ebben a kommentárba is bele fogod csempészni a tökéletes szót, hiába mondom neked, hogy koránt sem vagyok az. Hízelgő, hogy így gondolod, de még annyit kell fejlődnöm. Érzem. :)
      Nekem is nagyon tetszett ez a fejezet, mert ebben megmutatkozik, mennyit is változott Lou az első sorok óta. Rengeteget. Köszönöm, az idézetet én magam írtam, örülök, hogy passzolt a történet utolsó fejezetéhez. A dőlt betűs részek pedig... örülnék egy hasonló lánykérésnek. Nekem is hiányozni fog. De igazad van: minden vég egy új kezdet. :)
      Remélem a következő történet is tetszeni fog és köszönöm, hogy írtál.
      Millio puszi Xx nagyon-nagyon szeretlek <33333 <33333

      Törlés
  10. Drága, legtehetségebb szerecsendiom, aki egy fantasztikus blogot tudhat a háta mögött!

    Amikor olvastam, egyszerűen nem tudatosult bennem annyira, hogy most ennek itt tényleg vége van, de a The End felirattal, és azzal az űrrel, ami most keletkezett bennem, biztos lehetek, hogy bizony ez a történet itt lezárult. Nehezen találom a szavakat arra, hogy kifejezzem, mennyire szerettem olvasni, annak ellenére, hogy volt egy jó nagy kimaradásom. Ma pedig bepótoltam az utolsó néhány részt, csak úgy faltam a sorokat, és azt kívántam, hogy bárcsak tovább írtad volna.
    Nehezen tudom eldönteni, hogy a karaktereket vagy a vicces, tökéletes fogalmazásodat imádom-e jobban. Ebben a fejezetben is meg tudtál mosolyogtatni, pedig leginkább sírni lenne kedvem.
    Ah, fogalmam sincs mit tudnék még mondani, egyszerűen csak köszönöm, amiért fáradtságot, időt és energiát nem sajnálva rá végig írtad, ezzel hatalmas nagy örömet okozva nekünk! Ezen kívül én úgy vettem észre, hogy még késni se késtél soha, ami hatalmas szó! Az olvasóiddal imádni valóan viselkedsz! Úgyhogy összegezve Te is és a történeted is tökéletes! <3333333333

    Millió puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, kedves, utánozhatatlan, felülmúlhatatlan és pótolhatatlan Azym!
      Egy űr keletkezett benned, miután elolvastad a The End feliratot? Jaj, hirtelen azt sem tudom mit mondjak, hogy szomorú legyek vagy sem. Egyrészt azt vagyok, mert tudom, hogy sosem fogom folytatni Louis és Grace történetét, hiszen ez így volt kerek, ráadásul benned is ilyesfajta érzéseket kreáltam - valamit, amit talán a búcsú szóval lehetne leginkább megfogalmazni. Másrészt viszont örülök, mert sikerült végigvinnem, mert nem adtam fel és minden részt elolvashattatok. Erre mindig is büszke leszek.
      Boldog vagyok, amiért ennyire tetszett ez az egész, a karakterek és a fogalmazásmódom. Próbáltam viccesre fogni a figurát, annak is örülök, hogy ez sikerült.
      Én pedig azt köszönöm, hogy nyomon követted ezt az egészet, hogy minden rész alatt itt voltál, hogy öntötted belém e lelket. Nagyon szeretlek, ezt szavakkal nem lehet kifejezni, a késéseim pedig azért szűntek meg, mert jó pár részt előre megírtam, viszont ha most kéne élesben, akkor nagyon sokat csúsznék. Szégyellem, hogy nincs időm és erőm néhanapján. :(
      Millio puszi Xx Kellemes hétvégét és nagyon-nagyon szeretlek <333

      Törlés
  11. Drága Bűbájos és Elképesztő Szerecsebdio(m)!
    Jöttem ide is cseppnek a dicsérettengerben. Kis szavak lesznek ezek egy félénk lánytól, egy számára hatalmas embernek!
    Ez a történet valami fantasztikus volt. Egyszerűen csak annyit tudok róla mondani, hogy csodálatos, de hát te alkottad! Voltak olyan percek, hogy tovább gondoltam a történetet és bár fent volt a következő rész, akkor is izgultam a folytatást illetően! Egy rövid - az én szemszögömből - jellemzés:
    Summer: Egy undorító ribi, DE nem volt mindig ilyen. A fiúk változtatták meg ennyira akikkel együtt volt. Én azt is el tudom képzelni, hogy ha nem történt volna vele annyi rossz még jófej is lenne.
    Louis: Tetszett, hogy nem a(z) 1D énekesének írtad, hanem egy színésznek. Igaz, hogy bökhendi, beképzelt majom volt, még is A LÁNYNAK sikerült őt megváltoztatnia és kihozni belőle az igazi Lozt.
    Greace: Teljesen átlagos lány, egy érdekes családi háttérrel. A szíve s az esze a helyén volt a történet során.
    Nem tudom ha kilépnének a történetből mit szólnának hozzád. :D Jó bocsi Tintaszívet néztem *-*
    Összegezve az eddig három befejezett és az egy íródó storyt nekem a Zaynnes és a Louisos a kedvencem!
    Bocsánat a helyesírási hibákért, a kommentár hosszáért!
    Puszi Szeretlek <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, drága Bells!
      Hahaha, hidd el, minden szó sokat jelent, és nem vész el a kommentárod, akár egy csepp a tengerben. Nem vagyok én sem hatalmas, sem elképesztő, úgyhogy nem kell félned. Sosem bántanálak, még csak szavakkal sem, főleg, hogy hatalmas hálával tartozom neked a kitartásodért és a támogatásodért.
      Köszönöm szépen, én is nagyon szerettem ezt a történetet és örülök, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Hahah, az mindig jó, ha az olvasó továbbgondolja a történetet, mert ez azt jelenti, hogy elgondolkodtató részeket írtam, ami nem volt minden esetben kiszámítható. Ennél nagyobb bókot nem is kaphattam volna. Egyébként pedig, teljesen egyet értek a jellemzéseiddel, mert ilyennek szántam a szereplőket.
      Igazából én sem tudom mit szólnának hozzám, de én biztosan megölelgetném őket, és a nyakukba borulnék, mint egy idióta. :)
      Nem volt baj a helyesírással, sem a kommentár hosszával, nem tudom, mire gondolsz <3 Köszönöm, hogy itt vagy nekem, szeretlek <33
      Millio puszi Xx

      Törlés